Artmagazin 131
Címlapunkon egy kockát láthatnak abból az 1974-es performanszfilmből, amelyben Rebecca Horn mindkét kezében ollóval, szimultán vágja a haját. A kép még csak egy szép szemű nőt mutat, de a filmben pár pillanat múlva az ollók „lábai” a szemétől pár milliméternyire fognak táncolni, ami utalhat akár arra is, mekkora kockázatot jelent minden kilépés a megszokott keretekből.
Már régóta itt a Gerhard Richter-kiállítás Budapesten. A Richter-jelenséget elemezzük is, de közben összeállítást közlünk olyan német kortárs (nem utolsósorban Richter-kortárs) művésznőkről, akik közül bármelyiket szívesen látnánk Budapesten. Róluk a legkevesebb, ami elmondható, hogy kiléptek a hagyományos női és művészeti keretek közül. Rebecca Hornért egyébként most elég lenne Bécsbe eljutnunk, Rajk László, a Kis Varsó és Schmied Andi kiállításáért pedig csak a Paulay Ede utcába, Rajk László egykori műtermébe, ami Art Departmentként megkezdte nyilvános működését. Egy másik szubjektív archívumért pedig Pannonhalmára, az apátság múzeumába mehetünk, ahol a természettudományos és a hiten alapuló gondolkodás ütköztetése/összebékítése zajlik. A Kiscelli Múzeumban különleges életút állomásait kísérhetjük nyomon egy, az Európai Iskola művészeinek munkáiból válogatott mappa kapcsán, visszaugorva abba az időbe, amikor még cipelni kellett a műveket a maguk valójában, és csak a belőlük sugárzó energiában lehetett bízni, ha valaki mondjuk Párizsban vagy bárhol a világ másik részén a művészbarátainak akart kiállítást szervezni. Baranyay András művészetének lényegét szeretnénk az olvasó elé tárni, amikor közöljük egy 1999-es szakdolgozat egy fejezetét. Az időbeliség, az emlékezés és a művészi alkotás viszonya egészen kivételes módon bomlik ki ebből a szövegből, amiben a romantika és a bánat fogalma is megjelenik, hogy tökéletes hátteret biztosítson az olvasónak egy nem könnyű életmű megismeréséhez. Aztán jöjjenek a fiatalok – igazi felüdülés olyan művek sorát áttekinteni, amelyek az egyes elméleteket, koncepciókat, szisztémákat szó szerint véve jönnek létre. Végül még egy lista: a Szinyei Merse Pál műveit, élettörténetét érintő hamisítások tipológiáját is közöljük – ez már a második rész, amelyben a műbírálat nehézségeit jól példázza, hogy egyes képek esetében még maga a szakértő is elbizonytalanodik.
És e számunk bónusza: egy 15. századi festőnő, Irene, munka közben – egy illuminációról!
Topor Tünde
ARTANZIX
4
KIÁLLÍTÁS
P. Szűcs Julianna: A stílus: az ítélőerő – Gerhard Richter a Nemzeti Galériában
6
MŰVÉSZ/NŐK
Topor Tünde – Winkler Nóra: Erős mozgások a Richter-skálán túl. Rebecca Horn, Rosemarie Trockel, Katharina Grosse, Maria Eichhorn, Alicja Kwade, Isa Genzken
14
KIÁLLÍTÁS
Mélyi József: Lehetséges együttható – az Art Department nyitó kiállítása
26
TANULMÁNY
Szilágyi Gábor: A „varázseszköz” – Baranyay András képeiről
32
PORTRÉ
Urbantsok Tímea: Pólya Zsombor olvasata
44
KIÁLLÍTÁS
Lépold Zsanett – Szilágyi Róza Tekla: Vita activa – vita contemplativa. A Pannonhalmi Főapátság Szubjektív archívum és Láthatatlan spektrumok című kiállításairól
50
KIÁLLÍTÁS
Radák Judit: Nézünk, mint a moziban. A Makarius-mappa a Kiscelli Múzeumban
60
TANULMÁNY
Szinyei Merse Anna: Őszi nagytakarítás. A Szinyei-hamisítások tipológiája II.
66
GUTENBERG-GALAXIS
Forgács Éva: Dimenzióváltások
Szilvitzky Margit: A négyzet megtalálása. Művek 1968–1988
76
ANZIX
Fáy Miklós
78
ARTMAGAZIN ONLINE
Művészetkritika az Instagramon
80
Lehetséges együttható
Rajk László egykori műterme a Paulay Ede utcában mostantól Art Department néven nyilvános művészeti térként működik, így az első kiállítást, amelyet Rajk László, a Kis Varsó és Schmied Andi munkáiból állított össze a kurátor, Soós Andi, szemlélhetjük egyrészt intézményi szempontból, másrészt önmagában. Az intézmény profilja, szerepe és súlya persze csak hónapok vagy évek múlva látszik majd igazán, egyelőre annyi bizonyos, hogy a művészeti szabadgondolkodás kapott újabb teret, amelyben a tervek szerint több generáció elképzelései találkozhatnak, illetve ütközhetnek.
Dimenzióváltások
Szilvitzky életműve ma különösen izgalmas, mert minden felfedezése új távlatba kerül: korszakok, amelyeket ő kezdetnek érzékelt, lezárultak, korai technikái a modernitás útkeresését idézik fel, és korai stilizált formanyelve bátorságával tűnik ki (Ikrek című, 1965-ben készült hímzett, hurkolt gyapjúképe, figuratív legfelső szegmensétől eltekintve, formai, szín- és technikai kísérletezései folytán Bauhaus textil is lehetne).
Nézünk, mint a moziban
Kiállításra a látogató rendszerint intellektuális és szórakoztató élményért jár, vagyis hogy megnézze, megismerje az ott kiállított műveket. Természetesen egy jó tárlat esetében a befogadási folyamatot jelentősen segíti, ha a művészettörténész, kurátor koncepciója mentén a művek kontextusa is kellőképen megismerhető: jobb esetben a kíváncsibb látogatók a katalógus olvasásával otthon még hosszabbra nyújthatják az élményt. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár 60 év alatt a Föld körül című tárlatán mindez úgy valósul meg, mintha a múzeum mellett egy kalandregényben lennénk vagy mintha moziba is beugrottunk volna. Nem véletlen a kiállítás figyelemfelkeltő címadaptációja. A látogatás után sokak fejében megfoganhat az ötlet, hogy belekezdjenek egy kalandregény vagy kalandfilm forgatókönyvének megírásába. A vizualitás miatt maradjunk inkább a filmes hasonlatnál: ahogy a Kiscelli-dombon lesétálunk, a művek és azoknak apró részletei minimum négy kontinenst átívelő kalandfilm kockáival keverednek a fejünkben. A kurátor, Árvai Mária által a témához kapcsolt tények és az esetleges hipotézisek a kiállításon (és a katalógusban egyaránt) világosan különválaszthatók. Nézzük a tényeket, amelyekből már rögtön össze is áll a kalandfilm szinopszisa.
Vita activa – vita contemplativa
A szemlélődés és aktivitás látszólag szembenálló fogalmai az elmúlt századokban sok, az emberi attitűdünkre, életmódunkra, döntéseinkre vonatkozó helyzetben ütköztek egymással. Ha hirtelen csak a mostani politikai életre és lehetőségekre, a közéletre, a környezettudatos döntések meghozatalára gondolunk, a kérdés talán nem is lehetne természetesebb és sürgetőbb: szemlélődjünk vagy legyünk aktív résztvevők inkább? Amellett, hogy a szemlélődés és aktivitás mentén talán szinte az emberiség egész eddigi történetét könnyedén felvázolhatnánk, a két fogalomnak komoly szerepe van az egyháztörténetben és a teológiában is. A Betlehemben és Egyiptomban szerzetes, majd később a mai Marseille-ben kolostort alapító Johannes Cassianus pap és egyházi író az első, aki a vita activa (aktív élet) és a vita contemplativa (szemlélődő élet) közti megkülönböztetésről elmélkedett. A levont konklúzió pedig – miszerint az aktív élet célja az erények megszerzése, míg a szemlélődő élet a tapasztalt remeték sajátja – gyökeret vert a nyugati szerzetesség gondolkodásmódjában.
Pólya Zsombor olvasata
Pólya Zsombor őszinte, mániákus és önreflexív művész. Őszinte, mert beismeri, ha valami nem sikerül. Nyáron a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremben rendezett Mérés című kiállítása jogosan kaphatta volna akár az „Önvallomás” címet is. A tárlaton tudatosan fal mögé rejtett Kilóim hazugságában szembenéz önmagával: 2011-ben ugyanis fogyókúrába fogott. Kezdő súlyát, a 133 kilogrammot felfestette feketével egy vászonra. Az volt a terve, hogy ha fogy, akkor fehéret, ha hízik, akkor feketét kever a festékbe, így a kép folyamatosan szürkül és világosodik. Egy ideig fogyott, majd ez abbamaradt, de ő ezután még egy hónapon keresztül kisebb számokat festett világosszürkével, tehát becsapta magát, majd a Verziók (2012) című lakáskiállításon bevallotta az önáltatást – ekkor lett hiteles a mű.