Artmagazin
full_003942.jpg

Artmagazin 10

full_003554.jpg
Kul-túrák Magyarországon I.

Ilyenkor ősszel kellemes egynapos kirándulásokat szervezhetünk itthon, közvetlen közelünkben, vagy akár messzebbre merészkedve. A kultúr-szomjukat oltani vágyóknak (olvasóink márpedig ilyenek) olyan helyszíneket ajánlunk, melyek számukra talán kevéssé ismertek, mert kevésbé frekventált helyen vannak, vagy pedig nem kapnak megérdemelt hírverést (sem). Elsősorban 20. századi, modern és kortárs képzőművészettel foglalkozó intézményeket, helyszíneket, kezdeményezéseket mutatunk be, melyek egy-két kivétellel nem nagy, országos gyűjtemények. A körülöttük kínálkozó látnivalók kellemesen kikerekítik úti élményeinket.

full_003553.jpg
Különös hely

"Jó nézni, jó csinálni" - bökte ki beszélgetésünk során Cseke Szilárd azt a fél mondatot, amely akár a fiatal festőgeneráció szlogenje is lehetne. Művészetében a kép önmagát magyarázza, feltétlen örömforrás az alkotó és a néző számára, csipetnyi iróniával és leheletnyi romantikával fűszerezve. Színterei, szereplői oly ismerősek az ezredforduló embere számára, ahogy ismerős hedonizmusa is, szüntelen vágyakozása az érzékek kielégítésére. Modernizmusa mentes minden profetikus hivatástudattól, alapállása nem az erkölcsileg felsőbbrendű avantgárd művészé, hanem a képteremtő „szolgáltató" mesteremberé, aki nem kinyilatkoztat, hanem beszélget. Ebből ered művészetének eredendően familiáris, meghitt jellege és ebből fakad korszerűsége is.

full_003552.jpg
A táj csöndje

Minden reggel, mielőtt a Nap felkel, buddhista imaénekek hangzanak fel és Luang Prabang templomai hatalmas dobok és cintányérok hangjától visszhangzanak. Nem sokkal ezután beindul az élet, szerzetesek százai járkálnak az utcákon, éppoly nyugodtan és békésen, ahogy a Mekong és a Nam Kan, e félszigethez hasonlító városkát körülölelő két hatalmas folyó vize folyik. Laosz, a „millió elefánt országának" régi fővárosa a 14. században épült. Ma azon helyek egyike ahol az internet-kávézók előtt mezítlábas szerzetesek vonulnak el és a hegyi falvakból idevándorló asszonyok tradicionális textíliáikat kínálják a turistáknak. A világ egyik utolsó kommunista államának politikai célkitűzéseivel a globalizáció valamennyi hasznos - és kevésbé hasznos - hatása termékeny szimbiózisba lépett. France Morin a québec-i származású művészettörténész-kurátor ezt a helyet választotta, hogy több évre berendezkedjen és a The Quiet in the Land című projekt harmadik szakaszát megvalósítsa.

full_003551.jpg
Dőlésszög hatvan

"Itt meg kellett változtatnom a dőlésszöget, hogy a motívum kiférjen a felületen" - mutatja Matzon Ákos képsorozatának egyik darabját. Egy háromtagú munka, - akár triptichon is lehetne - ám mint a művész elmondja további darabok állnak még a műteremben otthon, illetve németországi kiállításán. „Ez a sorozat a finom rácsokkal erősen foglalkoztat, mert a hálózat - ez a sorozat címe is - életünk része." A motívumok ennek a hálózatnak a sarokpontjainál, mint egy matematikafüzet négyzethálóin rendeződnek, csomósodnak, válnak érthetővé. A Net darabjai valahogy ennek a gazdag életműnek a mozgásait, változásait és egyben kulcsát is adják.

full_003550.jpg
Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen V. - Körösényi Tamás

