Artmagazin 7
Hommage á Beuys
Egy müncheni napilap 1976. február 13-án „Der Mann mit Hut zeigt seine Wunden" főcímmel arról tudósít, hogy Joseph Beuys (a „kalapos") kiállítást rendez a Maximilian Strasse alatt működő városi galériában. Valószínűleg ekkor még senki sem sejti, hogy a kiállított mű, egy environment a Zeige deine Wunde (Mutasd sebedet) bemutatása majd egy négy évig tartó, addig talán példátlan terjedelmű sajtóakció kezdetét jelenti.
Wanted - Maga a mű "kerestetik"
A művészettörténet-kutatás, bár tudományos tevékenység, gyakran mégis a bűnügyi regények világára emlékeztet. Nyomozásaink kiindulópontjául rendszerint maguk a műalkotások szolgálnak, s ilyenkor ¬ mint a krimikben általában ¬ a „tettes” kilétét kell felderítenünk. Most induló cikksorozatunkban éppen fordított a helyzet. Olyan műalkotások reprodukcióit igyekszünk bemutatni, amelyekről már meglehetősen sokat tudunk. Ismerjük az alkotót, gyakran a mű keletkezésének évszáma, mérete, technikája és egyéb adatai is rendelkezésünkre állnak, nem ritka, hogy az egykori tulajdonosok kiléte is ismert, csupán egyetlen, ám a legfontosabb láncszem hiányzik: MAGA A MŰ „KERESTETIK”.
Videofanzine I. - Fehér László gyűjteményének java
A 2002 és 2003 között készült közös mozgóképes munkáinkban (JAVA, BBS; Futro, Knoll; élek, Knoll) a művészek műtárgygyűjtési metódusai, a kortárs képzőművészeti alkotások kiállítóhelyeken történő megjelenése és az alkotók személyes narrációja saját tárlatukról voltak azok a témák, amelyek foglalkoztattak minket.
KÖRKÉRDÉS - Miért Munkácsy Mihály ma is a legnépszerűbb és legismertebb magyar festő? Mi az Ön személyes véleménye Munkácsy művészetéről?
Válaszolnak: Fehér László, festőművész; Rockenbauer Zoltán, művészettörténész; Virág Judit, művészettörténész, műkereskedő; Kieselbach Tamás, művészettörténész, műkereskedő, Kováts Lajos, lovag, Molnos Péter, művészettörténész; Pákh Imre, műgyűjtő.
Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen II. - Klimó Károly
A Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárait felvonultató sorozatunk második részében a festő tanszéken oktató Klimó Károly művészeti és pedagógiai tevékenységét mutatjuk be.
Prezentáció vagy reprezentáció
Sikeres és nagystílű kiállítás volt látható a Műcsarnok termeiben 2004 decembere óta. Ez a francia és a magyar állam közös kulturális akcióinak újabb darabja: a Fény és árnyék - Négy évszázad francia festészete. A látvány, amely az első terembe lépőt éri, valóban lenyűgöző. Süppedő vörös bársonyszőnyeg, bordó-lila falak, hasonló színű ajtó, elválasztó függönyök, félhomály, amelyben csak a falakra került műveket világítja meg néhány spotlámpa. A terem közepén barokkos - ugyancsak vörös - ülőkék. Elegáns - mondja magában a néző, majd továbblépve is hasonló élményben lesz része más és más színekbe öltözött termeken keresztül.
A Nyolcak Torontóban
Toronto egyik jeles múzeuma, az Ontario Art Callery szép válogatást őriz a Nyolcak művészetéből. A festmények odavezető útja a magyar gyűjtéstörténet izgalmas fejezete, amelya Monarchia idejére nyúlik vissza.
Az Ernst Múzeum finn-magyar kiállítása kapcsán...
Eismerés illeti azokat, akikben a in finn-magyar kiállítás ötlete megfogant. A finn-ugor mintájára létrehozott szókapcsolat, mint ahogy a nemzetközi együttműködésben megvalósult kiállítás is, kreatív ötletességről árulkodik. A fura szófonadék utalása evidens: a tárlat az egymástól réges-rég elvált finn és magyar testvérnép, mintegy évezredes egymástól függetlenül fejlődő művészetének azt a korszakát - a 20. század első két évtizedét - mutatja be, amikor e kapcsolatok újrateremtődtek és a két művészet között kölcsönhatás alakult ki.
Márffy feketén-fehéren
Kállai Ernő 1924-ben szükségét érezte, hogy Márffy Ödön legfrissebb munkáiról önálló tanulmányt közöljön Pogány Kálmán lapjában, az Ars Unában. A sajnálatosan rövid életű Ars Una színvonalas orgánum volt: jófajta papírra nyomott, a két hasábba szedett szövegeket árnyalt tónusú fotók illusztrálták. Kállai mégis szabadkozással kezdi az esszét: „Fekete reprodukciók mindig is sajnálatos lefokozását, sőt meghamisítását jelentik az eredeti munkáknak. Kivált olyankor, amikor stílus és kvalitás úgyszólván teljesen a színek függvénye. Így van ez Márffy Ödön újabb munkáival is, amelyek nemcsak színüket vesztik reprodukcióban, hanem térhatásukat illetőleg is lényegesen elváltoznak. A fotográfiák sűrű, nehéz foltokat jeleznek, holott az eredeti festmények minden ízét szabad napfény és levegő telíti. (…) A fénykép nem tudja ezt a csapongó színvirágzást nyomon követni.”
Márffy vad színekkel
Munkácsy a Magyar Nemzeti Galériában
Munkácsy-kiállítás lesz a Magyar Nemzeti Galériában. Erre a hírre nagyon különböző módon reagál a magyar közönség. A rendszeres kiállításlátogatók zöme feltehetően elhúzza a száját: Munkácsy? Minek? Kinek? Nem elég az a sok befeketedett, poros kép a galéria ósdi kiállításán? Hogy drága? Hatalmas pénzeket fizetnek képeiért a külföldi és hazai aukciókon? Ettől nem lesz jobb.
Küzdeni vagy menekülni?
Az akvarell ma nem éppen jellemző technika a képzőművészeti lehetőségek közül. Az, hogy valaki mégis ezt választja kifejezőeszközéül, a rendkívül alapos mesterségbeli felkészültség mellett, meglehetősen személyes, egyfajta belső világot feltárni kívánó művészi kutatómunkáról tanúskodik. Chilf Mária hosszú évek óta készíti technikailag kifogástalan, képi világát tekintve szubjektív és a hazai művészeti életben mindenképpen egyedülálló akvarelljeit.
Gesztus és konstrukció - Bullás József festészete
Bullás Józsefet sok éve ismerem. Akkor találkoztunk először, amikor a Műcsarnok „Olaj, vászon" című kiállításának előkészítéseként vele is közösen átbeszéltem, mely munkák bemutatása volna a legelőnyösebb a kiállítás koncepciójának szempontjából.