Az idei, 5. alkalommal megrendezésre került Berlin Biennále, hogy stílszerűek legyünk, az árnyékra vetődés tipikus esete. Ha azt mondjuk, hogy a bázeli Kunsthalle vezetője, a lengyel származású Adam Szymczyk és társkurátora, az amerikai Elena Filipovic szervezte kiállítás, az Amikor a dolgok nem vetnek árnyékot, nem váltotta be a hozzáfűzött, tulajdonképpen megalapozottnak tűnő reményeket, lehet, hogy finoman fogalmazunk. Megalapozottak voltak a remények azért, mert a kortárs képzőművészeti köztudatba a kilencvenes évek végén olyan kiállításokkal, mint a Roundabout (CCA Varsó, 1998), a Mark Kremerrel és Charles Eschével közösen rendezett Amateur (Kunstmuseum Goeteborg, 2000), a Painters Competition (Galeria Bielska BWA, Bielsko-Biala, 2001) stb. berobbant Szymczyktől mindenki nagyon sokat várt.

Profilt tisztít és speciális kiállítással jelentkezik a Budapest Artfair 2010.
Idén november 25 és 28 között ismét a Műcsarnokban lesz az egyetlen átfogó hazai kortárs művészeti vásár, de ami új: kizárólag modern és kortárs képzőművészettel. Kiállítói egyfelől a vezető hazai kortárs galériák  - mint például az acb, a Vintage, a Deák Erika Galéria, a Várfok és a Dovin, akik létrehozták a Magyar Kortásművészeti Galériák Országos Egyesületét, a hatékonyabb együttműködés reményében.

Nagyházi Csaba után Pátzay Vilmával folytatódott Műkereskedő-portrék című sorozatunk. A vele készült interjú első részében személyes karrierje mellett szó esett a Műgyűjtők Galériája indulásáról, az első aukciókról, amit az addig monopolhelyzetben lévő Bizományival konkurálva indítottak, illetve a Kádár János-hagyaték szenzációszámba menő elárverezéséről.

Akárcsak az impresszionista és modern aukciók, a kortárs aukciós hét is vegyes végeredménnyel zárult Londonban. Míg Sotheby’s június 28-án megrendezett vásárán lapos, de megbízható teljesítménnyel kezdett, addig a Christie’s két nappal később Andy Warhol Liz Taylorról készült szitanyomatának több, mint 10 millió dollárért történő eladásával megkoronázta a londoni aukciós hetet.

Ha a kortársak és a modernek bajban vannak, a Régi mesterek mindig segítenek. A nyári londoni aukciós szezon utolsó felvonása megnyugtatta az aggódó műkereskedőket.

A sikeres bázeli vásár után még egy kicsit Európán maradt a nemzetközi műkereskedelem szeme. A két piacvezető aukciósház mogul a héten tartotta Londonban nagy impresszionista és modern árverését. Az eredmény felemás: az összforgalom impozáns, volt pár nagy siker, de az árak nem szárnyaltak. A szakértők azt találgatják, hogy véget ért-e az év eleje óta tartó pozitív hangulat, ami ismét visszahozott valamit a válság előtti csillogó rekordkorszakból.

A héten, június 16–20. között tartják Bázelben a képzőművészeti vásárok koronázatlan királyát, az Art Baselt. A negyvenegyedszerre megrendezett svájci börzén az érdeklődés meggyőző, az üzlet megindult, bár a piac itt-ott átrendeződött: visszatért a hetvenes–nyolcvanas évek és hódít az intellektus. „Nagyszerű” – lelkendezett egy amerikai galériás az Artinfo.com újságírójának – „Olyan, mint 2006-ban. A piac nem lángol, de duruzsol.” Rövid beszámoló az Art Newspaper cikke alapján:

A képregények aukciós árai villámgyorsan haladnak felfelé. A kalapács alá bocsátott amerikai füzetek idén már harmadszorra állítottak fel új világrekordot. A műfajra specializálódott ComicConnect.com aukciós weboldalon március végén 1,5 millió dollárt fizettek ki egy képregény-füzetért. Nem egy hétköznapi kiadványról van szó, hanem minden gyűjtő álmáról, az Action Comics 1938-as első számáról, amiben a később világsztár mesehőssé avanzsált Superman bemutatkozott.

