A héten lehetőségünk nyílik eddig talán ismeretlen terepek bejárására: a fotóművészetről, grafikáról és a Balkán művészeti életéről megalkotott képünk cizellálására. Majdnem minden napra jut egy kulturális program, a fennmaradó időben pedig felfrissíthetjük a hazai állami múzeumok állandó tárlatainak emlékeit.
Végéhez közeledik a nyár, úgyhogy ragadjunk meg minden lehetőséget arra, hogy jóidőben kiállításmegnyitókra biciklizzünk. A hét mérlege az Artmagazin Online szelekciójában: három kiállításmegnyitó, egy fanzine-debüt és egy szabadtéri rajzverseny!
Bak Imre és az egész Artmagazin szerkesztőség ellátogatott Paksra a művész életművét Fehér Dávid válogatásában áttekintő bemutatóra. A kiállításban Imre mintegy két órán keresztül kalauzolt minket. Első kézből hallottunk tőle elődökről, külföldi tapasztalatokról, Hamvas Béláról, élet-műről, korszakhatárokról, térillúzióról, szakma és művészet viszonyáról.
A héten újraindul a megnyitó-maraton és folytatódik a nagy intézmények tárlatvezetési missziója. Szánhatunk időt a roma kultúrára, poszt-diplomadömping diplomamunka-nézésre és elvegyülhetünk egy nemzetközi csoportos kiállítás megnyitójának tömegében is. Lélekben már szeptember felé kacsintgatunk, de a kulturális élet augusztusban sem áll meg!
Különös világú képek, bizarr tárgyak csendéletformában, nem klasszikus témák - klasszikus modorban festve.
A szívünk egy másik ország című nemzetközi csoportos kiállítás a barátságban kibontakozó, meghitt játékteret mutatja be, ahol lehetőségünk nyílik a társadalmi elvárásoktól, ideálképektől és normáktól való elrugaszkodásra. Szerepváltások és csínytevések titokzatos univerzumába enged bepillantást, amely kívül esik a mindenkori politikai kontroll, a törvények, az egyház és a kulturális mintákat továbbörökítő család normatív hatáskörén is. Egyúttal rámutat e változatos és személyre szabott emberi kötelék felszabadító erejére egy olyan kultúrában, ahol erkölcsi szabályok, intézményesített szertartások és a házasság törvényi keretei határozzák meg a szeretet és az intimitás megélésének lehetséges módjait. A kiállítás kurátoraival, Muskovics Gyulával és Soós Andreával beszélgettünk baráti és munkakapcsolatokról, kurátori együttműködésekről, továbbá az intimitás és a szeretet heteronormatív intézményeinek queer szempontú kritikai olvasatáról.
A múlt heti ítéletidő után bennünk van a mehetnék – szerencsére Budapest és vidék is kínál kultúrális szabadidős programokat. A képzőművészet legkülönbözőbb színtereit mérhetjük fel a héten, ne szalasszuk el a lehetőséget!
A füredi Vaszary Villában egy kicsi, de ujjongó meglepetéseket tartogató kiállítás látható arról, hogyan lesz az írás, a szöveg, tárgya a képnek.
Június 4-én folytatódott A (2) Hét Műtárgya eseménysorozat ezúttal Tarr Hajnalka meghívásával. A hétfői esemény műtárgya a művész nagy volumenű térspecifikus installációja, az Attachment volt, amelyről interaktív beszélgetés indult el a 2-es műterem falai között.
A hét egyértelműen a Bánkra menekülés és a kulturális együttlét jegyében telik. Nem is szaporítanánk a szót, lássuk mit csinálhatunk Bánkon és mivel üthetjük el az időt, míg várjuk, hogy Bánkra mehessünk.
