Artmagazin 39
A múzeumok állapotáról Magyarországon
Nem az állapotukkal van persze a legnagyobb baj, hanem hogy kellenek-e így, ebben a formában. Mert az ember elindul Debrecenbe, a Modembe egy szép szombati napon, és előtte eszébe jut, hogy ó, de hisz tegnap nyílt meg a Hatvany Ferenc-kiállítás Hatvanban, már régóta várjuk, útba is esik, kanyarodjunk le az autópályáról, és nézzük meg Reigl Judit előtt, hogy milyen festő is volt Hatvany. A múzeumra alig lehet ráismerni, a homlokzat állványok mögött, a kapu zárva, még szerencse, hogy van egy kis plakát az ajtón, amiből kiderül, hogy íme, itt egy múzeum, amibe csak a legszorosabban vett munkaidőn belül lehetne bejutni: hétköznap 10–14 óráig (bejelentkezéssel esetleg 16-ig is). Ahhoz képest, hogy Ukrajnában vannak helyek, ahol az éttermek délben nincsenek nyitva, mert ebédszünet van, még akár szerencsésnek is érezhetnénk magunkat, de mégis, itt egy hiánypótló kiállítás, képek érkeztek hozzá a Nemzeti Galériából is, szemben ott a hatalmas kastély, amiben ezek a bárók laktak, akik felvirágoztatták Hatvan városát – nem feszül itt valami ellentmondás? Nem lehetett volna ezt az eseményt tényleg eseménnyé tenni, a múzeumot pedig – legalább ezalatt – látogatható állapotba hozni, kicsit tovább nyitva tartani? És akkor Debrecen. A Modem és a Reigl Judit-kiállítás után van még idő 6-ig, nézzük meg a szomszédos Déri Múzeumot is. Itt kedvesen kérdezik, honnan jöttünk, kiderül, statisztikát csinálnak, hurrá, új szelek fújnak, lépést kell tartani a Modemmel. Továbbra is nagyon kedvesen beterelnek a távol-keleti gyűjteménybe, a poros és napszítta néprajzi részbe, a múmiákhoz már nem hagyom magam, mert a festményeket szeretném látni, de kiderül, hogy pont a modern anyagot a harmadik emeleten, amiben emlékeztem, hogy van egy jó kis Vadász Endre, meg talán egy Fényes Adolf, sajnos nem lehet megnézni, mert nincs elég ember, így ez a rész nincs nyitva. Ketten vagyunk látogatók az egész hatalmas múzeumban, és eddig minden emeleten legalább négy teremőrrel találkoztunk, de hát ők így vannak beosztva, fölkísérés nincs.
Aztán jött Baja. Eredetileg Kaposvár lett volna a célállomás, de szombat volt akkor is, ez nem volt végiggondolva, irtózatos dugó, tehát rögtön az elején úticél-módosítás, menjünk inkább a teljesen üres M6-oson Bajáig, visszafelé Paks, Dunaújváros. Úgyis régen meg akartam már nézni az Oltványi-gyűjtemény (Oltványi Ártinger Imre) Bajának ajándékozott részét, meg a Nagy Istvánokat. Már okulva az előzményekből, telefonon tudakozó, hogy nyitva van-e a képtár, pozitív a válasz, úgyhogy hajrá. Szörnyű melegben a képtár hűvösnek tűnő épülete valóságos menedék – és akkor kiderült, hogy az állandó kiállítást valami miatt raktárban tartják. A Nagy István Képtár minden helyiségében (pedig van több is) helybéli kortárs művészek állítanak ki, és a Türr István Múzeumban sincsenek kitéve a festmények, azok is raktárban vannak, csak a helytörténeti-halászati kiállítást lehetne megtekinteni. Egyébként a képtárban örültek nekünk, nyilvánvaló volt, hogy aznap még nem nagyon nyitotta más rájuk az ajtót.
Újabb telefon, Paks szeptemberig zárva, de jön a happy end: Dunaújvárosban a Kortárs Művészeti Intézet nyitva van, kávézó is van benne, abban emberek is ülnek, az iski Kocsis-kiállításért megérte volna még négyszer ennyit is autózni. Kár, hogy pont ez az intézmény az, ami csak nemrég és csak alig úszta meg a bezárást.
