Artmagazin
full_003903.jpg

Artmagazin 53

Cézanne-ok érkeztek Magyarországra a világ minden tájáról, hónapokig lehet nézegetni őket, így talán kevésbé fájdalmas szembesülni azzal a ténnyel, hogy valamikor a 20. század elején 9 Cézanne volt magyar magángyűjteményben, de közülük mindössze egy maradt itthon – szerencsére az a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében. Szépen, módszeresen elrendezett babapiskóták, akár egy halom hasított fa. Cézanne-nál néha tálalószekrényként modelleződik a világ, de ha megnézzük a korai képeket, amikor még nem volt benne biztos sem ő, sem más, hogy a klasszikussá válás felé halad, irtóztató témákat láthatunk, akasztott ember házát, nőrablást, erőszakolást. Ide, a Szépművészetibe is érkezett gyilkosság, boncolás, festői módszerben még nem a jellegzetes szálkázással, hanem gomolygással, szenvedéllyel. Érdekes lenne majd látni, hogy az ebben a számunkban szereplő másik kiállítás, a MODEM-ben rendezett Alkonyra meghívott, többnyire fiatal festők később ragaszkodnak-e ahhoz a festői nyelvhez, témaválasztáshoz, ami most egy kultúrpesszimista, de nagyon látványos kiállításra terelte össze őket. Vagy a kor előrehaladtával lehiggadnak, mint Cézanne, találnak annyi megoldandó festői problémát, hogy figyelmük a külső és belső félelmek megjelenítéséről térproblémák, alapalakzatok és színegyüttállások felé forduljon? Vagy tényleg van abban valami, hogy klasszikus és romantikus időszakok váltogatják egymást… de hol? Az európai kultúra történetét lehet így korszakolni, de mit kezdjünk a világ többi részével, amivel most már össze vagyunk kábelezve vagy műholdazva? Az ő kultúrájuk történetét is jellemzi ez a hullámzás? Hogy néha nyugodtan rajzolgatnak, építenek, aztán mintha mindenki megvadulna. E számunk körkérdése arra keresi a választ: tényleg itt a Nyugat – és ilyenkor persze mi is beletartozunk – alkonya? Vagy inkább az a szemlélet tetszik, ami Esterházy Marcell munkáit jellemzi, aki nyugodt távolságtartással kezeli a múltat: családit, személyest vagy közöst, néha elő-előszedegetve belőle olyan darabokat, amikben benne van, illetve ő meglátja bennük a dimenzióváltás lehetőségét. És ha már a közös múltnál, jelennél és ki tudja, milyen jövőnél tartunk: egy Herendről, a mi herendi porcelánunkról szóló cikket is talál e számunkban az olvasó, és Bukta Imre Műcsarnok-beli kiállításának beharangozóját – ha meg akarjuk tudni, tényleg másik-e az a Magyarország, ahonnan ő szedegeti elő képei darabjait, el kell látogatnunk oda is.
Topor Tünde


TARTALOMJEGYZÉK:

4
Artmagazin élőben – dOCUMENTA(13), 2012 

6
Mayer Mariann: 86,9 millió dollár először, másodszor, senki többet? Harmadszor! 

8
vásár anzix 

10
körkérdés: Nekünk bealkonyult? 

20
kiállításajánló 

22
Dékei Kriszta: „A talált fotók magukba húznak” – Esterházy Marcell képzőművész 

32
kiállításajánló 

36
Molnos Péter: Kilencből egy – A magyar Cézanne-ok, avagy szolíd busongás egykori gazdagságunk felett 

42
Martos Gábor: Száz év: vagány! – A Mission Moderne 1912 című kiállítás a kölni Wallraf-Richartz Múzeumban 

48
kiállításajánló – A. Kovács Ágnes: Gauguin Madridban 

52
Mélyi József: A karikatúrák kora 

58
Szikra Renáta: Ahol porcelánból a kerítés is... – Tudósítás Herendről 

62
Rieder Gábor: Bonctan az Andrássy úton 

66
Zombori Mónika: Kemény Judit (1918–2009)

Screenshot 2022-04-10 at 18.34.47.jpg
Major János arcai

A Kis Varsó művészcsoport 2007-es Fogyóeszköz című installációjával hatásos módon reflektált arra, hogy Major János az Iparterv-generáció láthatatlan alakja, ugyanakkor a hazai neoavantgárd megkerülhetetlen figurája is.

Screenshot 2022-04-10 at 18.18.50.jpg
Magyar táj magyar ecsettel

Bukta Imre 2008-as debreceni Modemben ​rendezett retrospektív kiállítása olyan élmény volt, hogy nemhogy csodálkozunk az öt éven belül megrendezett második retrospektív lehetőségén, de egyenesen örülünk, mert belőle sosem elég.

Screenshot 2022-04-10 at 18.15.31.jpg
Hol jársz itt, ahol a madár se jár?

Egy múzeumot végigjárni fárasztó dolog, még a kíváncsian érkező felnőtt számára is, és bár lehet elbűvölő, meg érdekes, de általában annyira monumentális, hogy befogadni a látottakat egy kisgyereknek szinte lehetetlen.

Screenshot 2022-04-10 at 18.11.14.jpg
Ételek képeken

À la cARTe, gasztronómia a magyar képzőművészetben címen nyílt kiállítás az egykor úri kaszinóként, ma többszintes kiállítótérként működő egri Kepes Intézetben, ám senkit ne tévesszen meg a sablonosnak tűnő cím.

