Artmagazin
artmagazin_129_cover.jpg

Artmagazin 129

Címlapunkon egy látható abból a sok száz képből, amit művészeti oktatásban részesült nők festettek a 18. század végén – 19. század elején Párizsban. Úgy tűnik, az átlagtól elütni akarók már akkor is vonzódtak a fekete ruhákhoz – mindenki más világos színben, leginkább fehérben viselte a görög szobrokról ellesett divatot, a kép festője, Nisa Villers mégis inkább azt választotta, hogy a fekete árnyalataiból, illetve a mellette megélénkülő színekből építse fel ezt a szándéka szerint akadémikus, közben pedig a szürrealizmust, de legalábbis a romantikát megelőlegező kompozíciót. Látszólag pont az akadémikus szoborszerűség ellen lázadtak a preraffaelita testvériséget alkotó művészek, akik most a Nemzeti Galériában várnak minket az előzetes elképzeléseket némiképp felülíró módon, a közhelyestől eltérő tálalásban – és akik végül néha mégis az akadémiákon landoltak. De írunk egészen másfajta szobrokról, organikus képződményekről is, pontosabban beszélgetünk a megalkotójukkal, Farkas Zsófiával. A Trafóban kiállító német fotóssal, Wolfgang Tillmansszal is zajlik egy beszélgetés a következő oldalakon, és bár ez fiktív, érinti mindazokat a kérdéseket, amelyek művei kapcsán felmerülhetnek. Aztán írunk még a művészként éppen felfedezés alatt álló svájci terapeuta Emma Kunzról, nyomozunk Kádár Béla-akvarellek után Amerikában, keressük Pestre került freskók eredetét Spoletóban, és nemrég megjelent könyvek alapján próbáljuk meg kideríteni, mitől annyira érdekes Salvador Dalí. Hatalmas méretű zománcképekről közlünk a zenei áthallásokra is utalva kis bagatelleket, és azt is megvizsgáljuk, mi volt a jelentése annak, hogy komoly gondolkodók, pontosabban a gondolkodás szabadsága iránt elkötelezett elmék nem öltöztek ki, hanem rendre házikabátban vagy köntösben szerepelnek az őket megörökítő portrékon. Hermann Ildi fotóművész korai halálát nehéz feldolgozni; mi egyik emblematikus képével emlékezünk rá. Végül átgondolásra ajánlunk egy kérdést: az utolsó oldalpáron szereplő, szintén emblematikus fotón lévő nő – aki egyébként tényleg olyan, mintha egy preraffaelita képről lépne elénk – vajon úgy érzi-e, hogy pajkosan, ábrándosan bámulják őt a férfiak, ahogy azt szerzőnk írja, vagy másképp éli meg a helyzetet? Kellemes vízparti környezetet kívánunk az erről való elmélkedéshez, de ha ez épp nem jött össze, akkor is jó olvasgatást! 

Topor Tünde


TARTALOMJEGYZÉK:

ARTANZIX
→ 4 

KIÁLLÍTÁS
P. Szűcs Julianna: Bűvös ódon brexit. Preraffaeliták a Nemzeti Galériában
→ 6 

KIÁLLÍTÁS
Topor Tünde: Festőnők iskolája. Párizs, Musée du Luxembourg
→ 12 

VISELETTÖRTÉNET
B. Nagy Anikó – Vincze Dóra: Miniszterelnök házikabátban. Akvarell Batthyány Lajosról, amint a börtönben sakkozik
→ 22 

EGY KÉP
Winkler Nóra: Hermann Ildi: Rozi állatokkal
→ 26 

ISMERETLEN ÉLETMŰVEK
Urbán Nóra: Gyógyító vonalak. A csodálatos Emma Kunz
→ 28 

FIKTÍV INTERJÚ
Szilágyi Róza Tekla: A te szemed a tiéd. Kérdések egy nemzetközi művész hazai látogatása kapcsán, azaz fiktív dialóg Wolfgang Tillmansszal
→ 34 

MAGYAROK KÜLFÖLDÖN
Kelen Anna: Rejtélyes akvarellek és más Kádár Béla-művek Amerikában
→ 42 

ESSZÉ
Anghy András: Négy bagatell négy monumentális zománcképhez
→ 50 

INTERJÚ
Szikra Renáta: Van a fejemben egy képi világ, ami az élő organizmusokhoz hasonlóan mutálódik. Beszélgetés Farkas Zsófiával
→ 58 

REKONSTRUKCIÓ
Fehér Ildikó: Ezüst spoletói csillagok. A Szépművészeti Múzeum reneszánsz falfreskóiról
→ 68 

GUTENBERG-GALAXIS
Fáy Miklós: Óvakodj a zsenitől.
Salvador Dalí titkos élete
Salvador Dalí: Egy zseni naplója
→ 76 

ARTANZIX
Fáy Miklós
→ 78 

ARTMAGAZIN ONLINE
→ 80

1eecf12b6efe21e4effc46c8cef92327.jpeg
Szerkesztői beköszöntő

Screenshot 2021-12-21 at 16.17.45.jpg
Gyógyító vonalak

Az utóbbi években az absztrakció eddig háttérbe szoruló vagy teljesen ismeretlen női képviselőinek egyre szélesebb körét ismerhette meg a közönség, így az ő életművükkel is bővült az absztrakt művészeti kánon. Hilma af Klint és Agnes Pelton az elmúlt évtized (újra)felfedezettjei, őket most Emma Kunz követheti a sorban.

