Artmagazin 107
Ádámtól és Évától indulunk, David LaChapelle rendkívüli energiákat csapdába ejtő éden-fotójával bú- csúztatva a nyarat. Aztán az iskolakezdésnek megfelelően a Magyar Képzőművészeti Egyetem új rektorával készült interjú következik, hogy lássuk, merrefelé tart egy autonóm művészek képzésére hivatott intézmény. Majd a címlapsztori: a nő a szocialista reklámban, többek között Pataki Ági Fabulon-nézésével illusztrálva. Őt Kozma Lajos követi, akinek az épületeit, bútorait, könyvterveit mindenki ismeri, de mert életéről keveset tudunk, nálunk megnézhetik őt, amint nyugágyában napozik vagy pizsamában ül az íróasztalánál. Frida Kahlóról is családi történeteket olvashatnak a legkisebb húgának unokájával, Cristinával készült interjúban, illetve érdekes adalékokat egy mexikói fotós dinasztiáról. Mexikó után pedig Kína, egy jellegzetes, kulturális forradalom utáni képpel, majd Szardínia következik, élménybeszámoló az ottani néprajzi múzeumból, aminek gyűjtőkörébe a helyi kenyerek is beletartoznak, hiszen ott szinte minden eseményhez másfajta kenyeret sütnek. Perzsaszőnyegről is írunk, felfejtve régi oázis-motívumokat, majd visszatérünk Mexikóba Josef és Anni Albersszel, akik az ottani piramisok geometrikus rendszerétől inspirálódva dolgozták ki saját képi rendszereiket.
Kicsit megint hazaugrunk, csak ide a Balaton mellé, Somogytúrra, ahol a nyarakat töltötte egy, az év többi részében Párizsban dolgozó festő és családja. A róluk szóló cikkben megjelenik Clemenceau, akkori francia miniszterelnök is, aki aztán a könyvajánlóban is feltűnik, mint Monet Vízililiomainak kortárs csodálója, illetve az elhelyezésüket kiharcoló műbarát. Műbarátokkal a következő recenzióban is találkozhatunk, bár P. Szűcs Julianna végkövetkeztetései kicsit szomorú lezárását jelentik egy, még az édenkerttel kezdődő számnak, bármilyen fura volt is az az éden. Mindez nem más, mint kiűzetés a szabad művészet paradicsomából, de vigasztalásul jön még az Artmagazin Online-t ajánló oldal, ami mindenkit Palermóba irányít, a kétévenként megrendezett Manifestára, illetve ezúton is invitáljuk olvasóinkat a Design Héten évente már hagyományosan megrendezett Art Loves Design aukcióra, ami pedig kifejezetten vidám perspektívát jelenthet mindenkinek, aki műbarát.
/t.t./
TARTALOM 107
ARTANZIX
Kiállítás
Mucsi Emese: NINCS ÚJ A DISZKÓGÖMB ALATT
David LaChapelle Groningenben
Interjú
Szikra Renáta – Topor Tünde: A HASZNOSULÁSUNK NEM AZONNALI
Beszélgetés Radák Eszterrel, a Képzőművészeti Egyetem rektorával
Kiállítás
Lépold Zsanett: KÉNYELMESEN ÉLHET, DOLGOZNAK A GÉPEK
A nő és a szocialista reklám
Belső/Építészet
Horányi Éva: ÉPÍTÉSZ NYUGÁGYBAN ÉS RAJZASZTALNÁL
Lábjegyzetek Kozma Lajosról
Egy kép
Szilágyi Róza Tekla: ÚJSZÜLÖTT IRÓNIA
Zhao Bandi: Young Zhang
Interjú
Torma Beatrix: GYEREKKOROMBAN MÉG SZOKATLAN HANGZÁSÚ VEZETÉKNÉVNEK SZÁMÍTOTT
Beszélgetés Cristina Kahlóval
Múzeum
Winkler Nóra: SÉTA A KENYÉR-MENNYORSZÁGBAN
Etnográfiai Múzeum Szardínián
Kiállítás
Szikra Renáta: PARADICSOM-KONZERV
Kertes perzsaszőnyegek a Metropolitan Múzeumban
Tanulmány
Keserű Luca: UTAZÁS A PIRAMIS KÖZÉPPONTJA FELÉ
Josef Albers Mexikóban
Emlékhelyek
Martos Gábor: LOVAGOLT-E EGY MAGYAR FESTŐ GYERMEKE A TIGRIS HÁTÁN?
Kunffyék és Clemenceau
Gutenberg-galaxis
Topor Tünde: MADARAK A MŰTEREMBEN
Ross King: Dühödt ámulat. Claude Monet és a Vízililiomok
Gutenberg-galaxis
P. Szűcs Julianna: AZ ANGYAL A RÉSZLETEKBEN REJLIK
Zwickl András: Az úgynevezett akadémikus-iskolától kezdve a legszélsőbb túlzásig – Fejezetek a modern magyar művészet történetéből 1890–1940
Madarak a műteremben
Ross King könyveiről eddig azonnal írtunk, amint megjelentek magyarul (mindig Makovecz Benjamin fordításában). Általában az európai kultúra nagy, szimbolikus helyszíneivel foglalkoztak, összegyűjtötték a fellelhető információkat a firenzei Dóm kupolájáról, a Sixtus-kápolnáról, az Utolsó vacsoráról vagy kicsit nagyobb kört húzva térben és időben, a 19. század Párizsáról. A legújabb opusz is francia témát dolgoz fel, ezáltal rögtön fel is minősítve a helyszínt, ami nem más, mint az Orangerie Párizsban. A téma pedig Brunelleschi, Michelangelo, Leonardo és Édouard Manet után Claude Monet és a vízililiomok. Legjobb lesz már az elején bevallani, hogy nekem ez a sztori, vagyis az Orangerie–Monet-összefüggés egyáltalán nem volt meg, idén nyárig soha nem is jártam ott, de most, a könyv hatására végre elmentem. Azt sem tudtam egyébként, hogy Monet utolsó éveinek volt egy nagy vállalása, az úgynevezett Grand Decoration megalkotása. Lenyűgözve olvastam tehát a könyvet, ami nyomatékosított olyan, nevezzük passzívnak, tudásokat is, mint hogy Monet a víziliomos sorozat nagy részét az első világháború alatt, illetve utána festette. Egyébként emiatt néha szörnyű lelkiállapotban, megromlott látással.
