Artmagazin 25
Idei első számunk a 25. megjelent Artmagazin, de ezt csak nagyon visszafogottan jegyezzük meg, minden ünneplés vagy jubileumi eufória nélkül. Azért egy kis számvetésre mindenképpen készteti szerkesztőségünket ez a szám, éppen ezért szeretnénk köszönetet mondani elsősorban előfizetőinknek és azoknak az olvasóknak akik rendületlenül vásárolják kéthavonta a lapot. Köszönjük hirdetőink bizalmát is – talán mondanunk sem kell, hogy az Artmagazin nem jöhetne létre, ha ők nincsenek. A Nemzeti Kulturális Alap támogatása is visszaigazolást jelent, talán sikerült bebizonyítanunk, hogy komoly embereknek sem csak a szép képek miatt érdemes forgatni az Artmagazint, hanem főleg a szerzőink miatt, akik szórakoztatóan osztják meg gondolataikat fő támogatónkkal – az olvasóval, akiből egyre többel dicsekedhetünk, és akiket arra kérünk, osszák meg velünk véleményüket az újságról, írják meg észrevételeiket, kívánságaikat, kedvenc szerzőik neveit, vagy témákat, amiről szívesen olvasnának. Mi pedig igyekszünk a következő 25 számban is mindenben megfelelni az elvárásaiknak és megőrizni azt az érdeklődést, amit eddig is mutattak irántunk. Tehát várjuk a leveleket az info@ artmagazin.hu-ra, vagy a szerkesztőség mindenkori postacímére. Éljen az interaktív lapszerkesztés!
7 Reflex
8 Révész Emese: Stílusgyakorlatok – Vaszary János kiállításáról
15 Műkincsek háztűznézőben – az Iparművészeti Múzeum új kiállítása
18 A Reneszánsz Év képzőművészeti programjai
20 Könyvajánló: A Medici Bank
22 Fáy Miklós: Firenze a mellényzsebben
26 Kiállításajánló
28 Fáy Miklós: Igazságot Guido Reninek!
30 Kiállításajánló
37 Muladi Brigitta: Közös emlékek képei – Luc Tuymans-retrospektív Műcsarnok
42 Nóra jelenti
45 Iványi Brigitta: Mi a szent szar? Tabugyanú – Wim
47 Bécsi tér
49 Földes András: Ez felháborító! – Artur Žmijewski videói a Trafó Galériában
50 Dékei Kriszta: Hozott anyagból – Lumú: Fókuszban a gyűjtemény
55 Kürti Emese: Végre nekünk is van valamink – Bukta Imre kiállítása Debrecenben, a MODEM-ben
60 Hernádi Miklós: Az Antal-Lusztig-gyűjtemény Ámos-kiállítása a MODEM-ben
62 Elfelejtett életművek: Iványi Brigitta: Kovásznai György I. – Kovásznai és dr. Végh felolvasószínháza a 60-as években
68 Artanzix 70 Szemethy Orsi: Borzalmak kis keltetőgépe – gondolatok Nyári István munkáiról és A szökött múzsa
78 Fazonigazítás avagy az eredetivé tett hamisság
80 Gutenberg galaxis
82 Rieder Gábor: Az újraértelmezett Moholy-Nagy
84 Böröczfy Virág: Formabontó monográfia – Szilágyi Sándor neoavantgárd tendenciákat bemutató fotótörténeti könyvéről
86 Kovács Zoltán: Letűnt idők néma tanúja avagy kapu a múltba – Pierre Gerard Philipp Colin egy ismeretlen festményéről
Ez felháborító!
Járkálásra rábírt féllábú ember. Énekkarba szervezett halláskárosultak. auschwitzi sorszámának újratetoválására kényszerített holokauszttúlélő. Szocialisták, nemzetvédők, zsidók és katolikusok, akiket agresszivitásig fajuló szituációba tereltek. Artur Žmijewski videomunkái láttán a néző döbbenten sodródik képernyőtől képernyőig, miközben érzelmi kilengéseinek amplitúdója olyan, amilyet jellemzően nem kiállítások szoktak kiváltani, hanem felkavaró közéleti események, tömegtüntetések és túl közelről szemlélt tragédiák.
Firenze a mellényzsebben
Valahogy mindig zavart, hogy mit foglalkozom annyit a mediciekkel. Nem mondom, hogy betegesen sokat, de azért elolvastam Hibbert könyvét, tudom, hogyan nézett ki Cosimo, a haza atyja, és még véletlenül sem tévesztettem össze I. Cosimóval, Köszvényes péter mellett sem mennék el közönyös arccal az utcán, és mély elégedettség tölt el arra a gondolatra, hogy a gaz pazzik rosszul végezték. Akit nem mészároltak le helyben, azt kilógatták a palazzo Vecchio ablakán, kötéllel a nyakán. Úgy kell nekik, szegény Giuliano miattuk került idő előtt a medici-kápolnába, a madonna alá.
