Artmagazin 65
Idei első címlapunk valójában egy képeslap, amit aki akar, ki is vághat magának, és azzal a boldog tudattal teheti el, hogy évek (vagy esetleg inkább évtizedek) múlva sokat ér majd. Tamas St. Turba, vagyis Szentjóby Tamás munkája, amin egymás mellé került Franz Anton Maulbertsch és Marcel Duchamp egy-egy műve, megoldási lehetőséget kínál arra a kérdésre, mi munkálhatott Duchamp fejében előképként a rejtélyes utolsó mű, az Étant donnés kitalálásakor. Művészet, művészettörténet, erotizmus és katolicizmus mail artként, illetve műmellékletként azoknak, akiket érdekelnek művészeti alap-, illetve létkérdések. Meg azoknak, akik szerint van létjogosultsága egy létminimum projektnek.
Tamas St. Turba (Agent of NETRAF/Neo- Socialist.Realist. IPUT’s Global Counter Arthist.ory-Falsifiers Front/): Duchamp auf dem Ölberg. Offset on paper, 187×151 mm, 2010
Tartalom:
6 Artanzix Tartalom
8 Martos Gábor: 30 felett – 2013-as műkereskedelmi rekordok
16 A másik bűvös 30 – Örökségvédelem újragondolva – az Artmagazin kérdéseire Dr. Buzinkay Péter válaszol
18 Winkler Nóra: Nők a kult mögött – Ileana Sonnabend és Anna Wintour
20 Mayer Marianna: Suhogások és sikolyok – egy festmény előélete
22 Gréczi Emőke: Helyek, ahol emléktáblának kellene állnia 2. – A Rottenbiller
24 Juhász Anna, Lukács Viola, Mucsi Emese, Szalipszki Judit: MINTHAPORTRÉ: FARKAS GÁBOR
28 Révész Emese: A művészet Sugárúti palotái
34 Grozdits Károly: kőnyomó műhelyek
40 Szikra Renáta: nők a prés alól – plakátok a Képzőművészeti Egyetem gyűjteményéből
42 Barki Gergely: Mégis Berény! – válasz Rum Attilának
50 Vincze Gabriella: Mézeskalács-revü – Korb Flóra
56 Anatolij Gagyilev: NIZSINSZKIJ 4. – Az utolsó tánc
60 Rieder Gábor: Az emberarcú pártfunkcionárius – Redő Ferenc első ötven éve
Az emberarcú pártfunkcionárius
Egy rendhagyó karrier a 20. századból: miként vált a kiváló Aba-Novák-tanítványból marxista tótumfaktum. A század egyik nagy tanúja papírra vetette emlékeit.
Nizsinszkij - az utolsó tánc (4. rész)
„Az ember nem is hinné, hogy ez a kis majom a ritkuló hajával, egy számmal nagyobb télikabátban, kalappal a feje tetején a közönség bálványa lehet. És mégis az volt. Színpadon a túlfejlett izomzata hajlékonynak látszott. Magas lett (a sarka soha nem ért a talajhoz), a keze mintha a gesztusok lombjává vált volna, és az arcából sugárzott a fény.”
Mézeskalács-revü Korb Flóra
A Zeneakadémiát tervező édesapa és a tehetséges, ám tragikusan fiatalon elhunyt festő nővér mellett nem lehetett könnyű művészi pályán érvényesülnie a kisebbik Korb lánynak. Flóra azonban nemcsak a mozdulatművészet terén ért el szép sikereket, de igazi hungarikum köthető nevéhez. A két világháború közti időszak felfokozott nemzeti érzületének jegyében társulatával megteremtette a magyaros revü különös műfaját.
Mégis Berény!
Amikor a laikus csak annyit lát, volt egy pár festő a 20. század elején, akik nagyjából hasonlóan festettek, a téma szakértői nagyon apró, de fontos különbségeket tesznek. Próbáljuk meg követni a gondolatmeneteket, és közben sok mindent megtudunk az akkori Párizsról, benne a festőkről, a festői problémákról és azok különböző megoldásairól.
