Artmagazin 33
Velencében az a jó, hogy már évtizedek óta számítani lehet rá: egyszercsak elnyeli a tenger. És mi még pont szerencsések vagyunk, láthatjuk amint zajlik benne az élet, és ha érdekel a kortárs művészet, (meg az építészet) akkor minden évben megtapasztalhatjuk azt a csodálatos színeváltozást is, ahogy a lassan omladozó paloták kicsit lepergő freskókkal zsúfolt falai között kiállítóterek képződnek, sőt, mindezek helyspecifikus installációk ihletőivé lesznek. Néhány éve már ez zajlik, ez a VegyükbirtokbaVelencét-játék, gondolom éles harcok dúltak – Amerikában – amiatt is, hogy idén kinek a filmje mehessen a La Fenicében (Rebecca Horné megy), és két év múlva lehet hogy Jeff Koons megkapja majd a San Marcót. Mindenesetre nekik drukkolunk, inkább a kortárs művészet, mint az özönvíz.
TARTALOMJEGYZÉK
4 Múzeumok Éjszakája 2009
6 Velencei körkép
16 FÖLDES ANDRÁS Ki ölt meg kit a Velencei Biennálén?
22 RIEDER GÁBOR Tabula rasa – Az üres vászon biennáléja
26 FÁY MIKLÓS Klicsko vs homály
32 ARTANZIX
34 LIGETFALVI GERGELY „Hic Terminus Haeret – Ahol feloldódnak a határok” – Az Il Giardino di Daniel Spoerri Toszkánában
44 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
46 ARGEJÓ ÉVA Az illúzió archeológiája – PILLANATGÉPEK – interjú Peternák Miklóssal, a kiállítás magyar kurátorával
50 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
52 BARKI GERGELY Lost and Found – A kutatás és a véletlenek. Személyes hangvételű „megtalálás-élmény”-beszámoló
60 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
62 ROCKENBAUER ZOLTÁN Wanted! – Márffy Ödön festményei a Nyolcak időszakából
68 GEREBEN KATA „A gyűjteménynek vissza kellene kerülnie Magyarországra...” – Beszélgetés dr. Gyugyi László magyar származású pittsburghi gyűjtővel Zsolnay- gyűjteményének New York-i kiállítása kapcsán
74 KOPÓCSY ANNA „A magyar rajz fiatal mesterei” – Szalay Lajos és nemzedéktársai 1932–1949 – a Miskolci Galériában
78 RIEDER GÁBOR Csontvázak a szocreál szekrényéből – A Derkovits-díj születése
82 FESTŐÉLET MAGYARORSZÁGON 6. Maurer Dórával beszélget Hernádi Miklós
86 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
88 KOVÁCS ZOLTÁN A Karátsonyi-gyűjtemény és remekművei – 2. rész
86 GUTENBERG-GALAXIS
„A gyűjteménynek vissza kellene kerülnie Magyarországra...”
A magyar származású dr. Gyugyi László a budapesti Műszaki Egyetemen végzett villamosmérnökként, majd 1956 után külföldi egyetemeken tanult tovább. A műszaki képzettség mellé a tudományok mestere és a filozófia doktora fokozatokat is megszerezte, majd mérnökként dolgozott, először Angliában, aztán az Egyesült Államokban, Pittsburghben. Évtizedekig volt a Westinghouse nevű kutatási, fejlesztési cég stratégiai kutatásainak vezetője. Nevéhez 78 amerikai szabadalom, ötvennél több szakmai publikáció és két könyv megírása fűződik. A Zsolnay-kerámiákat az 1970-es évek elejétől kezdte felkutatni, s az évek során nagyszabásúvá bővült gyűjtemény 2002-ben részt vett az Iparművészeti Múzeum és a Pécsi Zsolnay Múzeum által New Yorkban szervezett Zsolnay-kiállításon, most pedig a New York-i magyar kulturális évad keretében rendeztek bemutatót 167 darabjából a Forbes Magazin galériájában.