Stílusgyakorlatok
Egy hosszú nyakú fiatalember felül a zsúfolt autóbuszra, szemtelenül elfoglal egy üres helyet, majd a szent lázár téren egy barátjával találkozik, aki szóvá teszi, hogy túl hosszú a kalapján a paszomány. E banális történet raymond Queneau által 99 stílusban újraformált változata Stílusgyakorlatok címen a világ színházainak állandó sikerdarabja. Népszerűségének kulcsa, hogy a stílusjátékokban látványosan kibontakozhat a színész mesterségbeli tudása. Márpedig a virtuozitás a művészet minden területén a közönség csodálatának tárgya. Vaszary János kétségtelenül a 20. századi magyar festészet legnagyobb virtuóza, aki lenyűgöző biztonsággal és könnyedséggel tájékozódott kora izmusainak burjánzó kertjében. Az ezredfordulóról szemlélve csodálatra méltó ez a színváltás, amely látszatra olyan jól illeszkedik saját korunk szemléletéhez, amely a stílust csupán színpompás jelmeznek tekinti. Ám mielőtt a mestert gátlástalanul posztmodernizálnánk, nem árt tudatosítanunk, hogy Vaszary oly korban élt, mikor a stílus még a korszellemből fakadó, ahhoz szervesen ízesülő kifejezési forma volt. Nem játék, hanem világnézet. Vaszary pedig azon kevesek közé tartozott, akik sosem adták fel, hogy saját koruk nyelvén szólaljanak meg – még ha az a nyelv idővel mind kaotikusabbá vált is.
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
Idei első számunk a 25. megjelent Artmagazin, de ezt csak nagyon visszafogottan jegyezzük meg, minden ünneplés vagy jubileumi eufória nélkül. Azért egy kis számvetésre mindenképpen készteti szerkesztőségünket ez a szám, éppen ezért szeretnénk köszönetet mondani elsősorban előfizetőinknek és azoknak az olvasóknak akik rendületlenül vásárolják kéthavonta a lapot.
Reflex - Részlet egy olvasói e-mailből
A Vaszary meg... hát szóval nem gondoltam volna, hogy egy képkiállítás ki tud hozni a sodromból, de ez a Vaszary tisztára felidegelt. Nem vagyok túl járatos a képzőművészetben (emlékszel, azt a Grünewaldot sem ismertem), de még így is, amikor körbenéz az ember a Vaszary képei között, nyilvánvaló, hogy na ez Klimt, ez Renoir, ez Rippl-Rónai, még Picasso is van. Ez az alak semmi mást nem tudott, mint leutánozni, de nagyon pofátlanul, nála sokkal jobb festőket.
Zichy Mihály, az örökzöld
Zichy Mihály örökzöld. Most éppen a Nemzeti Galéria rendezett egy nagyszabású kiállítást életművéből, amihez készült katalógus is, annak rendje és módja szerint. A Corvina kiadó pedig megjelentetett egy nagyalakú díszalbumot a festő munkásságáról, monográfusának, Gellér Katalinnak a részletes tanulmányával.
Az újraértelmezett Moholy-Nagy - Könyvkritika
A történet a New York-i Salgo Trust for Education korai Moholy-Nagy László-képével kezdődött. Botár Olivér, a Kanadában élő, magyar származású művészettörténész az 1922-re datált, színes vonalakból és ívekből felépülő, sötétkék alapú konstruktivista festmény hátoldalán egy korábbi mű nyomait fedezte fel. Miután a Guggenheim Múzeum restaurátorai gondosan eltávolították a mészréteget a vászon hátáról, kibontakozott egy másfél évvel korábbi alkotás, amely még az átmeneti dadaista korszakban született.
Magyar barokk
A magyar barokk művészet történetét nehéz rossz szájíz nélkül elmesélni. Adva van az erőtől és fantáziától kicsattanó új stílus Rómában és Versailles-ban, majd mindez lecsapódik valahogyan Bécsben, végül pedig egész lesoványodva, elszegényedve és megszürkülve lecsordogál a Habsburgok keleti provinciájába. És már kezdődhet is a magyar barokk művészet dicsőséges története, a közép-európai kismesterek és a többre hivatott tehetségek harca a szigorú fátum által erősen szétzilált gazdasági és kulturális feltételekkel.
Iványi-Grünwald
A nagyalakú díszalbumoknak régi hagyománya az elvtelen laudáció. A Corvina új kötete szembefordul a nemes tradícióval. Szabó László ugyanis nem takargatja Iványi-Grünwald Béla életművének árnyékosabb féltekéjét sem.
Borzalmak kis keltetőgépe - Gondolatok Nyári István munkáiról
Kari Györgyi színművésznő felkéri Szemethy Orsi festőművész és hobbi-írót, hogy próbáljon meg írni valami rendhagyó műelemzést Nyári István munkáiról.
Szia Györgyi,
Küldök egy kis valamit, amolyan vázlatot (mert lehet bővíteni a cuccot, a témáról bőven akad mondanivaló, vagy lebontani egyes képekre, vagy akármi). Visszajelzéseket kíváncsian várom, minden jót neked: O.
Nóra jelenti
Szicíliában – Agrigento & Templomok völgye & Etna & Palermo & 14–18 fok – voltam majdnem egy hetet, dolgozni, de igazi utazás volt, ami kiveszi az embert a saját otthoni valóságából. Csodálatos az olaszokban, ahogy mindent beelőz az élni szeretés, megbeszélt időpontok, helyszínek, ígéretek – jaj, ezek nem lehetnek annyira fontosak, hogy komolyan már azon pörögjünk, hogy végül is máshol voltak, egy másik napon és úgy alakult, hogy nem tudták elintézni, amiben maradtunk.
Közös emlékek képei - Luc Tuymans-retrospektív - Műcsarnok, 2007. február 15. - 2008. február 10.
Tuymans a világ számottevő jelenkori képzőművészeti gyűjteményeiben New Yorktól Londonig nagybetűs festő, eurómilliókért kelnek el a képei, eljutott a szakma csúcsrendezvényeire, 1992-ben a kasseli Documentára, 2000-ben a Velencei Biennáléra. Közép-Kelet-Európában most először a Műcsarnokban állít ki. A kiállítás a varsói Zacheta és a müncheni Haus der Kunst együttműködésének köszönhetően mindkét helyszínen megrendezésre kerül.