Bár egyes nyugati szakembereknek már elege van az ázsiai művészet nyomulásából, az Artnet kritikusa, Charlie Finch pedig egyenesen a kínai piac összeomlását vizionálta 2008-ra, a The Artnewspaper súlyos tényekkel állt elő. Illetve még nem számszerű tényekkel, csak tényszerű számításokkal. Ezek szerint a kínai műtárgypiac megelőzte a francia műkereskedőket. Vagyis a vezető szerepet toronymagasan őrző Egyesült Államok és a másodikként terjeszkedő Nagy-Britannia után az ázsiai szuperhatalom megszerezte a harmadik helyezettet a nemzetközi műkereskedelemben.
Az FBI az illegális műkincspiac éves forgalmát 6 milliárd dollárra becsüli. A műtárgy tolvajoknak serényen kell dolgozniuk, hogy lopott alkotásokat biztosítsanak a sötétben üzletelő kereskedők számára. Ügyetlenségük és naivitásuk néha optimizmusra ad okot: a Sao Paolóból tavaly decemberben ellopott Picasso-portré például máris megkerült. Most egy zürichi múzeum munkatársai izgulhatnak, mivel gyűjteményük Európa egyik legnagyobb szabású műkincsrablásának esett áldozatul a hétvégén.
A metró 4 galéria a Móricz Zsigmond Körtér palánkkal övezett szegletében látható. Olyan képzőművészeti projekt, amelynek lényege, hogy a főváros által építetett új metróvonal állandóan változó munkafolyamataira ráirányítsa a járókelők figyelmét. Az ABDK csoport – Antal Balázs és Dobos Kata – ötleteként létrejött public art projekt az építők szándékára reflektál, akik betekintést engedtek a munkafolyamatokba úgy, hogy különböző méretű réseket vágtak a munkát elbarikádozó palánkokon.
Legjobb védekezés a támadás. A londoni Royal Academy nagy orosz kiállításának anyaga körül forr a diplomáciai levegő, hiszen az impresszionista és posztimpresszionista francia mesterek remekműveinek nagy része az orosz burzsoák gyűjteményéből került a szovjet állam tulajdonába 1917 után. Nem épp önkéntes alapon. A putyini kormányzat persze nem Scsukin leszármazottjaival pereskedik, hanem bemutat egy új internetes oldalt, ahol a németek által elhurcolt orosz műkincsek hosszú listája várja a történelmi igazságtételre érzékenyeket.
Mikor 1954-ben minden idők legrangosabb képes magazinjának, a Life-nak a tudósítójaként felrobbant egy taposóakna a lába alatt, már rég beírta magát a fotótörténet nagykönyvébe. Robert Capa (született Friedmann Endre) merész akciófotóival megalapozta a modern haditudósítás műfaját. „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” - mondta a zöldfülű kezdőknek. Ő mindig az első sorból fényképezett, ahogy ezt a spanyol polgárháborúban készített, most előkerült több ezer negatívja is tanúsítja.
London egyik turisztikai csomópontjában, a Trafalgar tér északnyugati sarkában áll a „Negyedik Talapzat”. A 19. században épített hasáb alakú architektúra 1999 óta különböző kortárs művészeti programoknak ad helyet. A londoniak nem idegenkednek a közösségi terek köztérként való használatától. A Trafalgar Square-t a hatalmi reprezentáció emlékművei, a tábornokok és hadvezérek szobrai díszítik, de régi hagyománya van itt a politikai megmozdulások szervezésének is. A Negyedik Talapzaton is izgalmas public art installációk váltogatják egymást.
Január utolsó szombatján egy nem mindennapi kiállítás került megrendezésre a VAM Design Centerben. A kiállítás apropója 2007 őszére nyúlik vissza, mikor is a Nagyházi Galériába bevittek egy hamisított képekkel teli hagyatékot. Első felindultságukban a szakemberek a képek megsemmisítésére gondoltak. De csak pár reprodukciót dobtak máglyára a Falk Art Fesztivál keretében, mivel az elégetésnél sokkal jobb ötlete támadt Nagy T. Katalin művészettörténésznek. Miért ne kezdjünk ezekkel a festményekkel valami teljesen mást? Varázsoljunk belőlük újat!
Doreta Peppa egészen különös felfedezést tett nemrégiben. Miközben az elhunyt édesapja után maradt kacatok között turkált, egy tenyérnyi papírfüzet került a kezébe. Az érdektelen apró könyvecskét ma bank széfje őrzi, ugyanis a megkérdezett görög műtárgyszakértők szerint Vincent Van Gogh használta egykor vázlatfüzetként. A szenzációs lelet eredetiségét már az amszterdami Van Gogh Múzeum munkatársai vizsgálják.
