Artmagazin 34
Új az artmagazin „outfitje”, reméljük, tetszik!
És reméljük, tetszik majd a tartalma is, mert igyekeztünk sokféle problémára rávilágítani: mi tud egy kortárs kiállítást a sajtóorgánumok és hírportálok elejére röpíteni, mik a kérdések és azokra mik a legújabb válaszok a Szépművészetiben őrzött, Leonardónak tulajdonított kis lovasszoborral kapcsolatban, Turner mennyiben tekinthető romantikus mesternek, kinek a révén lettek tele Amerika múzeumai az európai művészet csúcsdarabjaival, Paizs Goebel Jenő milyen világot teremtett magának a meglévő helyett, szét lehet-e robbantani egy kiállítással közhelyes képzeteket akár, mondjuk Haydnról is, KissPál Szabolcs kiállítása felfogható-e politikus képzőművészeti publicisztikaként, miről van értelme szinte mozdulatlan mozgóképet készíteni (Morandi műterméről, többek között), vagy mi adhat nagyon erős morális töltést furcsa éjszakai aktfotóknak. Folytatódik a festőlét anyagi vonzatait feszegető sorozatunk, kiderül mennyire volt pénzkérdés a hetvenes évek Magyarországán a gesztus-festésről konceptre, mail-artra váltani. Végül, de majdhogynem elsősorban, szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy vezető geometrikus művészeinket pofátlanul hamisítják (mint azóta több beszélgetésről kiderült, a nem geometrikusokat is), erről szól majd november 20-án a Budapest Art Fair-en az artmagazin-fórum is, amelyre szeretettel várunk minden érdeklődőt.
TARTALOMJEGYZÉK
6 REFLEX – Gulyás Gábor: KIS MAGYAR PORNOGRÁFIA
8 Martos Gábor: VIGYÁZAT! FRISSEN MÁZOLVA! I. – Esetleges esettanulmány
12 Topor Tünde: VIGYÁZAT! FRISSEN MÁZOLVA! II.
14 Rieder Gábor: BUDAPEST ART FAIR: NEM LESZ SÁTOR! – avagy az egyiknek sikerül, a másiknak nem...
18 ARTANZIX
22 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
24 Takács Gábor: A ROMANTIKUS „SEMMI” – Turner és Itália
28 Fáy Miklós: HAYDN PIPI SZIMFÓNIÁJA
32 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
34 Radványi Orsolya: JOSEPH DUVEEN – a régiségkereskedők fejedelme
40 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
48 Rieder Gábor: CSALÁDI ÖRÖKSÉG – A Molnár C. Pál műterem-múzeum
52 Szücs György: ELLESETT PÁRBESZÉD PAIZS GOEBEL JENŐ KIÁLLÍTÁSÁN
55 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
56 FESTŐÉLET MAGYARORSZÁGON 7. – Tót Endrével beszélget Hernádi Miklós
60 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
62 Földes András: DÉMONI HATALMAK MEGFIGYELÉSE UTCAKŐ FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL – KissPál Szabolcs kiállítása
66 Mélyi József: MEZTELEN DIPLOMA
ARTMAGAZIN KÜLÖNDÍJ – Kovács Katalin fotósorozata
70 Keserű Luca: CSEND A LELKE MINDENNEK – Tacita Dean kiállítása Milánóban
74 Szőcs Miriam: MEGMÉRETVE, AVAGY: LEHET-E A LOVAS LEONARDO ALKOTÁSA? – a Szépművészeti kisbronza Washingtonban
80 GUTENBERG-GALAXIS
Kiállításajánló: Japán fametszetek
Mit rejt egy elfeledett szekrény a pókhálós akadémiai könyvtár mélyén? Például egy kiváló japán fametszet-kollekciót.
Kiállításajánló: Soós Nóra
Gyöngytyúkok között kerekező télikabátos kisfiú, felnagyított ólomkatonák között hajlongó jógázók, buborékot fújó kislányon át festő Jackson Pollock.
Kiállításajánló: München magyarul
Újabb sikerkiállításnak ígérkezik a Nemzeti Galéria nagyszabású tárlata, amely a müncheni akadémián tanuló vagy a városban működő magyar festőket veszi számba.
Kiállításajánló: Kis magyar pornográfia
„A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson. (Használati utasítás – Trabant)”
Kiállításajánló: Sean Scully Magyarországon
A veszprémi Modern Képtár – a főként geometrikus absztrakt munkáknak helyet adó Vass Gyűjtemény mellett – egymás után rendez magyarországi premiert a nonfiguratív, új konkrét művészet nemzetközi kiválóságainak.