Körösényi Tamás 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékének osztályvezető tanára, 1999-től tanszékvezetője. Munkácsy-díjas, ösztöndíjjal Nyugat-Európa számos városában (Bécs, Bonn, Frankfurt, Róma) dolgozott. 2000 óta növekvő érdeklődés tapasztalható köztéri munkái iránt, melyekből egyre többet készít itthon és külföldön. Munkásságát a szobrászat végső határainak keresése és egy-egy szobrászi probléma évtizedeken át történő szisztematikus vizsgálata jellemzi, s ezt már a kezdetektől fogva sorozatokban jeleníti meg. Nem az egyes művek érdeklik tehát elsősorban, hanem formakapcsolatok. A terekbe helyezett műegyüttesek, installációk a művek egymás és a tér közötti változatos összefüggéseire helyezik a hangsúlyt. A műalkotás dinamikus, folyamatosan változó felfogása a befogadó aktív részvételét is feltételezi. Az organikus formaalakítás, színezés és a hétköznapi, egyszerű anyag, a papír használata pedig a mindennapok ismerősségét, a természetesség, a természet-közeliség érzését hozza el a néző számára- az „élet metaforáját", ahogy Forián Szabó Noémi fogalmazott.

full_003549.jpg
Ismeretlen életművek - Giron Emánuel (1921-1995)

Giron Emánuel 1945-ben kezdte meg képzőművészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Giront festői tevékenysége már pályája kezdetén egy konkrét budapesti városrészhez köti, Újpesthez, mely pályakezdésekor befogadta és támogatta megannyi fiatal festőnövendékkel együtt. A Bagolyvár festőiről van szó, azokról a pályakezdő fiatalokról, akik közvetlenül a főiskola alatt, illetőleg annak befejezése után Újpesten telepedtek le és kezdték meg működésüket.

full_003547.jpg
Az Elischer-gyűjtemény metszetei

Magyarországon a 19. század második felében a műgyűjtés egyre jobban teret hódított a polgárság körében, jelentős gyűjtemények jöttek létre a történelmi arisztokrácia és a gazdagabb nemesi, főpapi kollekciók mellett. Ezek „belső értékük" mellett - ahogy Lyka Károly írja - azért is nevezetesek, mert mutatják, milyen sokféle társadalmi állású gyűjtő kezdte meg ilynemű működését; van köztük orvos, ügyvéd, tanár, vendéglős, hivatalnok, mérnök, iparos, magánzó stb. A legterjedelmesebb gyűjteményt Elischer Gyula és Kilényi Hugó hozta össze, az előbbi képeken kívül nagy értékű rézkarcokat, az utóbbi németalföldi, olasz, spanyol festményeket."1 A magángyűjtemények némelyike idővel szétszóródik, mások részben vagy egészben múzeumba kerülnek. Ez utóbbi történt az Elischer-gyűjtemény metszetanyagának legjelentősebb részével is, amelyből több száz Dürer-és Rembrandt lap került vásárlás útján az Országos Képtár (a Szépművészeti Múzeum jogelődje) grafikai gyűjteményébe.

full_003546.jpg
30-50-48-7

Kozák Gábor paraméterei. 30 évesen 50 m2-es lakásban 48 képpel él együtt. Egyszerre egyesíti galerista és gyűjtő - néha ellentmondásosnak tűnő - pozícióját. A Godot Galéria egyik oszlopos tagja 7 éve gyűjt képeket, azóta jelentős gyűjteményre tett szert, számos főművel.

full_003545.jpg
A jövő kultúrájának meghatározása...

Botrányoktól sem mentes pályázati eljárás végén az előzetes várakozásokkal ellentétesen, szembe helyezkedve az egyébként sajátos összetételű bizottság javaslatával, Bozóki András miniszter nem az eddigi főigazgató, Fabényi Júlia mandátumának meghosszabbítása mellett döntött, hanem Petrányi Zsoltot, a Dunaújvárosi Kortárs Intézet eddigi igazgatóját nevezte ki a Műcsarnok új főigazgatójává. A harmadik munkanapon üres falak, meglehetősen lepusztult környezet fogadja a főigazgatói irodába belépő látogatót.