INTRO
Idei első számunk a 25. megjelent Artmagazin, de ezt csak nagyon visszafogottan
jegyezzük meg, minden ünneplés vagy jubileumi eufória nélkül. Azért egy kis számvetésre mindenképpen készteti szerkesztőségünket ez a szám, éppen ezért
szeretnénk köszönetet mondani elsősorban előfizetőinknek és azoknak az olvasóknak akik rendületlenül vásárolják kéthavonta a lapot. Köszönjük hirdetőink bizalmát is – talán mondanunk sem kell, hogy az Artmagazin nem jöhetne létre, ha ők nincsenek.
Dan Brown nagy sikerű bestsellere óta az autodidakta művészettörténészek aranykorukat élik. Különösen a Leonardóra specializálódott szakértő csodabogarak tevékenykednek már-már követhetetlen termékenységgel. Rekonstruálják a mester ujjlenyomatát, kutakodnak halhatatlan modelljének, Mona Lisának a sírja után, hangjegyeket olvasnak bele az Utolsó vacsorába vagy éppen tükrökkel keresnek rejtett szimbólumokat festményein. Ez utóbbiban egy rejtélyes társaság, A Szent Írások és Képek Tükrei jeleskedik.
Charlie Finch, az Artnet megmondóembere lázas betegen bocsátkozott jóslatokba a 2008-as esztendővel kapcsolatban. Finch nem a delphoi jósda munkatársa, nem kertel, nem ködösíti, hanem vállalva a tévedés kockázatát kemény prognózist mond a nemzetközi műkereskedelem előttünk álló évéről, távirat-stílusban. Lehulló állócsillagok, új sztárok, vér, szenvedés, gyötrelem – 2008 mozgalmas esztendőnek ígérkezik:
Az őskori barlangrajzokat penész támadása fenyegeti. A rosszul beszerelt szellőztetőrendszer miatt olyan párás lett a Lascaux-i barlang levegője, hogy a gombák már a falakra rajzolt sok ezer éves lovakat, őstulkokat, szarvasokat és kőszáli kecskéket is veszélyeztetik. A szakemberek kongatják a vészharangot: az elsőként felfedezett Altamirához és a „100 mamut barlangjának” nevezett Rouffignachoz hasonló kulturális értékkel bíró Lascaux komoly bajban van. A penész feleheti az ásványi pigmentekkel felfestett állatrajzokat.
Az Artmagazin év végi tárlatvezetéssel kedveskedett különleges vendégeinek, üzletfeleinek és barátainak december 15-én. Ezúttal a Ludwig Múzeum új kiállítása (1-2-3 Fókuszban a gyűjtemény) került terítékre. Lájer Veronika, a Ludwig Múzeum munkatársa kalauzolta végig a résztvevőket a magyar és nemzetközi kortárs műtárgyak mindhárom emeletet elfoglaló rengetegén.
A tolvajok négy nappal karácsony előtt csaptak le. Hidraulikus szerkezettel emelték meg az utcai kaput, majd felfeszítették a belső ajtókat. Alig múlt hajnali öt óra, az infra-érzékelő nélküli biztonsági kamera csak pár magabiztosan mozgó, elmosódó figurát rögzített az éjszakai félhomályban. A riasztócsengő nem működött, az őrök pedig épp egy másik emeletet ellenőriztek. A rablók alig három perc alatt megszabadították a Sao Pauló-i Művészeti Múzeumot két becses műkincstől. A kár hozzávetőleg 100 millió dollár!
Arany Oroszlán
Címlapunk gratuláció a magyar pavilon Velencében aratott sikeréhez, ami
nemcsak a 2007-es év legnagyobb szenzációja, hanem a magyar művészet
velencei szereplésének történetében is a legnagyobb elismerés, amit valaha is
kaptunk. A sikert hozó munka, mint ahogy arról már többször is beszámoltunk,
Andreas Fogarasi Kultur und Freizeit (Kultúra és szabadidő) című videósorozata
és annak pavilonraszabott installálása volt. A zsüri indoklása szerint „a kiemelkedő nemzeti kiállításért járó Arany Oroszlánt egy olyan pavilon kapja, ahol az építészet és a kultúrtörténet segítségével elgondolkodtató és költői kapcsolatokat hoztak létre a tartalom, a képi nyelv és a kiállítás architektúrája közt.