Artmagazin 47
Nagy esemény volt, hogy Budapesten járt William Kentridge, akinek műveivel eddig itthon csak az Illy számára tervezett anamorfikus kávéscsészék formájában találkozhatott a magyar közönség. Tükörezüst csésze, amin megjelenik mondjuk egy orrszarvú, ha rátesszük a tányérra. Orosz István grafikusművész egyik kedvenc műfaja épp ez, az anamorfikus kompozíciók. És mindketten hűek a papírhoz, bár Kentridge a rajzolás nyújtotta szabadságot szereti, Orosz István meg a metszetszerű rajzokat létrehozó munka aprólékosságát. Viszont mindketten meg is mozdítják amit lerajzoltak, lelket lehelnek belé, akárcsak az Artmagazin különdíját elnyert Szabó András a diplomafilmje alapját képező rengeteg montázsba. Kentridge operát is rendez, díszleteket tervez, gyakorlatilag jó színházi emberként mindenhez ért: épp ez volt az alapelve Medgyes Lászlónak, a méltatlanul elfeledett magyarnak, akinek Párizsban szcenikai iskolája volt a húszas években, és aki aztán formatervezőként működött Amerikában. A Szépművészeti Múzeumban lehetett látni néhány Kentridge-filmet, pont azokat, amelyek a Metropolitan-beli operarendezésében felvetett problémákat boncolgatják. Így hát olvasóink kapnak egy kis cikket az Operaház új díszleteiről, amelyek a Don Giovannihoz készülnek, és a vicenzai Teatro Olimpicót idézik, éppúgy, mint Joseph Losey operafilmjében, aminek a látványtervezője egy híressé vált magyar, Trauner Sándor volt, aki ugyanúgy vonzódott a képi trükkökhöz, mint Orosz István. És újra az elejéről... A Viltin Galéria egyik célkitűzése a papírra készült művek egyenjogúsítása, amiért az egyik legtöbbet épp William Kentridge tette, az a Kentridge, aki címlapunkon egy kávéscsészén át nézi a világot. A magyar származású Yona Friedman épp így nézett a jövőbe, és így láthatta meg a lebegő várost, amit a Ludwig Múzeum új kiállításán mi is megnézhetünk. Ezekkel a témákkal találkozhat a Pulszky Károly vásárlásait és az orvos gyűjtőket tárgyaló sorozataink aktuális részei mellett mostani számunkban a kedves olvasó – és közben az is kiderül, mi az az anamorfikus.
TARTALOM:
4 ARTANZIX
6 Fáy Miklós: NAGY ADAG HÜLYESÉG
12 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
14 Kováts Gergely: EGY POLIHISZTOR PERSPEKTÍVÁI – Orosz István
20 Buzogány Anna: SZÍNHÁZ A SZÍNHÁZBAN: AVAGY A TEATRO OLIMPICO AZ OPERÁBAN
22 Galácz Judit: AKINEK SZÍNHÁZMŰVÉSZETI ISKOLÁJA VOLT PÁRIZSBAN: MEDGYES LÁSZLÓ
28 Rieder Gábor: MISSZIONÁRIUSOK PÁRIZSTÓL DUBAJIG – Interjú Dián Krisztinával és iski Kocsis Tiborral
33 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
36 Orosz Anna Ida: A LÁTVÁNY KÉSZ, A TÖRTÉNET JÖHET – ARTMAGAZIN-KÜLÖNDÍJ – Szabó András: Henry Waltz (animációs teaser)
40 KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
44 Fehér Ildikó: PULSZKY KÁROLY – Verrocchio és az itáliai falfestészet vonzásában – 2. rész
54 Fáy Miklós: CAN’T BUY ME LOVE
62 Rieder Gábor: DOCTOR MED. COLL. – A műgyűjtő doktorok évszázada III.
68 GUTENBERG-GALAXIS
Nagy adag hülyeség
Amikor pályája elején bekopogtatott egy New York-i galériába és megmutatta a rajzait, még elküldték, jöjjön vissza, ha majd fest. Mára, nem kis részben neki is köszönhetően, a rajz a többi papíralapú műfajjal egyetemben kiszabadult a fiókokból és elfoglalta helyét a galériák és a gyűjtők falain. William Kentridge esetében még tovább jutott: a vetítővászonra, sőt egyenesen a New York-i Metropolitan Opera színpadára.