Artmagazin 74
Idei utolsó számunk címlapján a Szépművészeti Múzeum egyik legrejtélyesebb képe, Piero di Cosimo Szent Arca látható.
Szegény Conchita Wurstot majdnem mindenki utálja, nem tudva arról, hogy a német kultúrkörben az általa választott megjelenésnek fantasztikus előképe van: egy szakállas nő, Szent Kümmernis. Hogy neki mi köze a címlapunkon szereplő Szent Archoz (Volto Santóhoz), kiderül Tátrai Vilmos cikkéből.
Egyébként a Pulszky Károly által vásárolt képről sokáig nem tudták, hogy ki festhette és mit ábrázol, még az a híres reneszánsz-szakértő Bernard Berenson sem tudott mit kezdeni vele, aki egyébként Isabella Stewart Gardner művészeti tanácsadója volt. Henry James Isabelláról mintázta Egy hölgy arcképe című regényének főalakját – erről a 34. oldalon olvashatnak. Egyébként ahogy az amerikai milliomos Isabella hordta haza a műkincseket (például egy Rembrandt-önarcképet is), mert úgy találta, Amerikából a művészet hiányzik a legjobban, úgy áramlottak az egzotikus luxuscikkek Hollandiába az ő arany évszázadukban. Ritkaságok, akkoriban különlegesnek számító tárgyak tűnnek fel a sokak által a világ legszebb csendéletének tartott festményen is, és szinte delejes fényt árasztanak magukból: kínai porcelán, metszett pohár, Nautilus kehely, egy narancs és főleg a letekeredő héjú citrom.
Mi ezekkel kívánunk boldog karácsonyt minden kedves Olvasónknak!
A téboly múzeuma
Jó hír muzeológusoknak: a magyar elmegyógyászatban a harmincas években a dokumentálást, archiválást terápiaként alkalmazták! A betegek és orvosok együttműködésén alapuló gyakorlat a háború miatt megszakadt, de az akkoriban keletkezett archívumnak a téma iránt érdeklődők ma is csodájára járnak. Némi ízelítő a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény anyagából.
Hibázni szabad, sőt kell!
Uray Ágnes, avagy Agnes von Uray festőművészt Szépfalvi Ágnesként ismeri a szakma és a műértő közönség. Festményei néha zavarba ejtőek, annak ellenére, hogy ismerős világba kalauzolnak bennünket, amikor archetipikus képeket vagy a film, a divat és a reklám kliséit felhasználva a férfi-nő kapcsolatot, vagy egyszerűen csak a női létezést állítják középpontba. A 2010-es év fordulópontot jelentett az életében, aminek hatása műveiben is megmutatkozik. Erről beszélgettünk vele.
Warhol világszerte hasít
Kimagasló aukciós eredményeket hozott a november a Warhol-művek számára. Egy tripla Elvis Presley és egy négyes Marlon Brando több mint 150 millió dollárért kelt el New Yorkban, a Christie’s árverésén.
Rembrandt és egyebek
Bédekkerünk a kiállításhoz. Szó esik benne a világ legszebb csendéletéről, egy rendkívül jól teljesítő kacsáról, festőnőkről, egy festő kocsmájáról, Rembrandt tanulóéveiről, és azt is megtudhatjuk, mely művek jártak már régebben is Budapesten, a híres gyűjtő, Nemes Marcell jóvoltából.
Imádunk, Isabella!
Lehet, nem így volt, mégis az jutott eszembe, hogy olyan lehetett Isabella Stewart Gardner fényűző velencei villaként megépült múzeuma Boston közepén, mint a Gehry-féle Guggenheim ezüsthullámai Bilbaóban – elkerekedett szemmel nézhetett sok decens őslakos: hogyan került ide, az űrből jött ez a ház?
