Artmagazin 40
Előző számunk nagy vihart kavart Robert Capa szerelmeseinek körében, a hullámok átcsaptak a mostani számba is, vaskosra duzzasztva a Reflex-rovatot. A cél persze nem a bálványdöntés és nem is a zseniális magyar fotós-legenda sárbatiprása volt, hanem a hamis mítoszok felfejtése, sőt, még inkább a mítoszképződés folyamatának megértése. Ez pedig bizony azzal jár, hogy egy-egy ügyes kalandorról kiderül, hogy nem volt gáncstalan gavallér, pusztán zseniális fotós, aki halott szerelmének, Gerda Tarónak felvételeit is reciklikálta életművébe. Újabb kiállításkritikánk után mindenki eldöntheti, miért: féltékenységből, önzésből, figyelmességből vagy értékmentésből. A művészettörténet felől nézve mi számít kegyeletsértőnek és mi kegyeletőrőznek? Hasonló, de még kényesebb kérdés a Herzog-ügy. Az örökösök ismét pert indítottak a Magyar Állam és a hazai közgyűjtemények ellen. A fordulat nem meglepő, éppen másfél évvel ezelőtt (Artmagazin 2009/1. 12–20. o.) mondta el lapunknak a nemzetközi restitúciós ipar legmagasabb köreiben forgolódó Konsztantyin Akinsa, hogy a Belvedere elvesztett Klimt-festményei olyan precedenst jelentenek az amerikai jogi praxisban, amit hasonló keresetek cunamija fog követni. A hullám már meg is érkezett, a Herzog-örökösök szintén az idegen állam immunitása alóli kivételekkel akarnak kikényszeríteni világhírű remekműveket a Szépművészeti Múzeumból. Friss példaként a Kasseli Állami Múzeum szolgál, amely visszaszolgáltatta Georg Pencz reneszánsz portréját Herzogék leszármazottainak. A Herzog-örökösök sajtóközleménye a jó példa követésére buzdította a magyar államot is, nem nagyon törődve a történeti apróságokkal. Pedig a restitúció már rég nem fekete-fehér játszma. A leszármazottak se sokáig örültek a Pencz-portrénak, hanem egyből piacra dobták, hatalmasat kaszálva. Nyugat-Európából (pláne az Egyesült Államokból) könnyű dirigálni, hiszen 20. század előtti jóvátétel nincs, így nekik csak egy totalitárius rendszer utáni múzeumi csontvázakat kell eltakarítaniuk. Nálunk viszont egymás sarkát taposták a barna és a vörös műtárgykommandók, a műkincsek „árjásítása” még így sem ment automatikusan, a későbbi államosításuk annál inkább, ráadásul az oroszok még mindig hadizsákmányként ülnek egy jelentős műkincs-adagon. Nehéz per elé nézünk...
TARTALOMJEGYZÉK
5 REFLEX
Capa „leleplezése” re: Mórocz Csaba: Robert Capa a színpadon – A fotográfia diadala Artmagazin 39 2010/3 42-49.o. | Válasz Jósvai Péternek
8 Adél Thüroff: MÍG A HALÁL EL NEM VÁLASZT – Gerda Taro (1910–1937)
14 ARTANZIX
16 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
18 21.SZÁZADI SZOBROT PÉCSNEK – A hiány emlékműve – Csákány István: Marcel Breuer emlékszoba
20 Duna-parti szobrok 3. Mélyi József: A JÖVŐ ALULNÉZETE – Gőbölyös Luca fotóival
26 Földes András: LÁTHATATLAN JÁTSZMA A BUDAI VÁR FELÚJÍTÁSÁÉRT
34 Dékei Krisztina: „A MEGHALÁS ANYAGILAG MEGMENTETT” – Birkás Ákos festő
38 Teleki András: BELFASTI FALKÉPEK – Terrorizmus és street art
44 Veszprémi Sára: I AM BARNIE – Urbán Betyár
48 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
50 Fáy Miklós: MADÁRPISZOK A SZÜRKE DUNÁN
52 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
54 Rieder Gábor: RENESZÁNSZ KI KICSODA MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSSAL – Rieder Gábor interjúja Tátrai Vilmossal, a Régi Képtár főmuzeológusával