Screenshot 2022-04-10 at 16.24.36.jpg
Szerkesztői beköszönő

Cézanne-ok érkeztek Magyarországra a világ minden tájáról, hónapokig lehet nézegetni őket, így talán kevésbé fájdalmas szembesülni azzal a ténnyel, hogy valamikor a 20. század elején 9 Cézanne volt magyar magángyűjteményben, de közülük mindössze egy maradt itthon – szerencsére az a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében.

full_004424.png
Bonctan az Andrássy úton

A művészeti anatómia egyszerre több és kevesebb, mint az orvosi bonctan. A művészek nem sokat vacakolnak az olyan kulcsfontosságú szervekkel, mint a máj vagy a gyomor, míg a doktorokat nem izgatja a látvány mélyszerkezetének megfejtése. A Magyar Képzőművészeti Egyetem anatómiai tanszékén jártunk.

full_003286.jpg
Dinamikusan lendülő szobrok – leporolva

Nagyon komplex feladat egy teljesen elfeledett, sőt valójában sosem közismert művészeti életút rehabilitálása. Minden egyes esetben meg kell találni a megfelelő módszert arra, hogyan lehet a szakma és a közönség figyelmét a lehető leghatásosabb módon ráirányítani az adott életműre. A kvalitásos munkákon túl elengedhetetlen hozzá a művész élettörténetének elfogulatlan interpretálása, a helyes társadalmi és történeti kontextusba ágyazás. Mindennek alappillére a hitelesség és a feddhetetlen szakmai munka. Kemény Judit (1918–2009) szobrász, grafikusművész művészettörténeti kánonba emelésére koncentrált kísérlet történt – felemás sikerrel. A művész 2009-es halálát követően hagyatékával a Tat Galéria tulajdonosa, Bretus Imre kezdett foglalkozni. Ennek eredményeképpen elkészült egy több mint 200 oldalas hiánypótló monográfia, illetve Bretus szervezésében jelenleg két kiállítás is látható – a Nemzeti Színház előcsarnokában egy kamara jellegű tárlat, a Commerzbank székházában pedig egy Kemény Judit életmű-kiállítás.

full_003282.jpg
„Ha az ember megismeri ezt a tahiti életet, más élet már nem kell neki”

Ha szeretnénk megbizonyosodni Gauguin állításáról, azonban terveink között nem szerepel a Dél-tengereken való letelepedés, akkor elég „csak” Madridig utaznunk, ahol október 9-től a jelenleg legteljesebb válogatás látható Gauguin csendes-óceáni képeiből.

full_003279.jpg
A csúszdás múzeum?

Nem is olyan messze Budapesttől rendhagyó Carsten Höller-installáció működik igazi társadalomérzékeny kísérleti terepként: a zágrábi MSU-ban már három éve az állandó kiállítás részeként látható a Double Slide, azaz a Kettős csúszda. Érzékletesen demonstrálja, mennyi köze van egy koncepciónak „a való élethez”.

full_003276.jpg
Vásár anzix, avagy hol startolt az Art Market Budapest?

full_005489.png
Artmagazin élőben dOCUMENTA(13), 2012

Az Artmagazin szerkesztőségéből idén nyáron többen is fejenként 2400 kilométert utaztunk, hogy megnézzük a világ talán legfontosabb, új irányokat kijelölő kortárs művészeti kiállítását, az ötévenként rendezett Documentát Kasselban. Élményeinket beleírtuk a lapba, de jó pár történet, háttérinformáció, vicces kaland vagy megdöbbentő összefüggés van, hogy élőben jobb. Ez volt az első Artmagazin liveact, de az érdeklődés minket is meglepő nagysága mellett nem megyünk el tétlen. Lesznek még ilyenek, mint ez a lapbemutató, ahol rengeteg képpel, előadásokkal és azokhoz hangolt falatokkal érzékeltettük, milyen volt műveket nézegetni 4000 négyzetméteren, tűnődni gazon, gaz-e vagy műtárgy, és mint Felix Baumgartner, egyben látni a világot.

full_003283.jpg
A karikatúrák kora

Mit tegyünk, ha a kortárs művészet, úgy tűnik, lemondott a karikatúra műfajáról? Nézzünk régi karikatúrákat. Sok esetben ma is aktuálisak, ha pedig nem azok, akkor szépek.

full_003280.jpg
Kilencből egy

A világ minden tájáról érkezett Cézanne remekművek vendégeskednek nálunk, így talán mégsem olyan fájdalmas áttekinteni milyen remekművek tarthatták valaha otthonuknak Budapestet. Kilencük közül csak egy maradt itthon, a többiek New Yorkban, Los Angelesben, Zürichben, esetleg Philip Niarchos gyűjteményében laknak.

full_003277.jpg
Körkérdés: Nekünk bealkonyult?

Október elején a Modemben megnyílt az Alkony, itthon az év megelőlegezhetően legfontosabb kortárs kiállítása, korábban Magyarországon még nem szerepelt, nemzetközi élvonalbeli művészekkel. Az Alkony egy Asimov-elbeszélés címe, a szerző azzal a felvetéssel játszik, mi történne egy fényhez és meleghez szokott bolygó népével, ha hideg sötétség köszöntene rá. A kiállító művészek Damaszkusztól Leningrádig, Londontól Budapestig, Lipcsétől Kolozsvárig, Stockholmtól Miamiig hasonló világkép-verziókat vázolnak. Munkáikon baljós előérzetek, fura árnyak, otthontalanság, bizonytalanság, a nem látható, de nyomasztó jövő képei váltakoznak.

full_003284.jpg
Ahol porcelánból a kerítés is...

Viktória királynőnek bazsarózsa, Ferenc Józsefnek a petrezselyem levele, a Rothschildoknak aranylánc madarak közt, Jókainak pikkelymintás kakas – kedvencek a herendi porcelánminták végeláthatatlan sorából, történetek a porcelánról 1842 óta. Egy mára már szinte anakronisztikus műfaj múltja és jövője.