TARTALOMJEGYZÉK
4 WANTED – kiállítások Artmagazin-szervezésben a Virág Judit és a Kieselbach Galériában
6 Winkler Nóra: ART BASEL – KETTŐS BEAVATÁS
10 Somosi Rita: KORTÁRS A KIRAKATBAN – Luxusmárkák és a kortárs művészeti csodafegyver
18 ARTANZIX
22 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
24 AKTOK, NYOLCAK, CSINSZKA
P. Szűcs Julianna: A „NEM ZSENI” DIADALA - Márffy-kiállítás és Márffy-monográfia
30 Rockenbauer Zoltán: „A Nyolcakat támogató sajtó hozsannázott: hogy végre, itt a nyugatos, korszerű, magyar művészet; a túloldal meg átkozódott, hogy ez se nem magyar, se nem művészet.” - tárlatvezetés a Márffy-kiállításon
34 Duna-parti szobrok 2. Mélyi József: SZOBOR HÁBER – Rákosi Péter fotóival
42 Mórocz Csaba: ROBERT CAPA A SZÍNPADON – A fotográfia diadala
50 Gergely Mariann: MARINETTI NYOMÁBAN – Olasz futurizmus és magyar avantgárd a Nemzeti Galériában
56 Fáy Miklós: EGY CSALÁDREGÉNY KÖZEPE
59 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ – vidéki körkép
68 Rieder Gábor: TERMÉSZETFÖLÖTTI SZUPERREALIZMUS – iski Kocsis Tibor
72 Földes András: GERBER PÁL: NEM VAGYOK KIÁBRÁNDULT
78 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
80 DÍJAZOTTAK
82 Szobrászélet Magyarországon 3. BOHUS ZOLTÁNNAL BESZÉLGET HERNÁDI MIKLÓS
86 GUTENBERG-GALAXIS
Kiállításajánló: Aktok, Nyolcak, Csinszka
476 oldalas monográfia, illetve A halandó múzsa című könyv megjelenése, a könyvet megjelenítő tárlat Debrecenben, majd életmű-kiállítás Budapesten a Kogart Házban – az utóbbi néhány évben ezek az események irányították a figyelmet a Márffy-életműre.
Viktoriánus Csipkerózsikák
Változnak az idők. A neves viktoriánus brit festő, Frederic Leighton Lángoló június (Flaming June) című festménye a hatvanas években egy amszterdami galériában porosodott. „Túl régimódi” – mondta róla a műkereskedő a dúsgazdag Puerto Ricó-i mérnöknek, Luis Alberto Ferrének, akinek a szeme megakadt a ragyogó narancsárnyalatokban fürdő képen.
Wanted
Hat éve jelent meg az Artmagazinban az első WANTED! – KERESSÜK! összeállítás, amelyben Barki Gergely, a sorozat ötletgazdája közölte azoknak a képeknek a listáját, amelyek létezéséről ugyan van tudomásunk, régi katalógusok, folyóiratok fotói szolgáltatják a bizonyítékokat, de hogy megvannak-e még és hol rejtőzhetnek, az sajnos rejtély. Pedig a valaha reprodukálásra érdemesnek tartott művek jelentős helyet foglaltak el alkotójuk életművében, nélkülük nehéz pontosan felvázolni a pályaívet, a stílusfejlődés állomásait.
Duna-parti szobrok 2. - Szobor Háber - Rákosi Péter fotóival
Várkonyi Zoltán 1963-ban készült kémfilmjében, a Foto Háberben Bárány Frigyes, vagyis Béres főhadnagy – Latinovits oldalán vagy ellenében – titokban követi a Duna-partra igyekvő célszemélyt, aki legyalogol a pesti alsó rakpartra, és ott átmegy az úton. Nincs ebben semmi különös, az ötvenes-hatvanas évek magyar játékfilmjeiben Budapest, ezen belül a pesti Duna-part gyakran kap különleges háttérfestő szerepet: a hősök a lépcsőn találkoznak, kinéznek a hotel ablakából vagy hajóra szállnak. A Foto Háber jelenetsorából nem is a helyszín vagy a megfigyelési szituáció tűnik szokatlannak a mai néző számára, sokkal inkább az a forgalmi helyzet, amelyben a járókelő szinte természetesen jut el a Belvárosból a Duna vizéhez.
Természetfölötti szuperrealizmus – iski Kocsis Tibor
Mikroszkopikus pontossággal megfestett fenyőfa, szénnel és grafittal lágyan modellált aljnövényzet, szembecsapó precizitással ábrázolt falfelület és fehérre festett ezüstág. A negyedik X felé közeledő kortárs festő, iski Kocsis Tibor számot vet a természettel, a természet mellettivel és a természet felettivel Dunaújvárosban.
"A Nyolcakat támogató sajtó hozsannázott: hogy végre itt a nyugatos, korszerű, magyar művészet, a túloldal meg átkozódott, hogy ez se nem magyar, se nem művészet" - tárlatvezetés a Márffí-kiállításon
Két kiállításon is találkozhatott mostanában a közönség Márffy Ödön műveivel: az egyik Debrecenben, a Modemben A másik Csinszka címmel sorakoztatott fel olyan műveket, amelyek házasságuk tizennégy éve alatt születtek (Márffy 1920-ban vette feleségül az akkor még csak 26 éves Ady-özvegyet), míg a Kogart Házban áprilisban nyílt Márffy-kiállítás kronologikus rendben mutatja be az életművet, átfogóbb válogatásban, mint a legutóbbi, 1958-ban az Ernst Múzeumban helyet kapott, gyűjteményes tárlat. Rockenbauer Zoltán, a kiállítások ötletgazdája és rendezője, Márffy-monográfiák és a nemrég megjelent Csinszka-könyv szerzője vezeti végig az Artmagazin olvasóit a budapesti helyszínen.