Miközben a hazai médiát a görög válság és a Dow Jones zuhanása tartotta izgalomban, a tengerentúlon a műkereskedelem ismét csúcsokat döntött. Az aukciósházak óriási szerencséjére egy-két nappal a New York-i tőzsdepánik előtt került sor a szokásos tavaszi modern és impresszionista árverésekre. A hatás elsöprő, a februári Giacometti-szobor nem sokat időzött a legdrágább műalkotások listájának az élén, mert egy Picasso 106,5 millióval máris letaszította. Kérdés, hogy a 2010-es műkereskedelmi konjunktúra folytatódhat-e a hét második felében tapasztalható aggasztó gazdasági jelek után.

Szerkesztőségünk Bécsben járt, a május 9-éig látható Viennafairen. Az osztrák kortárs művészeti börze az elmúlt években a közép-kelet-európai régió legfontosabb vásárává vált, nem világsztárok forognak itt, hanem a nagy jövő előtt álló fiatal helyi tehetségek és persze az ausztriai művészeti színtér apraja-nagyja. A bejáratott öreg mesterek helyett inkább kísérletező fiatalok szerepelnek – a nagy piaci áttörés reményében. Köztük természetesen az öt vezető budapesti galéria (acb, Inda, Kisterem, Ráday és Viltin) mezőnybe tökéletesen beleillő művészei. Az Artmagazin képes összefoglalója következik a Viennafairen látott izgalmas, humoros, fontos vagy jellegzetes munkákról.

A legtöbb nagyváros mind nagyobb erőkkel üldözi a házfalakon garázdálkodó falfirkászokat, pénzbírságokkal és börtönbüntetéssel fenyegetőzve. A népszerű diákcsínnyé váló graffitizéstől közben elvált a kortárs képzőművészet egyik ágává nemesedő street art. Az Obama-kampány ikonikus plakátját megalkotó Shepard Faireynek sem vandalizmus miatt kell bíróságra járnia, hanem a felhasznált fotóporté ki nem fizetett jogdíja miatt. Az ezredforduló óta egyre népszerűbb „utcai művészet” mára a műtárgypiac komoly szegmensévé vált. Az Arprice elemzése szerint átrendeződésnek vagyunk tanúi: a főváros London lett, de Párizs is erősíti pozícióit.

Csak a pesti galériavilág állócsillaga, a Falk Miksa utca mozdulatlan. A legtöbb nagyvárosban a műkereskedők folyamatos vándorlásban vannak. Az ingatlanárak emelkedését követve költöznek át a dráguló luxusnegyedekből az olcsó és divatos bohém környékekre. Párizsban is élénk mozgolódás tapasztalható, Jennifer Allen a Le Monde riportja alapján összesítette a városban zajló átrendeződés három fő irányát. Három külön univerzum: Champs-Elysées, Belleville és Marais.

Az Artprice idén is megjelentette a nemzetközi aukciós forgalmat összesítő éves műkereskedelmi mérlegét. Hatalmas változások zajlottak le az élmezőnyben, 2008-ban még a kortárs művészet komoly tényezőnek számított, az akkor negyedik helyen álló Damien Hirst viszont most a 44. helyre zuhant vissza. A top 10 összforgalma is jelentősen esett, a 2007-es piaci csúcsnak csak a harmadát tette ki a válságtól sújtott 2009-es esztendőben. Azért kétségbe sem kell esni, a tíz legdrágább művész által begyűjtött 650 millió dollár még így is több, mint a 2000-es évek közepén mért éves eredmény!

Múlt héten került sor Maastrichtban a huszonharmadjára megrendezett Európai Művészeti Vásárra, a TEFAF-ra. A világ egyik legrangosabb és legpatinásabb képzőművészeti börzéjén ezúttal több mint 2,7 milliárd dollár értékben kínáltak antik, modern és kortárs műtárgyakat. A 72 ezer látogató nem csak nézelődni jött, a szervezők jobb évet zártak, mint tavaly. A legdrágább alkotás Cranach közel ötszáz éves bibliai festménye lett.

