Előzmények törlése

Elalvás előtt van egy szakasz, amikor az aznap elfogyasztott vizualitás maradékai lebegnek a szemed előtt. Egymáshoz úszva laza kötésű kapcsolatokat alkotnak, mert összehúzza őket a tekinteted felszínén létrejövő tömegvonzás, egybeolvadnak, mint a buborékok a fürdővízen. Megfejtheted a származásukat, hiszen mindet ismerned kell, már láttad őket. Illetve megfejthetnéd, ha a te életed részei lennének, de ezek itt nem a tieid, hanem Szűcs Attiláé. 

 

Vakfoltok kora

Kísértetek és kísérletek a címe Szűcs Attila Ludwig Múzeumban február 19-ig látogatható kiállításának. Találó cím. Az egész kortárs festészet problematikáját leírja két szóban. Jellemzi azt a kortárs képzőművészetet, amely képtelen megküzdeni a saját démonaival, kiüresedésével, kérdőjeleivel és mégis kísérletet tesz arra, hogy valami maradandót hozzon létre.

 

A szépség a szörnyeteg?

Valami hiányzik. A kiállításon elsősorban az az érzés járt át. Hiányzik a valódi mélység, a valódi tartalom. Ez a felszínesség hatotta át számomra a képeket, erős kontrasztot alkotva a falszövegekkel, melynek egy részét maga Szűcs Attila írta. Az irományok és néha még maguk a címek is egészen komoly, sokszor már szinte metafizikai, filozófiai témákat feszegettek. Számomra ezek a mélységek nem jöttek felszínre a festményeken. Ez volt az első fontos dilemmám. Nem azt állítom tehát, hogy Szűcsnek nincsenek érdekes, vagy jelentőségteljes gondolatai, inkább azt, hogy képein azok nem manifesztálódnak. Fényképeket láttam, és rájuk festett elemeket, nem kapcsolódtak szervesen, inkább csak lefedték, kitakarták egymást.

 

CTM, HAU – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-01-31

Az avantgarde ellenkultúra kultikus zenészével, a Throbbing Gristle vagy a Psychic TV zenekarok frontembereként ismert Genesis Breyer P-Orridge-dzsel lehetett kedd este élőben találkozni a HAU színpadán. A koncert előtt bemutatták a zenei múltján kívül radikális életprojektjéről elhíresült művészről készült dokumentumfilmet.

 

CTM – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-01-28

CTM – Festival for Adventurous Music and Art minden évben jól kiszámíthatóan január végén következik. Az éjszakai programok live act-jeit nappal muzikológusok előadásai, interaktív installációk, performanszok, filmvetítések és kiállítások váltják. A fesztivál idei témája – FEAR ANGER LOVE – jól jelzi az érzelmek felértékelődésének megatrendjét, annak a tudatosan alkalmazott érzelmi alapú politizálásnak a mindenütt jelenvalóságát, ami az utóbbi időszak felívelő populista gyakorlatát leginkább jellemzi. A művészeti műfajok közül köztudottan a zene hat legjobban az idegrendszerre, ennek köszönhető, hogy az idei CTM esetében nem tátongott akkora lyuk a sokszor kötelességszerűen megfogalmazott általános hívószó és a valódi zenei tartalom között. Annak ellenére sem, hogy az egyik elméleti előadásból kiderült, hogy a túlélési funkciókkal összekötött hétköznapi érzelmek nem feltétlenül azonosak azokkal az „esztétikai érzelmekkel”, amelyek a zenehallgatással alakulnak ki bennünk.

 

Majdan megszületendők kórusa

Ország Lili képe jutott eszembe ma, ahogy újraolvastam Nelly Sachs versét Domonkos István fordításában. A vers címe Majdan megszületendők kórusa, nekünk, a búcsú betegeinek. 