Csontvázak a szocreál szekrényéből
A Derkovits-ösztöndíj a legfontosabb fiatalokat támogató állami pénzdíj. Nehezen nélkülözhető pályakezdő apanázs, ugyanakkor belépő a nagybetűs művészvilágba. A 35 év alatti művészek tömegei reménykednek évről évre a győzelemben. A beszámoló kiállításokhoz készített szűkszavú sajtóanyagból csak annyi derül ki, a Derkovits-ösztöndíjat 1955-ben alapították. Vagyis a Rákosi-korszak mélységes fenekén! Bár már senki sem emlékszik rá, az ösztöndíj valódi küldetése a szocialista realizmus felvirágoztatása volt...
Festőélet Magyarországon 6.
Ahogy az óriás pillangó bújik elő a töpörödött, szürke bábból, úgy változtak át az aprócska, fekete rézkarcok légiesen lebegő, színpompás optikai varázslatokká. Maurer Dóra nemcsak festő és tanár, hanem nyughatatlan kereső is, de elsősorban nem pénzt akar keresni. Az Artmagazin interjúsorozatában azonban, kénytelen-kelletlen, a pénzről is beszélnie kell.
A Karátsonyi-gyűjtemény és remekművei (2. rész)
Az 1718-ban, a török elleni harcokban szerzett érdemeikért nemessé tett Karátsonyi család történetéről, vagyonuk 1849-es elkobzásáról, 1859-beni grófi rangra emelkedésükről, gyűjteményük kialakulásáról és az azt megjárt Jacob Jordaens-kép kalandos sorsáról volt szó az első részben. Most következzen a gyűjtemény 20. századi szétszóródásának, illetve egyes darabok szerencsés megkerülésének története.
„Hic Terminus Haeret – Ahol feloldódnak a határok”
Az erdő közepén ülök egy bronzba öntött szobában, amely mintha csak úgy hanyagul oda lenne vetve a fák között burjánzó aljnövényzetbe – nem csekély méretei (5x3x2,5 méter) és súlya (több mint 5 tonna) ellenére. Látszik a fák lombja, mert a szobának nincs teteje. Viszont belül teljesen be van rendezve: egy vetetlen ágy összegyűrt bronzelepedőkkel és -takarókkal, két asztal, két szék, egy gardrób, mosdókagyló. Az asztalon ételmaradék, gázfőző, amelyen valaki főzött, üvegek hevernek szerte, a polcon könyvek sorakoznak, minden, minden bronzból. Eső után az összes edény tele van vízzel, rézsútos víztükrökkel. A szoba hátsó része nagyjából egy méterrel magasabb az elülsőnél, a padló oldalirányban is összeszűkül, és e kettős lejtő hatására elveszti az egyensúlyát, aki belép. Muszáj ehhez ott lenni bent, mert a benyomás fizikai természetű. Van olyan látogató, aki kitámolyog, és majdnem hanyatt esik. – A világ kifordul sarkaiból.
Klicsko vs homály
Biztosan kiderül, miről is szól az idei Velencei Biennále, számomra mindenesetre az a házilag készített transzparens volt meghatározó, amellyel a nyitásra érkezőket fogadták: ELÉG AZ UNALMAS MŰVÉSZETBŐL. Ilyen egyszerű. Tényleg látható, hogyan kapaszkodik a művészet, nyújtogatja kezét vagy csápját a közönség után, könyörgök, nézz meg.
Tabula rasa
Az 53. Velencei Biennále unott műtárgytömegében egymás után bukkantak fel a félszáz éves monokróm alkotások. Mit keresnek az egyszínű festmények és a fehérre mázolt üres vásznak az ezred eleji kavakádban? Valami menthetetlenül véget ért – itt a tabula rasa...
„A magyar rajz fiatal mesterei”
Újfajta korszakhatárt jelez a magyar művészettörténetben az 1932–1949 közötti időszak megjelölése. Az egyre inkább vállalható és meghonosodó korszakolás első jelentős megnyilvánulása az Ernst Múzeumban 2002-ben rendezett „Elfeledett évtized” a 40-es évek című úttörő jelentőségű kiállítás volt. Az addig hagyományos, a szakirodalomban kanonizálódott korszakhatár – a történelmi eseményhez kötött 1945-ös cezúra – a kommunista diktatúra beköszöntéig (1949–1950) tolódott ki, ami azzal az előnnyel jár, hogy az addig töredezett – két diktatúra (nyilas, kommunista) által jelzett – periódus egységesnek tűnhet fel.