full_003544.jpg
T-B A21

A fenti kód nem a csúcstechnológia legújabban kifejlesztett repülőgépének, és nem is egy vitatott arányban hasznos vagy káros új gyógyszernek, hanem egy kortárs képzőművészeti magángyűjteménynek, és egyben bemutatóhelyének a neve, méghozzá szomszédos nagyvárosunkban. Ha valaki Bécs belvárosában sétál, érdemes betérnie a Stephansplatztól két percre lévő kis utcába, és ott a bécsiek számára is új kortárs művészeti helyszínre, a T-B A21-be.
 

full_003543.jpg
„Amőbaizmus "

A Haas Galéria immár kilencedik kiállítását rendezi meg Merítés a KUT-ból című sorozatában. A mostani tárlat Hincz Gyula olyan ismeretlen alkotásait mutatja be, melyek a magángyűjtők művei mellett Vác városának adományozott művészi hagyaték részeként a Tragor Ignác Múzeum raktárából kerültek elő. A kiállításhoz a már megszokott módon bevezetőt, életrajzi adatokat, válogatott bibliográfiát tartalmazó illusztrált katalógus is kapcsolódik. A sorozat, témájából adódóan, Hincz korai, elsősorban a két háború között, illetve a fordulat évéig alkotott műveire koncentrál, számos analógiát nyújtva a kortársak (főként a KUT kiállítói) munkáival. A művészt eddig főleg a hatvanas-hetvenes években készített modernista képei, murális munkái, könyvillusztrációi tették ismertté, illetve az Iparművészeti Főiskola igazgatójaként, majd a Képzőművészeti Főiskola festőtanáraként emlékeznek rá ma is sokan.
 

full_003542.jpg
Csütörtök 13

A 2004-2005-ös szezon Szarka Péter számára igen eseménydús volt: művei Berlinben (az EU Positive kiállításon), Sao Paulóban (a Biennálén), Budapesten (a Műcsarnokban), a hollandiai Haarlemben (a Galerie Tanya Rumpff-ban), és a bécsi Museum of Young Art nyitókiállításán is szerepeltek. A részben korábban készült, részben új művek bemutatóin látványosan feltárult Szarka sajátos ikonográfiai rendszere és művészeti koncepciója.
 

full_003539.jpg
Velencei Biennálé - sokadszor

Az előző lapszámban megjelent Szép is, okos is...* című írás folytatásaként vagy kiegészítéseként nem is annyira egyszerű nekiveselkedni egy Biennáléról szóló beszámolónak. Nem mintha nem lenne miről írni, ó, dehogy. Hiszen, mint azt az utóbbi évek is bizonyították, a külső helyszínek száma egyre nő, és bár ez évben az Arsenale-ban kiállított munkák mennyisége nem haladta meg a korábbiakét, a külső helyszínek feltérképezése bizony továbbra is embert próbáló és sok időt igénylő feladat. De nincs is értelme kitérni ezek mindegyikére - legtöbbjére. Marad tehát a szubjektív, szelektív beszámoló, hiszen, hogy kinek mi szép és mi okos, ízlés dolga.

full_003538.jpg
Automatizmusok

"Ez egy kép-, szimbólum- és jel nélküli; mély ösztönből jövő festészet, amelyben az elemi energia, elemi gesztus, elemi ritmus a lényeg." Reigl Judit (1923-) munkáiban nincsenek anekdotázó részletek, nincs szerkesztettség - nem a primer valóság leképezését adja, hanem tudatos és tudattalan belső valóságunk működésének szimbolikus képét.

241638715_4301490873262154_3721045352181969966_n.jpeg
HETI ARCHÍV – A halványlila kép – Pauer Gyuláról

Tavaly, felismervén, hogy az Artmagazin Online-on olvasható nyomtatott Artmagazin tartalmak között mennyi mindent lenne érdemes újra ajánlanunk, elkezdtük a szerdánként megjelenő HETI ARCHÍV rovatot. Itt az Artmagazin szerkesztőségének tagjai ajánlanak régebbi tartalmakat a magazin elmúlt éveinek cikkeiből. A héten az acb Galéria Pauer Gyula-kiállítása kapcsán osztjuk meg újra Can Togay cikkét, aki nemcsak jó barátja volt a művésznek, de van egy közösen jegyzett alkotásuk is: a Cipők a Duna-parton című köztéri szobor.