Kiállításajánló: Cy Twombly
Az absztrakt expresszionizmus Olaszországba áttelepített amerikai sztárja, Cy Twombly Bécsben állít ki. A múzeumnegyed fekete kockájának, a Mumoknak sikerült leszerveznie a nyolcvanadik életévén túl is lelkesen dolgozó nonfiguratív festőt, a könnyed fehérben úszó mediterrán gesztusok mesterét.
Kiállításajánló: Munch és az unheimliche
Sigmund Freud 1919-ben – az első világháborús pusztítások nyomán – írta meg A kísérteties (Das Unheimliche) címet viselő híres tanulmányát. A bécsi pszichiáter a kísérteties fogalma alatt valami olyasmit értett, aminek rejtve kellett volna maradnia, mégis előbukkant. A pszichoanalízis atyamestere a német unheimlich szót használja, ami az otthonos melléknév fosztóképzővel nyomatékosított ellentéte: ismeretlen, riasztó, idegen, kísérteties. Azaz a kívül-belül jól ismert világ riasztó másik arca. A bécsi Leopold Múzeum őszi sikerkiállításához Freudtól kölcsönözte a címet. A tudatalatti szellemeit megidéző tárlat középpontjában a gyilkos skandináv rosszkedv első számú esztétikai propagátora, Edvard Munch áll – természetesen.
Trompe-l’œil: a szem mágiája
A Medicik nagy firenzei riválisának valahai székhelye, vagyis a Strozzi-palota újabban közönségbarát klasszikus kiállításoknak ad helyet. Most egy valódi sikertémát dolgoztak fel, a szemet becsapó illuzionizmus, azaz a trompe-l’œil világát.
Restaurált pompeji freskók
A latin auktorokon nevelkedett művelt itáliaiak mindig is tudták, hogy a Vezúv környéki városokat hamueső és vulkáni törmelék borította el Kr. u. 79-ben. Az esetről ifjabb Plinius számolt be részletesen, akinek nagybátyja, idősebb Plinius, a helyi flotta parancsnokaként (és enciklopédikus érdeklődésű tudósként) odaveszett a mérges gázok miatt az egyik környékbeli településen. Bármilyen furcsa, Pompeji és Herculaneum nyugodtan vészelte át a reneszánsz humanizmus forrongó éveit a jó pár méteres hamu- és kavicstakaró alatt.
Kiállításajánló: A magyar szecesszió bútortervezői
A hazai bútorművesség hosszú-hosszú ideig engedelmesen követte a nemzetközi divatokat, az empire-től a tonettszékig. A századfordulón ütötte fel a fejét az egyénieskedés, ekkor született meg (építészeti intencióra) az első valóban nemzeti stílus, a magyaros szecesszió. Az ízig-vérig modern nyugati irányzat a népi motívumok beolvasztásával találta meg az utat a meglehetősen konzervatív ízlésű hazai polgárság szívéhez.
Joseph Duveen
A 19. század végén hatalmas műtárgyfolyam indult meg Európából az Egyesült Államok felé. Az olcsó amerikai gabona leverte az élelmiszerárakat és tönkretette a mezőgazdaságból élő földbirtokosokat. Az elszegényedett arisztokraták elkezdték eladni műgyűjteményeiket. Tizianók, Rembrandtok, Fragonard-ok, brüsszeli kárpitok és reneszánsz komódok keltek át az Atlanti-óceánon, hogy a vasútépítések és az olajkoncessziók körüli ügyes spekulációkból meggazdagodott milliomosok vadonatúj palotáit díszítsék. Az amerikai pénzoligarchia kezdetben befektetési szándékkal vásárolt, de a műgyűjtés rövid idő alatt apáról fiúra szálló hagyománnyá nemesedett. Az új műértő réteg megszületésében kulcsszerepet játszott egy leleményes műkereskedő, Joseph Duveen, akinek kezén – becslések szerint – az Egyesült Államok múzeumaiban őrzött összes régi festmény legalább háromnegyede ment át.
A romantikus „semmi”
Pictures of nothing, and very like – azaz: élethű képek a semmiről.1 Az impresszionista és huszadik századi művészeten edzett kiállításlátogatónak nehezen érthető, hogy annak idején efféle kritikákat is kaptak a ma a legfontosabb angol festőnek és az európai romantika egyik legnagyobb alkotójának tekintett Joseph Mallord William Turner alkotásai.
Gótikától reneszánszig
A művészetírás atyja, Giorgio Vasari a germán törzsre utalva megvetően csak „gótikusnak”, vagyis barbárnak nevezte a középkor utolsó nagy korszakát. Sok-sok évszázadig hitték, hogy a gótikához hozzánőtt németektől ered a stílus, pedig az üvegablakokkal áttört, égbe nyúló katedráliscsodák mintaképei az Île-de-France-ban születtek meg, egy zseniális diplomata és főpap, Suger apát ügyködése során a 12. században.