Az angyal a részletekben rejlik
A Landskrona Museumban őrzött határidőnapló (kifénymásolt lapjának) tanúsága szerint minden idők egyik legnagyobb hatású galériásának, Herwarth Waldennek 1913. január 26-ára, noha még Budapesten tartózkodott, nem volt beírva különösebb program. 23-án, 24-én és 25-én nyilván az Ernst Lajos igazgatta Nemzeti Szalonban ügyködött, hogy az általa generált Futurista kiállítás körül minden rendben menjen. A következő napon megnyílt a híres és botrányokkal övezett Erzsébet téri kiállítás, rákövetkező nap pedig hazament Berlinbe. Az adott feltételek mellett tehát valahol és valamikor találkoznia kellett a Nemzeti Szalonnal versenyt futó, sőt annál talán jelentősebb Művészházat irányító, pesti művészetszervező konkurens fenoménnal, Rózsa Miklóssal, ahhoz, hogy ugyanez év májusában – és szintén Walden által bonyolítva – megnyílhasson a Nemzetközi posztimpresszionista kiállítás az átalakított Zichy-palotában (188. oldal).
Séta a kenyérmennyországban
Sorozatunkban különleges gyűjteményeket, rejtőzködő múzeumokat ajánlunk olvasóink figyelmébe.
Lovagolt-e egy magyar festő gyermeke a tigris hátán?
Régi, rendre visszatérő (ma már tudjuk: teljességgel hamis) vélekedés idehaza, hogy Trianon azért lett annyira súlyos következményekkel terhes a magyarok számára, mert Georges Clemenceau francia miniszterelnök, a „Tigris” erősen utált volna bennünket amiatt, hogy fiának első házassága, amit egy magyar nővel kötött, rosszul sikerült. Ez ugyan tény, de vajon hogyan kapcsolódik a fenti tévhithez a grafológia akkor friss tudománya, és az a szőke loknis, kék masnis, pirospozsgás kisfiú, akit két festőművész, édesapja és annak barátja is megörökített ugyanabban a nagy, füles fotelban?
Gyerekkoromban még szokatlan hangzású vezetéknévnek számított
Remekművek a mexikói Dolores Olmedóból címmel nyílt kiállítás Frida Kahlo műveiből a Magyar Nemzeti Galériában. A kiállítás megnyitójára nemcsak a műveket biztosító Dolores Olmedo Múzeum és a Galeria Arvil tulajdonosai, hanem Cristina Kahlo fotográfus és kurátor is Budapestre utazott. Frida Kahlóról, családi viszonyokról, a Frida-mániáról és saját pályájáról is kérdeztük.
Paradicsom-konzerv
Volt egyszer egy szőnyeg, amelybe a paradicsom képét szőtték. Évszázadokon keresztül elragadtatott leírások őrizték emlékét, pedig egyetlen kicsiny darabja sem maradt meg.
Utazás a piramis középpontja felé
Mi az összefüggés a prekolumbiánus építészeti részletekről készült fotók és a tér, térfogat illúziójával játszó albersi koncepció között? Befogadói szabadság, egymástól elszigetelt kultúrák között felsejlő formai kapcsolat, negatív tér, lüktető négyzetek.
Kényelmesen élhet, dolgoznak a gépek
Milyen folyamatok zajlottak a háttérben, milyen szempontok szerint alakult a reklámok világa és abban milyen szerep jutott a lányoknak, asszonyoknak? Illetve hogyan alakultak a lányok-asszonyok egyre inkább nővé? Vigyázat, nyomokban gendert tartalmaz!
Építész nyugágyban és rajzasztalnál
A legizgalmasabb adalékokat, bennfentes információkat a tanulmányok tudós szerzői szemérmesen mindig a lábjegyzetekbe rejtik. A sokoldalú építész, grafikus, iparművész Kozma Lajos munkásságáról, különösen az idei emlékév kapcsán sokat lehet majd olvasni, de arról csak itt és most, hogy a Kozma családnak fel-alá vontatott úszóháza volt a Dunán, hogyan éltek egy bemutatószalon jellegű lakásban a tehetséges és csinos Kozma lányok és hogyan vészelte át a háborút a család.
Újszülött irónia
Cigarettával a szájában, ágyában kelletlenül nyújtózkodó alak, otthonosan szűk képkivágás, hímzett ágytakaró, doboztévé, ébresztőóra, hanyagul maga mellé hajított, az időből kiszakadást jelképező karóra, éppen csak felsejlő függöny, kócos haj – azaz a fiatal Zhang reggele.
Nincs új a diszkógömb alatt
Sok más helyen dolgozhatott volna pohárszedőként a hetvenes évek végén a tizenéves David LaChapelle, de ő is inkább a Studio 54-ben akart nyüzsögni. Ez amolyan mellékes elemként jelenik csak meg abban a New York-i sikersztoriban, amely úgy folytatódik, hogy egy napon ezen a helyen megismerkedett Andy Warhollal, aki valamivel később aztán megjelenési lehetőséget biztosított az extra fiatal fotós fiúnak az általa alapított Interview magazin oldalain.