 

 

Do You Read Me?! – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-01-24

Január vége-február eleje élénk időszak Berlin kulturális életében: idén ünnepli fennállása 30. évfordulóját a nemzetközi art&tech élvonalához tartozó Transmediale fesztivál (ever elusive). Előtte a Fear Anger Love témában a kísérleti zenét pártoló CTM – Festival for Adventurous Music and Art 18. kiadása jelentkezik, a két szervezet kezdeményezésére létrejött Vorspiel pedig megannyi más (több mint 45) lokális résztvevőt csatornáz be ebben az időszakban a programkínálatba. Európa kreatív iparának fővárosában persze akkor is van látnivaló, ha a szezonális eseményeken túl csak az önjáró galériaszíntérre vagy az örökségőrző kőlétesítményekre koncentrálunk. A BERLIN, TRAVELOGUE abból az elhatározásból született, hogy a berlini évelőn meglátogatott intézmények és a rajtuk keresztül kibontakozó témák felkerüljenek egy naprakész, szubjektív várostérképre.

 

ARTMAGAZIN OPEN CALL

Az Artmagazin szerkesztősége kritikaíró-pályázatot hirdet azoknak, akik úgy érzik, szívesen összegzik gondolataikat egy-egy kiállítás-élmény után. A kiállításokról írt szövegek a kortárs kultúra fontos dokumentumai, ezért ezúton is szeretnénk támogatni minél több ilyen írás létrejöttét.

Azok számára, akik vágynak az összefüggések feltárására, itt a lehetőség!

 

„Az ipari közeg éppannyira fontos számomra, mint a művészeti, a pozícióm e kettő között van, ezen a senkiföldjén, a buffer zone-ban”

Kristóf Gábor 1988-ban született Kassán, Miskolcra járt, majd a Képzőre, ottani tanulmányai alatt egy alkalommal belépett egy ofszet nyomdába, ahol a gépesített ipari képalkotó közeg rögtön „beszippantotta”. Persze nem nyomdászként folytatta tovább, hanem olyan képzőművészként, aki képalkotó gondolkodóként közelít a különböző nyomdai technikákhoz és eszközökhöz: egy-egy stanckéshez, festékekhez, a selejt nyomóköpenyekhez. De nem csak ez érdekli. Mára például már a házi szinterezésben is egyre több tapasztalata van – ezt is festészeti eszköznek tekinti.

 

A (2) HÉT MŰTÁRGYA: Péter (Fodor Dániel János)

Fodor Dániel Jánossal,1 az egyik új FKSE taggal beszélgettünk Péter című, fotóarchívumon alapuló projektjéről a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában megrendezett (2) hét műtárgya eseményen 2016. november 28-án.

 

Nyáry Krisztián: „AZT SEM TUDOM, MIKOR FESTETTE MINDEZT” Czóbel Béla, Isolde Daig és Modok Mária

