Artmagazin 28
6 Berecz Ágnes: Érintők Hantaïhoz
12 Kiállításajánló
16 Fáy Miklós: A bronzfejű nő
19 Radványi Orsolya: Angyal szállt el felette
25 Markója Csilla: Hamar munka sosem jó? – az Aba-Novák-vállalkozás margójára
39 Földes András: Parancsra született művészet – a MODEM szocreál kiállítása
43 Rieder Gábor: Pusztuló múlt – aszocreál utóélete
44 Hernádi Miklós: Festőélet Magyarországon 2. – Lakner László a kezdetekről
50 Kiállításajánló
54 Artanzix
56 Ligetfalvi Gergely: Jean Tinguely portréja
65 Szántó András: Azok a csodálatos 80-as évek – Keith Haring 1958-1990
71 Készman József: A modernizmusok a végtelenben találkoznak – retro-konceptceleb-túra Simon Starlingtól
76 Nagy Edina: Magukért beszélő tények – az Oetker-gyűjtemény Lipcsében
84 Vécsey Axel: A Szépművészeti Múzeum Brit gyűjteménye
90 Gutenberg-galaxis
A giccskirály
Jeff Koons, a nyolcvanas évek sokkoló botrányművésze, Cicciolina volt férje, a porcelán Michael Jackson és a rozsdamentes acélnyúl alkotója bevette a versailles-i kastélyt, szeptemberben ugyanis tucatnyi csillogó-villogó óriás szoborral töltötte meg a Napkirály egykori rezidenciáját. Az amerikai popkultúra támadásaira mindig érzékenyen reagáló francia értelmiség panaszkórussal felelt.
A kánai menyegző Giorgio Vasaritól
Giorgio Vasari (1511–1574) a Firenze közelében fekvő Arezzóból származik. sokoldalú tehetségét bizonyítja, hogy festőként, építészként és biográfusként egyaránt jelentős életművet hagyott hátra. Fiatalon csatlakozott a firenzei késő reneszánsz művészek köréhez: Andrea del Sarto, Rosso Fiorentino és Jacopo Pontormo mellett dolgozott, és barátságot kötött Michelangelóval is. Élete során bejárta Itáliát, dolgozott a pápáknak Rómában, udvari művészként szolgálta a medicieket Firenzében, de számos más megbízást is kapott szülővárosától Nápolyig mindenfelé.
Festőélet Magyarországon 2.
Mindig csupa ígéretet hordozott, és ezeket rendre be is teljesítette, ahogy Magyarországon, úgy Németországban is. Kossuth-díjas, élő klasszikus. A Ludwig Múzeum várbeli épületében ő rendezhette az utolsó gigantikus kiállítást. Csak megszületnie volt nehéz? Vagy nagyon is nehéz volt a születés és a világsiker közé eső idő?
Azok a csodálatos 80-as évek – Keith Haring 1958–1990
1978-ban egy vézna, húszéves fiú otthagyta a pittsburghi művészeti iskolát és úgy döntött, inkább átköltözik New Yorkba. Némi tervezői gyakorlattal a hóna alatt jelentkezett a School of Visual Artsra. Gondolta, szerencsét próbál saját művészetével ott, ahol kvázi maga a művészet lakik. Keith Haring gyorsan utat talált Manhattan pezsgő szubkultúráihoz és underground helyeihez. Nyíltan vállalta, hogy meleg, szórakozóhelyeken, bárokban és művészkocsmákban lógott. Új barátai között megtaláljuk Jean-Michel Basquiat-t és Kenny Scharfot, nagyszámú fiatal fiúval egyetemben – sokuk még nem elég idős, hogy magának rendeljen italt a bárokban. Olyan művészetet csináltak, amelynek addig a kortárs galériák kifinomult világában nem volt helye. A graffitit New York utcái és a metró termelte ki. Harlem, Brooklyn és Bronx lepusztult, bűnözők lakta sarkai adták a vásznat, a popkultúra az inspirációt, az aláfestő zenét meg a hip-hop. A hangos, vad, sokakban félelmet és gyűlöletet keltő graffiti ugyanakkor a legjobb festők keze alatt olyan eredeti és virtuóz formákban tört elő, hogy az embereknek kiugrott a szeme. Egyszerre mutatta a nagyváros legjobb és legrosszabb arcát. Keith a street-art neveltje, egyszersmind leghíresebb crossover figurája lett.
A modernizmusok a végtelenben találkoznak – Retro-koncept celeb-túra Simon Starlingtól
Jelentős szakmai várakozás előzte meg a 2005. évi Turner-díjas brit származású képzőművész bemutatkozását a Ludwig Múzeumban. A csaknem két évtizede aktív Starling a díjeső (példának okáért ő a lipcsei alapítású Blinky Palermo-díj első díjazottja) és a kiállítótermekben történő komoly reprezentáció hatásaként maga is afféle kortárs „sztár”, bármilyen idétlenül is hangzik ez a szó.