62 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
66 Topor Tünde: RESTITÚCIÓ és AUKCIÓS REKORD
70 Németh István: Nemes Marcell ➔ Herzog-gyűjtemény 70 ➔ Szépművészeti Múzeum, Budapest ➔ ?
72 Németh István: WANTED: Nemes Marcell személyére, illetve egykori műgyűjteményére vonatkozó adatok, dokumentumok, információk
78 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
80 Műkereskedő Portrék 4. Martos Gábor: „MOST IS AZT MONDOM: A VIDÉKI NAGYVÁROSOKAT NEM LETT VOLNA SZABAD FELADNI.” – Fertőszögi Béláné, a BÁV Kortárs Galériájának, majd Aukciós Irodájának volt vezetője
86 Zombori Mónika: A MŰVÉSZET és AZ IPAR TALÁLKOZÁSA A CSŐHENGERÍTŐ CSARNOKBAN
88 Festőélet Magyarországon 10. ŐSI LÁSZLÓVAL BESZÉLGET HERNÁDI MIKLÓS
92 GUTENBERG-GALAXIS
Láthatatlan játszma a Budai Vár felújításáért
Nemcsak a rendszerváltás, hanem a második világháború utáni Magyarország legnagyobb volumenű beruházása indulhat el a közeljövőben: a teljes budai Várhegy városrendezése.
21. századi szobrot Pécsnek
A Dél-dunántúli Építész Kamara által a pécsi Breuer Marcell-emlékmű megtervezésére kiírt meghívásos pályázat abból az alaptézisből indult ki, hogy a klasszikus emlékműszobrászat a nyugati világban a múlt század közepén elvesztette korábbi relevanciáját, a 20. század végén pedig az ellenemlékművek formájában tért vissza a közgondolkodásba. Magyarországon viszont, miközben a köztéri művek elsöprő többsége ma is a 19. századi szobrászat örököse, az elmúlt évtizedekben az emlékmű fogalmának újragondolására nem került sor, a kortárs képzőművészek közül pedig kevesen jutottak köztéri megbízáshoz.
Festőélet Magyarországon 10.
Nem emlékszem rá az Eötvös Gimnáziumból, mert három évvel alattam járt. Most tudom meg, hogy „mellé” is járt: Varga Nándor Lajos szabadiskolájába. Festményein vásári, középkori-monarchiabeli figurák, intrikák, borzalmak közepette folyton feltűnik az időtlen Lovag, aki ő maga.
Reflex: Capa „leleplezése”
Az előző számban „leleplező cikk” látott napvilágot Robert Capa A milicista halála c. képével kapcsolatban (miszerint a kép „hamis”, megrendezett). E cikkben jó pár motívum zavaró a művészet és a fotográfia szerelmesei számára, de nem az, hogy a kép esetleg megrendezett...
I am Barnie
Hi Karl, I am Barnie, a photographer from Budapest… Ezzel a mondattal, és valljuk be, csekély, de felesleges szerénységgel indult neki Tóth Barnabás a párizsi divatvilágnak. E-mailes jelentkezésére Lagerfeld úr ugyan mind ez idáig még nem adott választ, de ami késik, az nem múlik… Hosszú, éveken át tartó felkészülés, különórák, stressz és vérizzadás – ez épp mind az, amit Barnie kihagyott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre való felkészülés időszakában.
Belfasti falképek
Belfast utcáin járva szembetűnő a város kétarcúsága. Az egyik oldalon látható a viktoriánus korban kiépült városközpont, több turistalátványosság, mint például a Belfast Eye vagy a H&W gigantikus hajógyára, ahol többek közt a Titanic is épült, vagy a Queens Egyetem grandiózus campusa. Ez a modern Belfast, a 21. század turistái számára. Viszont van egy másik Belfast is, ahol még mindig érezhető a feszültség, itt a munkásnegyedek házait magas falak választják el egymástól és az épületek oldalain csöndben pusztulnak a nagy, színes freskók. Ez a másik Belfast a 20. század egyik legérdekesebb művészeti tradíciójának, az északír urbánus népművészetnek az otthona. Terrorista street art, protestáns királyokkal, éhségsztrájkolókkal és az Orániai Renddel.
Restitúció és aukciós rekord
Hiába régóta köztudott tény, azért újra meg újra elképedhetünk azon, micsoda kincsek voltak egykor Magyarországon a híres, nagy gyűjteményekben. Aztán újra elképedhetünk a művek és valahavolt tulajdonosaik sorsán. Egy Andrássy úti palota falán lógott az a festmény is, amit a budapesti Herzoggyűjteményből szereztek meg a Führer Museum megálmodói 1941-ben, s ami kalandos úton a kasseli Állami Múzeum érintésével végül visszakerült jogos tulajdonosaihoz, a munkaszolgálat alatt eltűnt Herzog András örököseihez. Georg Pencz 1545-ben Hans Baldingerről festett, a korabeli itáliai festészet, különösképp Bronzino hatását mutató portréja tőlük került idén júliusban a Christie’snél kalapács alá, ami végül 5 millió fontnál koppant. Az 1545-ös portré így a festő eddig eladott legdrágább képévé vált.
