Artmagazin 101
Boldog ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
TARTALOM:
4 – 5 ARTANZIX
6 – 7
Díj
Lépold Zsanett: „MINDEGY, HOGYAN EJTIK”
Passuth Krisztina az év Moholy-Nagy-díjasa
8 – 13
Művész / Nő
Sághy Marianne: ISTEN, KOZMOSZ, EMBER: HILDEGARD, A MŰVÉSZ
14 – 15
Egy kép
Mucsi Emese: Bibliofon
ESTERHÁZY MARCELL: UNTITLED (BOOKS)
16 – 21
Arany
Hajdu István: ARANYTÓL, ARANYRÓL, ARANYNAK
Arany János és a képzőművészet
24 – 27
Tudósítás
Szilágyi Róza Tekla: LOUVRE ABU DHABI
Megalománia, pénzinjekciók és poétika
28 – 33
Körkép
Mucsi Emese: SOK VAN, MI HÁTBORZONGATÓ
Kortárs magyar művészet az ember korában (vagy kicsivel előtte)
34 – 37
Gauguin-kapcsolatok 1. rész
Topor Tünde: GAUGUIN A GRAND PALAIS-BAN
A Budapestet is megjárt kép
38 – 40
Esszé
P. Szűcs Julianna: MINT A KIS NEFELEJCS, ENYÉSZ
42 – 43
Kiállítás
Winkler Nóra: A SZÉPSÉG HATALOM
44 – 49
Évforduló
Hetényi Zsuzsa: SZOCIDEÁL, MASS-DESIGN
Kelet-kép – Nyugatról
50 – 54
Évforduló
Mélyi József: KÉPES TÖRTÉNELEM
A Nagy Október lapjai
56 – 61
Kiállításkritika
Jerovetz György: KERETEK ÉS KORLÁTOK
A Galéria új hatvanas évek kiállítása
62 – 69
Keret 3. rész
Topor Tünde: ALAPELV, HOGY A KERETNEK TÖKÉLETESNEK KELL LENNIE
Beszélgetés Kieselbach Tamással
Szikra Renáta: VILLÁMINTERJÚ HORVÁTH TIBORRAL
70 – 71
Gutenberg-galaxis
Somosi Rita: MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT?
„Mindegy, hogyan ejtik”
November 23-án átadták a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egyik legfontosabb kitüntetését, amelyet idén a legnagyobb Moholy-Nagy-kutató, Passuth Krisztina vehetett át. Virtuális köszöntések, személyes történetek, anekdoták sora kísérte a ceremóniát, sőt a Moholy név kiejtésének örök kérdése is szóba került.
Alapelv, hogy a keretnek tökéletesnek kell lennie
Keret-sorozatunk ötlete akkor fogalmazódott meg, amikor még az év elején a Kieselbach Galéria váratlanul átalakult kereterdővé. Leveleket, sőt néhol még gyümölcsöket is formázó, aranyozott vagy nyersen hagyott faragások, csipkék, girlandok vagy csak gipszimitációik lógtak a falakon egyszerű ezüstözött lécek társaságában, sok-sok év átkeretezési gyakorlatának hordalékaként. De miért kellett szinte minden képre új keret? Ebben a részben erre is választ kapunk, sőt még az is kiderül, hogyan kelnek új életre a kidobott vagy csak lecserélt keretek.
Louvre Abu Dhabi
Novemberben nyílt meg a Louvre Abu Dhabi, amivel a Louvre nemzetközi márkává vált. Munkatársunk ott volt a grandiózus épületben otthont kapó intézmény laudációkkal tarkított nyitóhétvégéjén. Megtapasztalta, milyen gyakorlott múzeumlátogatóként eltévedni, milyen jó barátként új kontextusban találkozni az ismert műtárgyakkal, és igyekezett összeszedni a legfontosabb információkat, amik a személyes benyomások mellett hű képet adhatnak az emirátusi múzeumboom kezdetéről.
Isten, kozmosz, ember: Hildegard, a művész
Judy Chicago Brooklyn Museum-beli asztalánál, ahol a világtörténelem legfontosabb művésznőinek, a feminizmus előfutárainak terítettek, az egyik hely Hildegard nővérnek van fenntartva. De hogy kerül a konvenciókat figyelmen kívül hagyó, lázadó nők közé egy középkori apáca?
Villáminterjú Horváth Tiborral
Keret-sorozatunk ötlete akkor fogalmazódott meg, amikor még az év elején a Kieselbach Galéria váratlanul átalakult kereterdővé. Leveleket, sőt néhol még gyümölcsöket is formázó, aranyozott vagy nyersen hagyott faragások, csipkék, girlandok vagy csak gipszimitációik lógtak a falakon egyszerű ezüstözött lécek társaságában, sok-sok év átkeretezési gyakorlatának hordalékaként. De miért kellett szinte minden képre új keret? Ebben a részben erre is választ kapunk, sőt még az is kiderül, hogyan kelnek új életre a kidobott vagy csak lecserélt keretek.