Nők a prés alól
A Magyar Képzőművészeti Egyetem egyik kiállítóhelyiségében az elmúlt hónapokban az intézmény egyik legizgalmasabb gyűjteménye kapott helyet: a Barcsay Termet a 19–20. század fordulóján készült litografált plakátok foglalták el.
Kőnyomó műhelyek
A litográfiát, bár eredetileg nem erre találták fel, manapság már leginkább csak a képzőművészetben használják. Ahhoz, hogy nagy szériában is termelni képes kőnyomó gépet találjunk, olyat, aminek nem nagyon van már párja Európában, elmehetünk Vácra vagy különböző budapesti helyszínekre.
A művészet sugárúti palotái
Kevesen tudják, hogy a budapesti Képzőművészeti Egyetem hallgatói két különálló, később összenyitott, az elmúlt évtizedek során rendkívül változatos funciókat betöltő épületben tanulnak. Régi Műcsarnok, Mintarajztanoda, Plasticon, a Kalifa Tündérkertje, Nagy Endre Kabaré, avagy egy hely szelleme.
Minthaportré: Farkas Gábor
Míg a volt újlakosok a csoport 1995-ös feloszlása óta különböző intenzitással, de aktívan tevékenykednek a magyarországi és a nemzetközi művészeti közegben, addig Faresz inkább öntörvényűen utazgat a világban, és néha-néha kiállít itthon. Megmagyarázhatatlanul hosszú időre eltűnik, aztán teljesen kiszámíthatatlanul előkerül.
A Rottenbiller
Budapesti utca, ami egyúttal művészettörténeti fogalom. Egy ottani lakásban koncentrálódott ugyanis a háború utáni évtizedek művészi energiáinak aránytalanul nagy része. Máig ható történet – a Nemzeti Galéria Bálint Endre-kiállításának apropóján. Egy furcsa világ különleges modellje.
Suhogások és sikolyok
2010-ben Giovanni Boldini egy tipikus (mondhatni 12 egy tucat) festménye rekordáron kelt el Párizsban a Drouot-nál. A rekordösszeg hátterében egy időkapszulaszerű lakásban érintetlenül megőrződött szerelem emlékei állnak. Festő és modellje, valamint a német megszállás.
Nők a kult mögött
Két jelentős nő kap kiemelt figyelmet jelenleg a művészet világában, egyikük nem meglepő módon, a másik ittléte elég nagy fordulat. Mindketten hazájukat elhagyva lettek világhírűek, egyikük történelmi kényszerből menekült, a másikat simán csak ambíciói mozgatták. Lehetőségeiket, családi hátterük adottságait jól használva tudtak látványos változásokat hozni – részben pop-kulturális területen. Közben mindketten házasodtak, majd váltak, és felneveltek két-két gyereket.
A másik bűvös 30
2014 januárjától a műtárgyak védettségét, a műtárgykivitelt és a restitúciót is érintően módosult az örökségvédelmi törvény, majd nagyjából ezzel egy időben került nyilvánosságra a hír, hogy a Magyar Nemzeti Bank 30 milliárd forintot költhet magyar műkincsek visszavásárlására – akár külföldről, akár a magyar múzeumokból, ahol emblematikus, turistacsalogató művek is lehetnek nem megfelelő tulajdonjogi helyzetben. Az összefüggésekről Einspach Gábor kérdezte dr. Buzinkay Pétert, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ – Műtárgyfelügyeleti Iroda vezetőjét.
30 FELETT
24 festmény; három szobor – egy kortárs (Jeff Koons), egy klasszikus modern (Alberto Giacometti) és egy 15. századi kínai –; négy gyémánt; egy autó és egy szőnyeg. Vajon mi bennük a közös?