A jövő alulnézete – Duna-parti szobrok 3.
Nehru part, Boráros tér borárus szoborral, zikkurat, márványfüggöny, bronzkörhinta lánccal: csak kapkodja a fejét az ingerszegény környezetből idetévedt marslakó, ha a pesti oldal sorozatunk szempontjából utolsó szakaszára téved. A következő számban pedig jön Buda.
Míg a halál el nem választ
Míg Robert Capa a 20. század világhírű krónikásává, egyik legismertebb és legjelentősebb fotográfusává vált, addig a legendás fényképészpáros másik fele, a társ, a partner, a barátnő, Capa híresen nagy szerelme, akivel szó szerint vállvetve végigexponálták az első médiaháborút Spanyolországban, Gerda Taro feledésbe merült...
„Most is azt mondom: a vidéki nagyvárosokat nem lett volna szabad feladni.”
A rendszerváltás után közvetlenül korábbi megyei művészeti referensként került a műkereskedelembe, ahol – két év képcsarnoki „tanulás” után – majdnem tíz évig vezette a Bizományi Áruház akkor megnyílt Kortárs Galériáját. Annak megszűnése után a cég Aukciós Irodájának élére került, ám három év után elváltak útjaik, s Fertőszögi Béláné visszatért – ahogyan ő mondja – „a humánusabb művészeti életbe”.
Reneszánsz ki kicsoda minőségbiztosítással
A Szépművészeti Múzeumban szaporodnak a remekművek: a korábban is meglévő műtárgyak alá jól csengő művésznevek kerülnek, de műkereskedések és magángyűjtemények mélyéről is bukkannak elő később „új szerzeménnyé” váló művek. Tátrai Vilmos, a Régi Képtár főmuzeológusa – bő negyven kiemelkedő attribúcióval a háta mögött – beszélt nekünk a ritka kincsek felfedezéséről, beazonosításáról – vagyis a művészettörténet napos oldaláról. Szerencsés véletlenek, attribúciós gólpasszok, hedonista tudósok és a megunhatatlan itáliai reneszánsz, Taddeo Gadditól Tizianóig.
Wanted – Nemes Marcell személyére, illetve egykori műgyűjteményére vonatkozó adatok, dokumentumok, információk
A Szépművészeti Múzeum egy – eredetileg 2011 tavaszára tervezett, de előreláthatólag csak 2011 októberében megnyíló – nagyszabású emlékkiállítás keretében kíván méltó emléket állítani a 20. századi magyar polgári műgyűjtés legendás alakjának, Jánoshalmi Nemes Marcellnek. (A gyűjtőről lásd többek között Németh István „Legendák és tények Nemes Marcellről I–III” címen korábban megjelent cikksorozatát az Artmagazin hasábjain.) (1)
„A meghalás anyagilag megmentett”
A magyar művészeti élet mostanra tudta feldolgozni Birkás Ákos 2000-ben bekövetkezett stílusváltásának sokkját. Mára talán már nem keltenek megdöbbenést az újságok etnikai konfliktusokkal, politikai zavargásokkal foglalkozó oldalairól ismerős képei, amelyek a robbanással fenyegető témákat finom vonalakkal, vékony rétegben felvitt élénk színekkel, egyszerű kompozícióba adaptálják. Noha Birkás Ákos – az Arte tvcsatorna portréfilmjének tanúsága szerint – a kollektív feszültségek mögött is a személyes élet megoldatlanságait, a gyerekkorban, a neveltetésben gyökerező belső életproblémákat kutatja, sajátjaiból nem sokat árul el.
A művészet és az ipar találkozása a csőhengerítő csarnokban
Az acélszobrászat nem könnyű és nem is túl elterjedt műfaj. Az alkotók megerőltető fizikai munkát végeznek, gyakran többtonnás acéllemezek mozgatásával, hegesztésével és forrasztásával hozzák létre műveiket. Mivel az acél megmunkálásához speciális ipari gépek szükségesek, az acélszobrászat szinte kizárólag olyan művésztelepeken valósulhatott meg, ahol az alapanyagot és a szaktudást a közeli gyárak biztosították. Most ilyen hely a pár éve alapított Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion.