Artmagazin 136
Címlapunkon – hogy ne legyünk annyira bezárva mindig a saját kultúrkörünkbe – „gyönyörű esküvőt” látunk, Siva és Párvatí kézfogóját egy 19. századi, dél-indiai ábrázolásról. Siva isten nekünk itt már ünnepi viseletben mutatkozik meg, de cikkünkből kiderül, hogy ennek mik voltak az előzményei, miért ájult el az anyósa, amikor először meglátta őt. Covidos időszak után újra Velence, újra művészeti biennálé, ráadásul nőkkel a fókuszban – bár úgy tűnik, szerzőnket ez nem hatotta meg. Pontosabban nem ez hatotta meg, miközben három nap alatt annyi kiállítást és pavilont járt be gyalog, ami még egy golfautóval is szép teljesítmény lenne. Hieronymus Bosch-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, ezt is teljesítmény végignézni és végigolvasni, olyan fantasztikus háttéranyagot és analógiamennyiséget kap a látogató – de vajon kiragyog-e kortársai közül Bosch? Barokk freskókat bemutató sorozatunk most Zalakomárba visz, az ottani plébániatemplomba: jeleneteket láthatunk a magyar történelemből, bár a tényeket illetően néhol a festő, Dorffmaister István „átiratában”. Időben ismét a kortársak felé kanyarodva először a hatvanas évek egyik elfeledett művészetszervezőjéről és festőjéről, Ádám Juditról olvashatnak, majd kiállítások kapcsán tekintünk át két különleges alkotói gyakorlatot: Tasnádi Józsefét és Andreas Fogarasiét. Olvashatnak még holland művészeti mecenatúráról, és aki nem tudott velünk jönni, annak beszámolunk az Artmagazin legutóbbi, Kecskemét városközpontjának modern részeit bejáró kirándulásáról. Számunkra kedves könyveket most abból a szempontból ajánlunk, hogy milyen a kinézetük, a tervezőknek hogyan sikerült a tartalmat, az írói szándékot a kötetek megjelenésével összehangolni. És a kedvenc kiállításajánlónk, amelyet javaslunk itthon is megvalósítani: egy, a teremőrök válogatása alapján rendezett kiállítás. Hiszen elég fontos szempont, milyen műveket esik jól órákon, majd napokon, sőt heteken keresztül nézegetni. Avagy, ha választani kellene, ki hol szeretne teremőr lenni?
Topor Tünde
TARTALOMJEGYZÉK:
ARTANZIX
4
KIÁLLÍTÁS
Zelei Bori: Múzeumőrök
6
BIENNÁLÉ
P. Szűcs Julianna: Nagy kép arany keretben. Velence 2022-ben
8
SZÉP KÖNYVEK
Topor Tünde: Velencei anzix
Szilágyi Róza Tekla: Történetek a pausz mögül
Lépold Zsanett: Abszolút érték
Zelei Bori: Szőttes madarak
22
KIÁLLÍTÁS
Fáy Miklós: Hol az a vadkan? A Bosch-rejtély
24
KELETI MŰVÉSZET
Aklan Anna Katalin: A lótuszon született istennő és egyéb hindu istenségek
30
BAROKK FRESKÓ
Jernyei Kiss János: Barokk freskók IV. Zalakomár
Dorffmaister István: Jelenetek a magyar történelemből, 1793
38
MŰVÉSZET/KÖZVETÍTÉS
Orosz Márton: Kilátás/kiáltás a világ felé. Ádám Judit, a magyar absztrakció elfelejtett matchmakere
44
ÚJMÉDIA
Szilágyi Róza Tekla: Az apóriatároló kipakolása. Tasnádi József munkáiról
54
KORTÁRS ARCHEOLÓGIA
Pallag Zoltán: Arról, ami nincs, azzal, ami van. Andreas Fogarasi kiállítása kapcsán
60
ARTMAGAZIN-TÚRÁK 5.
Branczik Márta: Miskolc, Dunaújváros, Salgótarján és Paks után: a modern Kecskemét
66
GYŰJTÉS/TÖRTÉNET
Németh István: De Bijenkorf. Egy legendás holland áruházlánc és a modern művészetek
72
ARTANZIX
Fáy Miklós
82
De Bijenkorf. Egy legendás holland áruházlánc és a modern művészetek
Ha valaki esetleg tavaly Hollandiában járt, és elsétált a De Bijenkorf (A Méhkas) nagyáruház amszterdami, eindhoveni, hágai vagy éppen rotterdami épülete mellett, nyilván nem kerülték el figyelmét azok a kirakatokban elhelyezett művészi installációk, melyek egy In de Maak (Készülőben) című 2021-es vándorkiállítás alkalmával azt hivatottak érzékeltetni, hogy egyes kortárs formatervezők, illetve fiatal képzőművészek hogyan reflektálnak a legendás áruházlánc százötven éves történetére. (1) Bár minden felkért alkotó (2) valamilyen más, egyedi módon közelített a témához, annyi mindenképpen összeköti ezeket a munkákat, hogy bepillantást engednek abba a hosszú és összetett alkotói (és értékesítési) folyamatba, mely egy-egy új termék megtervezésétől és elkészítésétől egészen addig tart, míg az adott árucikk (bútor, ruhanemű, cipő, táska, piperecikk stb.) forgalomba kerül, és nem utolsósorban az intenzív és hatásos reklámkampánynak köszönhetően végül vásárlóra talál. (3)
Hol az a vadkan?
Azt mondja nekem a bátyám („nincs is bátyád”), miután megjött a Boschkiállításról, hogy köszöni. Szerényen mosolygok, mint a család szórakoztatásért felelős minisztere, aki mindenkinek megmondja, hová menjen, mit nézzen, mit hallgasson, mosolygok, mint aki ezt előre tudta. Bosch ilyen. Mindenkinek bejön. Bejött már a gimnáziumban is, ahol először hallottam róla, és egy viszonylag vad fiú azt magyarázta, hogy a Bosch az baromi jó, azok a fejek meg figurák, virágok meg gyümölcsök. Az egész világa olyan kísérteties.
Ádám Judit, a magyar absztrakció elfelejtett matchmakere
„1959-ig általában tájképeket, portrékat, csendéleteket festettem, majd a dolgok természetes fejlődésének menetében 1960 óta fokozatosan a nonfiguratív (absztrakt) festészet felé orientálódtam. Figyelemmel kísérem a világ képzőművészetének sokféle irányzatát és […] levelezést folytatok különböző országok múzeumaival és galériáival. Levelezésem alapján több nyugatnémet múzeum hajlandó volt arra, hogy magyar nonfiguratív művészek műveinek bemutatására kiállítást hozzon létre.” (1)
Arról, ami nincs, azzal, ami van
Eloxált alumínium, napvédő üveg, márvány, kerámiacsempe, lakkozott fa, farostlemez, márvány, glazúrozott kerámia, profilozott üveg, hőszigetelő üveg, parketta, hullámpala, hungarocell, acél. Többek között ezek az anyag- meghatározások szerepelnek a műtárgyak leírásában Andreas Fogarasi új, a Budapest Galériában megrendezett Skin Calendar – A város bőre című kiállításán.
Miskolc, Dunaújváros, Salgótarján és Paks után: a modern Kecskemét
Ezévi első túránk egy nem kifejezetten a szocializmus korában született modern épületeiről ismert városba vezetett. Kecskemétről mindenkinek a Cifrapalota vagy más szecessziós épület jut az eszébe, de ettől még itt is találunk érdekes késő modern épületeket.
Barokk freskók IV. Zalakomár – Az önfejű festő esete
Kiskomárom (1) a 14. században az Óbudai Szent Péter és Pál prépostság birtoka volt. III. Ferdinánd az 1648-ban alapított nagyszombati szeminárium (Seminarium Generale) kezelésébe adta jövedelmének biztosítására.
Az apóriatároló kipakolása
1986-ban jelent meg a kulturális antropológia iránt is érdeklődő vizionárius amerikai író, Ursula K. Le Guin The Carrier Bag Theory of Fiction (A fikció tarisznyaelmélete) című szövege (1). Az írás az emberi eredet történetét meséli el újra – gondolatmenetének lényege, hogy a technológiára, technikai vívmányokra nem mint az uralom lehetséges eszközeire, hanem kulturális batyuként, hordozóként tekint. Hogy ez pontosan mit jelent? Olvasatában a marokkövek, ölésre alkalmas szerszámok előtt őseink legnagyobb találmányai a tárolásra alkalmas eszközök voltak: kosarak, hajból készített hálók és társaik. Hiszen ha nincs miben hazavinni az élelmet, akkor csak a gyomor által befogadható táplálék hasznosítható, hogyha pedig az élelem nem osztható meg az otthon várakozó, gyalogolni képtelen társakkal, akkor őket kell a hátunkon cipelni, ami lassítja a mozgást – hogy csak két evidens példát említsünk. Le Guin szövegében a főhős szerepét a tárolók, batyuk és zsákok kapják – véleménye szerint az egyik legemberibb gesztus, hogy amire szükségünk van, azt el akarjuk tenni, magunkkal akarjuk vinni, hogy megőrizzük vagy épp megosszuk. Le Guin konklúziói a sci-fi irodalom felé kanyarodnak, azonban néhány fogalmat behelyettesítve könnyedén jutunk el a képzőművészet területén is érvényes tudáshoz. Hiszen: a mű is tároló, üzenetet foglal magában, az üzenet dolgokról mesél, a dolgoknak pedig jelentősége és jelentése van. A művészet egy csomag, amely a dolgokat sajátos és erőteljes kapcsolatban tartja egymással és velünk.
Nagy kép arany keretben
Karneváli tömeg a kertben, a Giardini legszélesebb utcáján. A vírust megregulázták, az idegenforgalmat felturbózták, mindenki itt van. Legsűrűbben a szivárványszínű alternatívok és a szolid szakértelmiségiek, a kopaszra borotvált kékharisnyák és a Benetton-zöldbe burkolt divatérzékenyek vonulnak itt. Hömpölyögnek, özönlenek, és egy ponton akadályba ütköznek. Kényszerpályára váltanak, mert a való világ performansza beleszólt a nagy hejehujába. Két fegyveres vigyáz egy üres, magányos, de piros festékkel azért helyenként jól megpocsékolt pavilonra. Az oroszra. Alekszej Scsuszev (a Lenin-mauzóleum építőjének) pravoszláv hangulatú épülete lett az idei Biennálé versenyen kívüli, de fenyegetően érvényes mondanivalója. Lesz-e világvége, fenyeget-e nukleáris háború, vagy alsóbb hangon: vége lesz-e annak a nemzetközi klímának, amelyet a liberálisnak hitt glóbusz teremtett?
A lótuszon született istennő és egyéb hindu istenségek
A British Museum indiai gyűjteményében található egy 1830 körül Tandzsávurban készült, kilencvenegy kiemelkedő művészi értéket hordozó festményt tartalmazó album.(1) A képek a hindu mitológia különböző alakjait mutatják be: isteneket, istennőket, szenteket, valamint különféle mitikus jeleneteket.