Miért, miért, miért?
A kis- és nagygyerekes szülők fülében gyakran visszhangzó, többnyire nem is népszerű „miért” kérdőszó a gyerekek titkos fegyvere. Lehet addig kérdezni, míg a szülő feladja, vagy addig, amíg az áhított válasz meg nem érkezik. Ha művészetről van szó, a felnőttek többségének is legalább annyi miért van a tarsolyában, mint a gyerekeknek, csak nekik már nincs merszük kérdezni, így marad a komfortos vagy zavart csend, pedig kérdésekre és természetesen válaszokra is nagy szükség lenne.
Mint a kis nefelejcs, enyész
Nemrég jelent meg a Kieselbach Galéria kiadásában egy újabb monumentális kötet, Molnos Péter Elveszett örökség című számadása arról, milyen hatalmas gyűjtemények jöttek létre Magyarországon nagyrészt a monarchikus virágzás éveiben, majd enyésztek el szinte teljesen később, a beszűkült lehetőségek és a bekövetkezett kataklizmák következtében. És bár szomorú látni, mi minden került el innen, lenyűgöző bepillantást nyerni a gyűjtemények tereibe és történeteibe, amelyeket sokféle szempontból lehet értelmezni, vagy épp szinte átélni: egyszerű múzeumlátogatóiból éppúgy, mint gyűjtőiből vagy művészettörténésziből. Esetleg mindháromból együtt.
Képes történelem
Minden történelemkönyvünkben szerepelt a Téli Palota ostromának ködös, havas, homályos képe, amin egy egész hadsereg rohamozza az épületet, de sosem gondolkodtunk el azon, ki ácsolhatta az emelvényt abban a forradalmi hevületben, ahonnan egyáltalán elkattinthatták ezt a fotót. Hogy ez csak egy három évvel később megrendezett, nagyszabású szabadtéri tömegperformansz volt, csak később derült ki. A Nagy Okt. Szoc. Forr. történetileg hitelesnek gondolt képei hihetetlen rugalmassággal alkalmazkodtak az aktuálpolitikai igényekhez. Hiányszakma volt a retusőr.
A szépség hatalom
Sok szempontból tud inspiráló lenni egy múzeum, de az azért ritka, hogy úgy hat, mint egy motivációs előadás. A bécsi Zsidó Múzeumba fárasztó és hektikus munkahónap után léptem be, mindössze annyi ambícióval, hogy csendben megtekintsek egy kiállítást, örüljek, hogy múzeumban vagyok. Szóval igazán nem vártam ezt a tettrekészséget kiváltó hatást.
Gauguin a Grand Palais-ban
Milyen új dolgokat lehet elmondani Gauguinról? Egy kiállítás, ami nem csak a tahiti nőkre koncentrál.
Aranytól, Aranyról, Aranynak (1. rész)
Arany jól látta önmagát, illúziói nemigen voltak, s bár nagyon is pártolta – akárcsak korábban Kazinczy Ferenc –, hogy a festők szaporán fessék, a szobrászok iparkodva mintázzák a magyar költőket, írókat, amint csak lehetett, elhúzódott az objektív, a rajzszén, az ecset vagy a mintázófa elől. Arany alakját sok művész mintázta meg, Izsó Miklós mellszobrot készített róla 1862–63-ban, ami a Magyar Nemzeti Múzeum szobortárába került, és Barabás Miklósnak is több ízben állt vagy ült modellt. Először 1856-ban, szülővárosa megrendelésére készült róla olajkép, ami ma is Nagyszalontán, az Arany János Emlékmúzeumban látható. Ennek a képnek kapcsán festette le igen szellemesen saját ábrázatát barátjának, Szemere Miklósnak szóló levelében. „Képzeld a főt, mely Barabás után ismeretes, kóczos, szürke hajjal, sárga barna arczczal, tömpe (azért nem irom tompá-nak, mert Miska subsumálná) orral, kálmuk szemekkel, tömpe orral, semmit mondó fizimiskával (ez is sértés a mi barátunknak) nyakkendő nélkül, cynikus öltőzetben s előtted áll tisztelt barátod A[rany].1 A képünkön Barabás későbbi, ismertebb Arany-portréja látható, amely a Magyar Tudományos Akadémia megbízására készült 1884-ben.
Bibliofon
Esterházy Marcell kiállításán egy barnás faelemekből álló, beazonosíthatatlan tömbtárgy simul a falhoz, polcmagasságban, mint valami ismeretlen hangszer. Mi ez?
Keretek és korlátok
A hatvanas évek hazai művészetét az utóbbi évtizedben számos kutatás, konferencia, kiállítás vizsgálta különböző nézőpontokból, nyilván ezért is övezte felfokozott várakozás a Magyar Nemzeti Galéria új reprezentatív kiállítását, amely a korszak egészének bemutatására vállalkozott. Szerzőnk a monumentális és hatásos nyitóképtől a múzeumshopig haladva értelmezi a látottakat.