A 75 éves Czóbel Béla és a 62 éves Modok Mária szentendrei otthonát gyakran keresték fel budapesti vendégek. Az ötvenes években a minden telet Párizsban töltő házaspár szinte az egyetlen kapcsolódást jelentette a nemzetközi képzőművészeti élethez, tőlük lehetett új kiállításokról, friss festészeti trendekről hallani. Ilyenkor a férj beinvitálta a látogatókat műtermébe, megmutatta nekik legújabb munkáit, és párizsi barátai, Picasso vagy Braque dedikált albumait. Amikor a házigazda lefeküdt sziesztázni, a legszorosabb barátok tudták, hogy még mindig van néznivaló. Az ő kedvükért a háziasszony is elővett a dívány alól egy festményekkel teli mappát. A saját munkái voltak. Az apró képek elborították a padlót, Modok Mária pedig átsétált rajtuk, miközben mutogatta őket. „Ugyan már, ez csak használ az ilyesmiknek!” – mondta az elképedt vendégeknek, akik pontosan tudták, hogy remekműveket látnak. Szinte titokban alkotott, miközben a férje aludt vagy a kertben dolgozott képein. Többnyire Czóbel elrontott vásznainak hátoldalára, hulladék papírokra, cukorkásdobozok kartonfedelére festett. A festő, aki imádta a feleségét, a barátoknak gyakran beszélt arról, mennyire sajnálja, hogy az asszony elpazarolta a tehetségét, és abbahagyta a festést. Valójában azonban egyáltalán nem örült volna, ha a biztos hátországát jelentő, őt mindenben kiszolgáló Modok Mária saját művészi karriert épít. Így inkább nem is vett tudomást arról, hogy felesége az ebédfőzés és a takarítás között a kortárs francia képzőművészet hatását mutató absztrakt képeket fest. Czóbel nevét addigra világszerte ismerték, Modokét idehaza is csak kevesek. Pedig házasságuk előtt ő volt az egyik legismertebb, legtöbbet alkotó hazai festőművésznő. Karrierje az új szerelemmel egyidejűleg mégis megszakadt. „Czóbel bizony árnyékot vetett rá – fogalmazott egy közeli barátjuk. – De szerette ezt az árnyékot. Mint egy meleg kendőt, úgy vette magára. Feleség volt, úgy vélte, a legnagyobb magyar festő felesége.” Így aztán csak a vendégek egy része volt a közönsége. Amikor megnézték a műveit, a festőnő gyorsan összecsomagolta a képeket, és visszatuszkolta a dívány alá. Csak ma, halála után több mint négy évtizeddel kezdik felfedezni, hogy férjének nemcsak felesége, hanem egyenrangú művésztársa is volt.

 

Artmagazin-díj az Art Market Budapesten

Október 13-án, csütörtökön az Artmagazin csapata – Mucsi Emese, Páldi Lívia, Szikra Renáta, Szilágyi Róza Tekla, Topor Tünde és Winkler Nóra – egész napos terepszemlét tart a Millenárison. 

 

Száguldó Riporter – Gallery Weekend Budapest 2016

A jövő héten kétségtelenül beindul a kulturális élet, pláne Budapesten. Az egymásra szervezett kiállításmegnyitók és a Gallery Weekend Budapest hírei már most készenlétbe állítják szupergyors, laza, szózsonglőr munkatársainkat: a Száguldó Riportereket.

 

A (2) HÉT MŰTÁRGYA – 05.: A LIFE TO SEE (Société Réaliste)

A Hitler kedvenceként elhíresült rendezőnő, Leni Riefenstahl rendkívül ellentmondásos életművét dolgozza fel a Société Réaliste A life to see (Egy életen át nézni) című interneten követhető kísérleti filmje, amiről Gróf Ferenccel beszélgettünk A (2) Hét Műtárgya évadzáró eseményén. 

 

A (2) HÉT MŰTÁRGYA – 04.: Attachment (Tarr Hajnalka)

Június 4-én folytatódott A (2) Hét Műtárgya eseménysorozat ezúttal Tarr Hajnalka meghívásával. A hétfői esemény műtárgya a művész nagy volumenű térspecifikus installációja, az Attachment volt, amelyről interaktív beszélgetés indult el a 2-es műterem falai között.

 

A (2) Hét Műtárgya – 0.

A (2) Hét Műtárgya lehetőséget biztosít a kortárs művészettel kapcsolatos kötetlen eszmecserére a Fiatal Képzőművészek Stúdiója és a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóiból alakult csapat (Helyes Dániel, Hitka Lili, Kormos Zsófia, Lőrinczy Lia, Zemlényi-Kovács Barnabás) együttműködésének keretében.

 

Szeretet a káposzták ölelésében

Átható petrezselyemillat: ez fogadta a vendégeket, ha betértek a hetvenes évek elején a londoni SoHo egyik kultikus helyének számító FOOD étterembe. A Prince street sarkán fekvő, kezdetben három művész, Carol Goodden, Gordon Matta-Clark és Tina Girouard által üzemeltetett hely ötlete 1971-ben stílszerűen egy Goodden által szervezett tematikus vacsora alkalmával pattant ki Matta-Clark fejéből. A tavaszköszöntő bulin a vendégek virágnak öltöztek, virágot vittek ajándékba és ehető virágokat fogyasztottak.