Artmagazin 100
Kedves Olvasó, aki szereted az Artmagazint, 100. számunk örömére 64 helyett most 100 oldalnyit ajánlunk belőle figyelmedbe.
Igyekeztünk áttekinteni, mik azok a témák vagy mi az a szemlélet, ami már otthonosnak számít, ami ismerős, még akkor is, ha épp az újdonságokat tárjuk eléd. Hiszen az eddigi 99 számban szinte már monomániásan foglalkoztunk nőkkel, művésznőkkel, közöltük elfeledett alkotók pályáját érintő kutatások eredményeit, próbáltunk rávilágítani olyan tényekre, amelyek a magyar művészek és a nemzetközi színtér kapcsolatát bizonyítják. Nem akartuk elfelejteni, milyen volt a viszonyunk a művészethez, mielőtt kiképeztek volna minket a művészettel hivatalból foglalkozókká, próbáltunk olyan írásokat is közölni, amelyek még tetszést és lelkesedést mutatnak a művek iránt, miközben más írásokban inkább mindenféle összefüggésrendszerbe helyeztük őket, hidegebben vizsgálódva. Rengeteget foglalkoztunk a természet és művészet kapcsolatával, a műfajok között mutatkozó kölcsönhatásokkal, határterületekkel. Persze mindezt leginkább az aktualitások bűvöletében, azt sugalmazva, hogy üdvös dolog olvasni a művekről, kiállításokról, de az igazi élmény az, ha olyasmiről olvasol, amit előtte vagy utána meg is lehet nézni – élőben. Mert a mű az, ami sugároz, miközben persze könnyebb fogni az adást, ha a receptorok Artmagazin-cikkek által élesítettek. Mostani címlapunk is erre utal, hogy reményeink szerint Te, kedves Olvasó olyan tudás birtokába juthatsz, mint az aranykor embere, akiben még megvolt a látás képessége, akinek még megvolt a harmadik szeme, aki még harmóniában élt az őt körülvevő világgal. Mi ebből csak azt a törekvést tudjuk bevállalni, hogy a művek világával tudsz majd általunk harmóniába kerülni. Persze, ha mindez a műgyűjtés és műkereskedelem szempontjaiból is érdekel, úgy is képbe kerülhetsz, hiszen a magyar művészeti színtéren nincs ma aktuálisabb dolog, mint hogy a nyolcvanas évek underground-new wave kultúrája hogyan kezd közkinccsé válni, illetve hogyan kerül egyre inkább a műkereskedelem célkeresztjébe.
És bár mostanra már történeti szempontból is érdekes egy olyan fotó, amely a fiatal Víg Mihályt ábrázolja, ez, amin jógapozícióban, harmadik szemmel, egy különleges módszerrel roncsolt diakép által festőivé változtatva látható, egyszerre hoz elő ősi, ezoterikus összefüggésrendszereket, illetve a magyar nyolcvanas évek semmivel össze nem hasonlítható budapesti underground közegét, a zenéivel együtt. Tiszta new-baudelaire-i életérzést, a legnemesebb fajtából. Biztos minden okkal jön újra divatba – ez a fajta érzékenység is.
Ezzel a képpel indítjuk tehát útjára 100. lapszámunkat, és azzal a reménnyel, hogy mindazok, akiknek az eddigi 100-ért hálásak vagyunk: szerzőink, előfizetőink, együttműködő partnereink, hirdetőink továbbra is velünk maradnak. Még legalább 100-ig!
Topor Tünde
TARTALOM
4-5
ARTANZIX
6-11
Artmagazin-díj
Mucsi Emese: HOZZÁM ALAPVETŐEN A KÖZVETÍTŐ SZEREP ÁLL A LEGKÖZELEBB
Beszélgetés Bencze Péterrel, az Everybody Needs Art projekt kitalálójával
14-16
Zarándokhely
Fáy Miklós: HÁRMUNKNAK ÖT SZEMÜNK VAN
A Riacei bronzok
18-22
Kiállítás
Fehér Dávid: TÜNÉKENY ZÖLD
Csákány István kiállításáról
24-29
Műkereskedelem
Martos Gábor: A MODERN MŰKERESKEDELEM SZÜLETÉSE
Kiállítás a holland aranykorról Hamburgban
30-35
Tanulmány
Toronyi Zsuzsanna: AZ AMSZTERDAMI HAGGADA KULTURÁLIS KAPCSOLATAI
38-53
Kiállítás
Szikra Renáta: AZ EMBER NYOMÁBAN
Bécsi kiállítási körkép a természet tükrében
44-51
Wanted – Lost and Found
Barki Gergely: BERLINI KIRAKÓS
A Berény-életmű szilánkjai egy walesi kis faluból és a lengyel regényirodalomból
56-61
Interjú
Rieder Gábor: SÓSKUTI TIBOR
A new wave álomváros dokumentaristája
66-69
Design
Vadas József: EGY BAUHAUS-IKON MEGHEKKELÉSE
Avagy a kortárs művészet reflexiója a WA 24-re – A Wagenfeld lámpa
70-77
Életművek
Gréczi Emőke: A HÍMESKŐ NŐI MESTERE
Mattioni Eszter művészete
82-85
Plakát
Katona Anikó: A 100 + 1-RŐL 30 + 1 ÉV UTÁN
86-94
Keret 2. rész: Körkép
Heinrich Halbe, Sárvári Zita, Molnár Annamária és Gerhes Gábor keretekről, keretezésről
100
Artmagazin Online
Hozzám alapvetően a közvetítő szerep áll a legközelebb
Idén a vásárlátogató szemével is néztük a standokat, így esett a végső választás az Everybody Needs Artra, amely már a nevével (mindenkinek szüksége van a művészetre) is sugall valami kis demokratizmust egy erősen elitista közegben. A stand Brückner János, Fukui Yusuke, Omara, Rade Petrasevic és Szabó Ottó munkáival próbálja népszerűsíteni a műgyűjtést, installációs megoldásai pedig a vásáron kevés esetben tapasztalt frissesség érzetét keltik. Szerettük, hogy nincs túlzsúfolva a stand, de nem választottak múzeumi helyzetet imitáló white cube-megoldást sem. Egy olyan vásáron, ahol nemcsak műgyűjtők járnak-kelnek vásárlási szándékkal, hanem rengeteg fiatal, a kortárs művészet iránt érdeklődő, nyitott szellemű ember is megfordul, jó, ha valaki mindkét csoporthoz tud szólni. És hogy Omara elementáris és különleges művészetével is lehetett itt találkozni, az külön pluszpont.