 

Január 11-én felszállt a füst a Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeumban (MOCA), a bizottság döntött, az új igazgató: Jeffrey Deitch. A művészvilágot sokkolta a hír, hiszen Deitch jól ismert New York-i galériatulajdonos. Eddig még az amerikai múzeumokkal sem fordult elő, hogy a műkereskedelem területéről válasszanak maguknak igazgatót. „Tökéletesen megfelel. Jeffrey éli, eszi, alussza és lélegzi a művészetet” – lelkendezett Maria Bell, a MOCA vezetőségének egyik tagja.

Nem nagyon emlékszünk rá, hogy a nemzetközi műkereskedelmi sajtó zászlóshajójának, az Art Newpapernek piaci rovata mikor foglalkozott utoljára Budapesttel. Most megtette (igaz, csak a weben): hírt adtak a januárban aktivizálódott Magyar Galériák Szövetségéről, ami tovább erősítené a külföldi vásárokon való jelenlétet és újrafazonírozná a Budapest Art Fairt. Pár hónappal ezelőtt márt írtunk a hazai műkereskedelmi börzén tapasztalható anomáliákról és megjósoltuk, kiből lesz majd sztár külföldön. Tényleg beindult a kortárs magyar képzőművészet nemzetközi marketinghadjárata?

Az Armory Show – a műkereskedelem fővárosaként üzemelő – New York legfontosabb művészeti vására. Bár az igazán nagy, patinás börzék Európában zajlanak, az Armory Show (Fegyverraktári Tárlat) is rendelkezik múlttal: 1913-as elődjén láthatott az amerikai közönség először modern műveket, például Duchamp heves tiltakozást kiváltó kubista aktját. Erre a hagyományra építettek a szervezők, amikor a kilencvenes évek végén műkereskedelmi vásárként újrateremtették az Armory Showt. A március 7-én bezárt nagy szabású rendezvényen – az Art Newspaper szerint – bizakodó volt a hangulat.

A klíma kedvező az árverésekhez. Egy héttel ezelőtt megszületett a műkereskedelem új Picassója, Giacometti, akinek sétáló pálcikafigura-szobra minden idők drágább aukción értékesített műalkotása lett, 65 millió fonttal! Most a második világháború utáni művészet került sorra a nagy aukciósházak napirendjében. Londonból ismét pozitív jelek érkeznek – a pénzügyi spekulációk által leginkább sújtott kortárs piac is magához tért? A Sotheby's rekordárverése után úgy tűnik, hogy a válasz: igen.

A 19. század végén hatalmas műtárgyfolyam indult meg Európából az Egyesült Államok felé. Az olcsó amerikai gabona leverte az élelmiszerárakat és tönkretette a mezőgazdaságból élő földbirtokosokat. Az elszegényedett arisztokraták elkezdték eladni műgyűjteményeiket. Tizianók, Rembrandtok, Fragonard-ok, brüsszeli kárpitok és reneszánsz komódok keltek át az Atlanti-óceánon, hogy a vasútépítések és az olajkoncessziók körüli ügyes spekulációkból meggazdagodott milliomosok vadonatúj palotáit díszítsék. Az amerikai pénzoligarchia kezdetben befektetési szándékkal vásárolt, de a műgyűjtés rövid idő alatt apáról fiúra szálló hagyománnyá nemesedett. Az új műértő réteg megszületésében kulcsszerepet játszott egy leleményes műkereskedő, Joseph Duveen, akinek kezén – becslések szerint – az Egyesült Államok múzeumaiban őrzött összes régi festmény legalább háromnegyede ment át.
 

A klasszikusok megint szépen muzsikáltak. A New York-i Sotheby's január végi nagy Régi Mester-árverései összesen 74 millió dollárt hoztak a konyhára, köszönhetően – többek között – egy holland 17. századi piktor mitológiai zsánerének és egy egykor Leonardóhoz kötött női portrénak. Az eredmények így sem meggyőzőek: a nagy rivális, a Christie's nem remekelt és egyre kevésbé biztos, hogy a műtárgypiac vissza fog térni a 2009 előtti rekord időkhöz.