A „nem zseni” diadala - Márffy-kiállítás és Márffy-monográfia
476 oldalas monográfia, illetve A halandó múzsa című könyv megjelenése, a könyvet megjelenítő tárlat Debrecenben, majd életmű-kiállítás Budapesten
a Kogart Házban – az utóbbi néhány évben ezek az események irányították a figyelmet a Márffy-életműre. Csinszka még a síron túlról is intézi férje sorsát,
hiszen a könyvek szerzőjét és a kiállítások rendezőjét, Rockenbauer Zoltánt először Csinszka alakja érdekelte, a Márffy-életmű a Csinszka-kép hátteréből vált ki, hogy aztán egyszerre induljon el a tudományos feldolgozás és a közönségsiker útján. Mi is két nézőpontból mutatjuk be, kritikaiból, ami a monográfiát is értékeli, majd pedig bennfentes információkat adunk róla.
Marinetti nyomában - Olasz futurizmus és magyar avantgárd a Nemzeti Galériában
Nagyvárosi dinamizmus, avantgárd paraszti jelenetek és a Casa d’Arte Futurista iparművészeti alkotásai – az olasz futurizmus második hullámának egyre népszerűbb művésze, Fortunato Depero a Nemzeti Galériában vendégeskedik.
A futurizmus és a hazai színtér kapcsolata messzire nyúlik vissza: az olasz izmus legjobbjai – még a hőskorban – kiállítottak Budapesten, a mozgalom motorja, Marinetti bizalmas viszonyt ápolt egy csinos pesti nővel, egy tehetséges ifjú magyar festőt pedig magával vitt Rómába.
EGY CSALÁDREGÉNY KÖZEPE
Annyira egyszerű és kézenfekvő az ötlet, hogy csak annak örül az ember, nem vetették el éppen emiatt. Vaszary Vaszarynál, unokaöcs a nagybácsinál, olyan, mintha külsődleges volna, mintha Vaszary Piri filmjeit vetítenék a füredi Vaszary-villában. Bár, azt hiszem, ennek is tudnék örülni, de a Vaszary-kiállításnak jobban.
Kortárs a kirakatban - Luxusmárkák és a kortás művészeti csodafegyver
A nagy nemzetközi divatcégek és a kortárs művészek léptennyomon keresztezik egymás útját. A Louis Vuitton-székház tetején kísérleti kiállítások zajlanak, egy divatmogul aukciósházat vásárol, a Cartier graffitiseket hív meg. Minek köszönhető ez a nagy egymásra találás? Szimpla üzlet, brandépítés vagy a cégvezérek gyűjtői ambíciói állnak az új trendek mögött?
Szobrászélet Magyarországon 3. - Bohus Zoltánnal beszélget Hernádi Miklós
Zömök, kinézetre bivalyerős, mégis a legtörékenyebb anyaggal dolgozik: üveggel. Káprázatosan hajlékonyak újabb művei, megmunkálási fokuk, kiszámítottságuk maximális. Megannyi gondosan megtervezett, mégis szeszélyesnek tetsző kaland. A látszólagos öntörvényűség mögött szigorú törvénytiszteletet találok.
Kettős beavatás
A világ első számú modern és kortárs művészeti vására, Észak- és Latin-Amerika, Európa, Ázsia és Afrika vezető galériáival, 300 kiállítóval, több mint 2500 művész szerepeltetésével – a modern művészet klasszikusaitól a legfiatalabbakig –, tavaly 62 500 látogatóval, három szatellitvásárral, amiből a Listére idén is meghívást nyert a Kisterem, a Voltára pedig az acb és a Deák Erika Galéria. Itt kiállítani dicsőség, de lássuk, milyen érzés látogatóként belemerülni a műtárgyáradatba.
Robert Capa a színpadon - A fotográfia diadala
„A világ legnagyobb háborús fotográfusa” védjeggyel Robert Capa-kiállítás járja az országot, miután az állam megvásárolta az International Center of Photographytól a magyar származású fotóriporter számos felvételét. Capa-lázban égve jogos a kérdés: hogyan születettek a fotográfia legendái a baloldali propaganda és a CIA, a menedzserek és az értelmiségiek össztüzében? Kik és hogyan állítottak szobrot Capának a halála után? Megrendezett volt-e a milicista? Valóban Capa kezében volt-e akkor a kamera? Mi történt a D-Day negatívjaival? Mi mindent tett meg Capa a sikerért?