Screenshot 2021-12-21 at 16.16.01.jpg
Hermann Ildi: Rozi állatokkal

Emlékszem, teljesen odavoltam, amikor először láttam Hermann Ildi Lányaink sorozatának darabjait. Annyiféle elképzelés él az emberben arról, milyen lehet az anyukaság; ismerőssé váló rutinja, magas pillanatai, amikor el sem mered hinni, hogy lehetsz ennyire boldog és szerencsés, mulatságos percei és a zombiszerű darálódás a szüntelenül ismétlődő körökben.

Screenshot 2021-12-21 at 16.09.52.jpg
Miniszterelnök házikabátban

​A kis méretű, ám jelentésekben páratlanul gazdag képen Batthyány Lajost látjuk sakktábla mellett, házikabátban. (1) A több tekintetben is rejtélyes akvarell, noha egy műkereskedő jóvoltából már 1939-ben bekerült a Székesfővárosi Múzeumba, csak nemrégiben keltette fel a Batthyány-kultusszal foglalkozó szakemberek figyelmét. A művész aláírása mellett szereplő 1849-es dátumból következően a kép a miniszterelnök életútjának utolsó hónapjaiban készült, valamikor január eleji letartóztatása és októberi kivégeztetése között. Ezekben a hónapokban Batthyány különböző városokban volt fogoly, először Budán, a József laktanyában, majd huzamosabban a krajnai Laibach (a mai Ljubljana) fellegvárában, később Pozsonyban, s hadbírósági pere idején, augusztus 12. és szeptember 8. között a csehországi Olmütz várbörtönében. Úgy véljük, a kép valamelyik többhetes fogság idején készülhetett. Keveset tudunk a javarészt a svájci Bodeni-tó környékén működő, tájképeket és portrékat festő Joseph Martignoni és Batthyány gróf kapcsolatáról, a börtönben ülő modell és a festő találkozásáról, valamint arról, hogyan jutott a kép Pestre, a Dob utca tízbe, Eisenstädter Ödön műkereskedőhöz, s röviddel az ő halála előtt Kiscellbe.

Screenshot 2021-12-21 at 15.55.35.jpg
Festőnők iskolája

Ki gondolta volna, hogy akkoriban ennyi nő élt festőművészetből? Egyikük, Adélaïde Labille-Guiard neve Judy Chicago híres, 1979-es Vacsorapartijáról lehet kicsit ismerős, ha valaki számon tudja tartani a nehezen kiejthető neveket is.

Screenshot 2021-12-21 at 15.52.30.jpg
ANZIX: Florida, a ruhaparadicsom

Screenshot 2021-12-21 at 15.50.57.jpg
ANZIX: Mi van a dombon túl?

Screenshot 2021-12-21 at 15.49.18.jpg
ANZIX: Nézzünk egymásra!

129_Kelen6.jpg
Rejtélyes akvarellek és más Kádár Béla-művek Amerikában

Amerika a lehetőségek földje, abból a szempontból is, hogy az internetnek és az online kereskedelemnek hála, egyre-másra bukkannak elő magyar művek, amelyek valaha valamilyen módon átkerültek a tengerentúlra.

129_Angi5.jpg
Négy bagatell négy monumentális zománcképhez

Miért pont Pécs? Milyen hagyományok mentén, milyen művészeti ágak közös halmazaként, milyen más műfajokkal kölcsönhatásban jöttek létre azok a zománcmunkák, amelyek összeforrtak a Pécsi Műhely nevével?

129_Szikra1.jpg
Van a fejemben egy képi világ, ami az élő organizmusokhoz hasonlóan mutálódik

„Jovánovics György vett fel, két évig nála tanultam az alapokat, de azt hiszem, nem nagyon tudtunk mit kezdeni egymással. Ez rendszerint így van – vagy nagyon rá tud hangolódni az ember a tanárára, vagy alig."

129_Feher1.jpg
Ezüst spoletói csillagok

A Szépművészeti Múzeum egyik legnagyobb gyarapítója, Pulszky Károly ha nem is egész templomokat hozott haza, mint ahogy azt amerikai milliomosok tették a szájhagyomány szerint, de egy funkcióváltáson átesett umbriai kis templom egész mennyezetfreskóját azért igen.

129_Fay1.jpg
Óvakodj a zsenitől

Ennyi az egész? Két kötet Dalí, titkos élet és napló, és az ember valamiért azt hiszi, hogy tényleg lesz valami titok belőle, ehelyett azt olvasgatja, hogy milyen volt a mester széklete. Vékony, vastag, szagos, szagtalan.

129_Fay_anzix4.jpg
ANZIX: Két lengyel Londonban

129_Fay_anzix2.jpg
ANZIX: Amerikaiak Párizsban