Kiállításajánló: Ferdinand Georg Waldmüller
A 19. század első felében három nagy művészeti irányzat, a klasszicizmus, a romantika és a biedermeier tartotta lázban Európát, felülírva az egyre fantáziátlanabb késő barokkot. Az új lingua franca a klasszicizmus volt (a Magyarországnál barokktalanabb nemzeteknél neoklasszicizmus), a puritán, ókorimádó stílus meghódította a latinos műveltségű uralkodó osztályokat, az abszolutista koronás főktől kezdve a vidéki udvarházakban pöffeszkedő hétszilvafás nemesekig. A középkori misztikába csomagolt romantika már kevésbé bizonyult univerzálisnak, jobbára az irodalmat fertőzte meg, vagy mint Angliában, a gótikus újjászületésről álmodó építészetet. A legkisebb szellemi hatósugara a biedermeiernek volt, főként Közép-Európában virágzott, a német nyelv vonzáskörzetében, ott is elsősorban a felvilágosodásból kiábrándult polgárok között.
Kiállításajánló: Magritte Múzeum
Az újonnan megválasztott brüsszeli magyar képviselőket egy vadonatúj múzeum várja az Európai Unió fővárosában. Az egyik 19. századi, Place Royale-on álló, neoklasszicista épületben június 2-án nyílt meg Belgium első számú szuvenírművészének, René Magritte-nek az eddigi legnagyobb múzeuma, öt emelettel és 250 alkotással.
Bukarest–Budapest híd
A román kortárs színtér fenegyereke, Dumitru Gorzo pár évvel ezelőtt egy stencillel fújta tele Bukarest tűzfalait, amin Ceauşescu arca látható két angyalszárny és az „öt perc múlva itt vagyok” felirat társaságában. A megdöbbent bukarestiek és a tévéstábok együtt találgatták, ki kívánja vissza a másfél évtizeddel korábban kivégzett diktátort. A stencil egy szitanyomat-változata megtalálható Hunya Gábor műgyűjteményében, akárcsak Pinczehelyi Sándor híres sarló-kalapácsos vörös fotója (számítógépes nyomat formájában), Teodor Graur festménye a ládába került Lenin-szoborról vagy Nemes Csaba pár eredeti akvarellje, amik a 2006-os tüntetéseket feldolgozó animációjához készültek.
Wanted – Márffy Ödön festményei a Nyolcak időszakából
Idestova hét esztendeje, hogy Passuth Krisztina vezetésével megkezdődött a modern magyar festészet fauve-os gyökereinek feltárását célzó kutatás, amely a 2006 márciusában a Nemzeti Galéria Magyar Vadak kiállításához, majd 2008-2009-ben e tárlat helyszínekhez adaptált változatainak egyéves franciaországi körútjához vezetett. Mindeközben magyar, angol és francia nyelvű tanulmánykötetek születtek, hazai és külhoni, magyar és nemzetközi konferenciák tűzték napirendjükre a kérdést. A munka szerves folytatásaként a kutatócsoport jelenleg a Nyolcak centenáriumi kiállításán dolgozik – amelynek Pécs ad majd otthont 2010 végén – abban a reményben, hogy az első magyar avantgárd csoport történetének újszerű feldolgozása hasonló érdeklődést fog kiváltani, mint a magyar Vadak bemutatása.
Ki ölt meg kit a Velencei Biennálén?
Gyanakodva közelítek a Velencei Biennále magyar pavilonjához, úgy, ahogy az ember egy teljesen mozdulatlan faláda felé szokott, amin nagy betűkkel az a felirat szerepel, hogy Vigyázat, Harapós Tigris! Nem arról van szó, hogy Forgács Pétertől tartanék. A neves alkotó minden alkalmat megragad ugyan, hogy kiossza a közönséget és az újságírókat, de az ilyen excentrikusságot hiba lenne felróni egy művésznek. Azt sem gondolom, hogy a mű okoz majd csalódást. A filmesként, dokumentumfilmesként, videóművészként ismert Forgács nemzetközileg elismert alkotó. Sőt a világban valójában nagyobb a neve, mint Magyarországon. A Momában a közelmúltban bemutatott filmje például telt házzal ment, igaz, végül vegyes fogtatásban részesült.