Jean Tinguely portréja
Newton almájával veszi kezdetét az olyan történetek sora, melyek a zsenialitás korán megmutatkozó előjeleként állítanak be gyermekkori eseményeket. A legenda szerint a brit tudóspalántának egy fáról lehulló gyümölcsöt megfigyelve sejlett fel először a földi és égi mechanika rendszere, mely majdnem három évszázadon keresztül szolgált egyedülálló alapként és kritériumként a tudományos világkép kialakításához. A newtoni episztémébe született bele James Watt, aki nagymamája konyhájában ült, amikor az egyik fazékról leröpítette a fedelet a forró gőz – a fáma szerint ekkor született meg a gőzgép ötlete, amely világra szóló lökést adott az ipari forradalomnak. A gépről, az iparosodott társadalom alapmítoszáról pedig senki sem alkotott sokszínűbb és nagyszabásúbb víziót annál a Jean Tinguelynél, aki gyerekkorában állítólag legszívesebben zörgő vízimalmokat fabrikált a Bázel környéki erdőkben csordogáló patakokra.
Angyal szállt el felette – Egy elfeledett firenzei remekmű újrafelfedezése
2007 telén a szegedi Móra Ferenc Múzeum raktárából előbukkant egy nyolcvan éve ott tartott, nagyméretű, repedezett fatábla, amelyet ugyan vastag, besötétült lakk- és festékréteg csúfított, de még romjaiban is egy nem mindennapi festményt sejtetett. A felfedezést követően a múzeum vezetősége a 16. századból származó Angyali üdvözlet restauráltatása mellett döntött.
Magukért beszélő tények Carte Blanche III: Gedichte der Fakten (Poems in View of the Facts) (1) – Válogatás Arend és Brigitte Oetker magángyűjteményéből
A vaníliapudingot mindenki szereti. A legendás Oetker-sütőporok, a tortazselék, lekvárok szinte minden itthoni ABC-ben kaphatók már, az egész Európában látható Oetker-termék-reklámok pedig régóta színesítik a magyar reklámpalettát is.
Brit gyűjtemény a Szépművészeti Múzeumban
„A kontinens múzeumainak általában gyenge pontja az angol mesterek festményeinek gyűjteménye – a legtöbb esetben ezek teljesen hiányoznak. Sok gyűjtemény irigyli a budapesti Szépművészeti Múzeumot tizenhárom képet felvonultató angol terméért” – e büszke szavakkal vezette be a múzeum egy új brit szerzeményét bemutató cikkét 1908-ban Térey Gábor, a múzeum akkori szakmai vezetője.
Mantegna
A megroggyant, majd szétporladt Római Birodalom emlékei sok kései utódot ejtettek ámulatba Nagy Károlytól Winckelmannig. De még a klasszika-szerelmesek népes és kifinomult táborában is kiemelkedő hely illeti meg Andrea Mantegnát. A padovai festőzseni kihozta a római archeológiából a quattrocentóban lehetséges maximumot. A festőtanonc már fiatalon megismerte mestere, Francesco Squarcione antikvitás-gyűjteményét, majd bebocsátást nyert a kifinomult padovai humanisták múltidéző szeánszaira. A hatás nem maradt el.
Hamar munka sosem jó? – Az Aba-Novák-vállalkozás margójára
Képzőművészeti könyvkiadásunk a derűs látszat ellenére valójában siralmas állapotban van. Vegyünk egy példát: a világban mostanság mindenütt Goyát ünnepelték. Idén van halálának 180. évfordulója, Madridban művészete árnyasabb, Bécsben és Berlinben derűsebb oldalának szenteltek komoly katalógusokkal megtámogatott kiállítást. Míg Európában sorra jelennek meg a Goyával foglalkozó könyvek, hazánkban csak a Szépművészeti spanyol tárgyú kiállítása és egy művészeti folyóirat különszámai hívhatták fel rá a figyelmet.
Buszgarázs
Oroszországban minden másképp működik. Képzeljük el, hogy egy privatizáción megtollasodott, magyar nagyvállalkozó barátnője kortárs művészeti központot alapít egy ferencvárosi ipari műemléképületben – nos, elég hihetetlenül hangzik. Nem úgy Oroszországban, ahol a milliárdos Roman Abramovics harmatosan fiatal barátnője, Dása Zsukova éppen ezt tette.
A Nyelv
A patinás londoni iparművészeti múzeum, a Victoria and Albert megvásárolta a Rock n’ Roll legismertebb szimbólumát, a Rolling Stones kinyújtott Nyelvét. A jellegzetes vörös-fehér márkajelzést egy fiatal brit dizájner, John Pasche tervezte majdnem négy évtizeddel ezelőtt. A múzeum 50 ezer fontot fizetett az eredeti, szignált gouache-festményért.
Párizs-kalauz
Van, aki a Disneyland miatt megy Párizsba, más a ropogós baguette-ekért, megint mások azért, ami miatt Párizs az PÁRIZS. A műélvezetért. Nem tagadjuk, hogy számunkra ez utóbbi tábor a legkedvesebb, de nemcsak nekünk, hanem a Vince kiadónak is. A német Taschennel karöltve dolgozó könyvkiadó megjelentette ugyanis új művészeti kalauzát, ami a fények és a művészeti legendák városába, Párizsba kíséri el az olvasót.
M. C. Escher
A Taschen – már többször, több méretben is kiadott – Escher-albumában maga a művész akar minket meggyőzni arról, hogy munkái nem pusztán virtuóz grafikusi üresjáratok. A holland rajzolózseni elismertsége csúcsán, valamikor az ötvenes években papírra vetette életmű-magyarázatát.