Keret (2. rész) – Heinrich Halbe, Sárvári Zita, Molnár Annamária és Gerhes Gábor keretekről, keretezésről
Előző számunkban sorozat indult, amely a keretezés elméletét és gyakorlatát járja körül. A történeti rész után következzenek gyakorlati keretezési tanácsok a világ egyik legjobb keretező cégétől, példák kortárs galériák keretezési gyakorlatából és egy olyan művész, akinél a keret általában a mű része, vagy épp lényege.
A 100+1-ről 30+1 év után
1885-ben a kor festőfejedelme, Benczúr Gyula készítette el az első magyar plakátot, amely egyébként az Országos Általános Kiállítást hirdette. Jellemzően magyar történet, hogy a mindmáig legteljesebb, több mint ezer alkotást felvonultató magyar plakáttörténeti kiállítás ennek százegyedik évfordulóján, és nem a századikon nyílt meg.
A hímeskő női mestere
Tolna megye történetének egyik legismertebb családjából származott, akinek nevével a szentendrei és a szolnoki művésztelep történetében is találkozunk, kidolgozott és alkalmazott egy különleges technikát, köztereken és középületekben számos munkájával futhatunk össze, aukciók gyakori szereplője, de valljuk be őszintén, alig tudunk valamit Mattioni Eszterről. Petőfi melyik versét ihlette a művész nagymamája? Mi is az és hogyan készült a „hímeskő”? Miért viselte évtizedekig a „H” betűt a neve előtt, amit a pályája utolsó szakaszában elhagyott? És hogyan képes valaki állami megrendelésekkor a saját stílusát megtartani a harmincas és az ötvenes években egyaránt? Egy háttérbe húzódó művésznő élete és szinte az egész huszadik századot átfogó pályaíve.
Egy Bauhaus-ikon meghekkelése
A kód Wilhelm Wagenfeld 1924-ben készült és csaknem minden Bauhausról szóló kiadványban szereplő asztali lámpáját jelöli. A designtörténet e klasszikus darabja feltűnik Walter Gropius rekonstruált igazgatói irodájának asztalán, valamint egy olyan fényképen is, amely Moholy-Nagy László dessaui műteremlakásának enteriőrjéről maradt ránk. Kiemelkedő jelentőségének adózik most az a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállítás, amely a felváltva Budapesten és Brémában élő Schnepel házaspár gyűjteményének részeként rangos kortárs külföldi és magyar művészek reflexióival szemlélteti a tárgy szimbolikus kulturális jelentőségét és máig eleven hatását.
Sóskuti Tibor
A 80-as évekbeli pesti underground színtér egyik jellegzetes figurája volt Sóskuti Tibor. Sokan csak a Balaton zenekar koncertjein vetített álomszerű fotóiról ismerik, pedig az azóta Berlinben élő művész new wave festészeti életművet is maga mögött hagyott Budapesten. Sztorik a Balatontól Berlinig.
Berlini kirakós
Berény Róbert alakja filmre kívánkozik. Nemcsak mert ő maga is dolgozott filmekben, ráadásul a német film hőskorában, hanem sokoldalúsága miatt is, találmányai voltak, zenélt, foglalkozott pszichoanalízissel, imádták a nők, és szerepel a húszas évek Berlinjét bemutató egyik kulcsműben, egy lengyel regényben is, amit Berény akkori barátnője írt. Az pedig így először fordítóért, majd forgatókönyvíróért kiált.
Az ember nyomában
A Mumok épületébe most egy kis veteményeskerten át lehet bejutni, kétoldalt zörgő babhüvelyek, elsárgult kukoricaszárak és alattuk sárgán gömbölyödő sütőtökök várnak a betakarításra. Pár lépéssel odébb a Természettudományi Múzeumban szurokba mártott kitömött állatok képesztik el a pompás diorámák között barangoló gyanútlan látogatókat. Élet és halál a múzeumban.
Az amszterdami Haggada kulturális kapcsolatai
Mi köze a világ legtöbbször kiadott könyvének egy magyar tipográfushoz, avagy miért fogalom a könyvészetben az „amszterdami betű”?
Tünékeny zöld
Az ember egyáltalán nem gondolná, amikor belép a VI. kerület egyik tipikus bérházába az Opera közelében, hogy az első emeleti lakásgaléria csak a héja egy benne rejlő, fából faragott lakásnak, ahonnan a múltba és a jövőbe egyszerre nyílik kilátás.
Hármunknak öt szemünk van
A világ legszebb szobrainak tartott két bronznak (Harcos A-nak és Harcos B-nek) külön múzeumot építettek a calabriaiak Magna Grecia néven. Minthogy A-t és B-t soha, semmilyen kiállításra nem adják kölcsön, aki látni akarja őket, annak Reggio Calabriába kell zarándokolnia.