A világ kereskedelmi galériáinak fellegvárában, vagyis a nagy múltú londoni White Cube-ban július 9-ig Maurer Dóra szóló kiállítását tekintheti meg a mindig aktív londoni művészeti közeg. A mára ikonikussá vált galéria, a White Cube az 1990-es évek elején robbant be a köztudatba, amikor Jay Jopling és az ő lakásgalériaként induló kísérleti kiállítóhelye elsőként adott otthont a mára szupersztárrá váló YBAs1-generáció akkor frissen diplomázó radikális művészeinek. A White Cube huszonöt év alatt a világ vezető kereskedelmi galériájává nőtte ki magát, évente több mint húsz kiállítást mutatnak be hongkongi és két londoni kiállítótermében. Művészköre igen kiterjedt: a brit húzónevek (Damien Hirst, Tracey Emin) mellett jelen vannak a német neoexpresszionista iskola képviselői is (George Baselitz, Anselm Kiefer), csakúgy mint a legfiatalabb generáció feltörekvő alkotói (a Leo Gabin kollektíva, Christian Rosa, Jack Greer).
A White Cube galériabeli Maurer-kiállítás szervezőjével, Katharine Kostyállal a bemutató körülményeiről, a jövőbeli tervekről és persze Dóráról beszélgettünk.
A héten kihasználhatjuk az idei utolsó lehetőségeinket arra, hogy diplomamunkák és diplomaprojektek között nézelődjünk. Azok se aggódjanak, akik talán már unják a kipakolások sorozatát, ajánlónkban szerepel könyvbemutató, tárlatvezetés és béta-verzió-tesztelés is. Képzőművészet, street-art és tech – szóval igyekeztünk mindenkinek a kedvében járni.
Hatan feküdtek a München melletti réten: két fiatal lány, két fiatalember és két már középkorúnak számító férfi. Főtt sonkát, sült csirkecombot, süteményt és eperbefőttet ettek, pezsgőt ittak hozzá. Láthatóan jól érezték magukat, nevettek, egymás szavába vágva lelkesen vitatkoztak valamiről. Szokatlan jelenet volt ez 1872-ben. Ha bárki meglátja őket, rendkívül illetlennek tartotta volna a viselkedésüket, hát még, ha megismerte volna a köztük lévő szövevényes viszonyokat. A társaság legidősebb tagja, a 45 éves svájci Arnold Böcklin kora legnépszerűbb festői közé tartozott, és a 19 éves magyar lánynak, a szép Probstner Zsófiának férfiként is nagyon tetszett. Őt a fiatal jogász, a 26 éves Pulszky Ágost figyelte áhítattal, szüleik is egymásnak szánták őket. A fűben feküdt a lány gyámja, a 39 éves, huszártisztből lett excentrikus festő, Gundelfinger Gyula is. Ő néhány évvel korábban vette feleségül másik gyámleányát, a 21 éves Probstner Máriát. Az ifjú ara a jelen lévő harmadik festő, a 27 éves Szinyei Merse Pál figyelmét kötötte le. Akár udvarolhatott is volna barátja feleségének, hiszen pontosan tudta, hogy a pár csak egy bonyolult örökösödési vita miatt kötött papírházasságot. Probstner Mária azonban nem viszonozta a fiatal festő érdeklődését: ő férje féltestvéréről, gróf Szirmay Albertről ábrándozott.
A Múzeumok Éjszakájánál keresve sem találhatnánk jobb alkalmat Száguldó Riporterünk bevetésére. Kulturális iránytű a kiállítótereket felpezsdítő nyáréjszakára.
Leni Riefenstahl egyike a XX. század legellentmondásosabb művészeinek. A mintegy 10 órányi életművet mutatja be a Société Réaliste (Gróf Ferenc, Jean-Baptiste Naudy, 2004-2014) interneten játszódó „filmje”, az egyes filmkockákat véletlenszerűen mutatva olyan hosszan, hogy az kiadja a 101 évesen meghalt (és 2002-ben még forgató!) Riefenstahl életének idejét.