A francia kapcsolat
Louis Vauxcelles, az éles nyelvű francia műkritikus, akinek a kubizmus és a vadak (fauves) fogalompárt köszönhetjük, némi gúnyos felhanggal a „givernizmus” kifejezést alkalmazta az általa Monetimitátoroknak tartott, zömében amerikai impresszionista festők képviselte stílusirányzatra. A Tízek Társaságát megalakító (és az Amerikai Művészek Szövetségéből 1898-ban kilépő), odaát legalábbis renegátnak minősülő, haladó szellemű festők valóban sokat köszönhettek Monet festészetének, holott többségük sosem találkozott vele személyesen. Az amerikai impresszionizmus, az úttörő Mary Cassatt és – amennyiben egyáltalán az irányzathoz tartozónak tekintjük – James Abbott McNeill Whistler munkásságától eltekintve mégis Monet kertjéből bújt elő, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.
Czóbel helye és szerepe a háború utáni Szentendrén
Amíg a két világháború között a magyar festők jó része keresztül-kasul bejárta Európát, addig az ötvenes években, az utazási szabadság megvonásával már csak gondolatban vagy emlékeik felidézésével juthattak el Nyugatra. Kivéve Czóbel Bélát, aki a teleket feleségével továbbra is Párizsban töltötte, viszont alig állított ki Magyarországon. Hogyan élték meg a szentendrei művésztársak Czóbel irigylésre méltó kiváltságát? Cikkünkből az is kiderül, mi állt a számukra engedélyezett utazási szabadság hátterében és hogyan nyílt meg mégis több száz fős közönség jelenlétében Czóbel egyetlen ötvenes évekbeli szentendrei kiállítása.
Idei Artmagazin díjasunk: a Trapéz
Ahogy azt az Artmagazin Online-on már írtuk is, az Artmagazin standszépségmérő bizottsága – Mucsi Emese, Szikra Renáta, Topor Tünde és Winkler Nóra – az aranyalma-jelet, nagy sajtóérteklődés közepette, a fiatal galériának számító Trapéz falára tapasztotta az idei Art Marketen.
Scheiber nemes ponyvái
Milyen festő Scheiber Hugó? Jó vagy utálni való? Hogy lehetnek egy pályán ekkora kilengések: kapcsolódások a korszak legnagyobb nemzetközi neveihez, közös fotókkal, közös kiállítással, és majdnem ugyanakkor egy pár virsliért vesztegetett, összecsapott, rutinból feldobott képek? Sértődékenység, összeférhetetlenség és mégis, hosszú éveken keresztül békés elvegyülés a Fészek művésztársaságában. Nem létező magánélet, a képeken mégis dizőzök és tangoliták. Ellentmondások mindenütt, az életmű megítélése egy hullámvasút, de úgy tűnik, most épp a felívelő szakasz jön.
Nikodémus és az angyalok után szabadon
Van a Szépművészeti Múzeumban egy kép, ami szinte minden művészettörténeti tudásunkon kifog. Miért lebeg egy ruhás ember öltöztetős babaként egy furcsa, íves kereszt előtt, és a jobb lába alatt miért van kehely? Hol járunk egyáltalán, hol lehet ez a kedves folyóvölgy, amiben zavartalanul megy a mindennapi élet, a birkák legelnek, a freskófestő templomot díszít, miközben mégiscsak fel van szegezve egy ember a keresztre? Ennyi is elég lenne, hogy szürrealizmust kiáltsunk, de akkor még nem is ejtettünk szót a szakállas nőről...
Oldalpárunk
Szerettük volna olvasóinknak azt adni karácsonyra, hogy megmutatkozunk. Aztán a műteremben talált és választott kellékek, illetve testtartások révén olyan lett a tablónk, mintha tele lenne titkos utalásokkal, mi pedig egy szabadkőműves páholy tagjai lennénk. És bár nem vagyunk, a céljaikkal tudunk azonosulni.
Kitömött barbár a múzeumban
„Ahogy álltam a Természettudományi Múzeum tetőtéri raktárában, szemben a fekete testtel, amely a vörös szekrény izzó mélyéből lépett felém, eszembe jutott, hogy olyan szertartásosan, olyan előírásszerűen éltünk Ferenccel, mintha színpadon mozognánk. Minden cselekedetünket ahhoz mértük, hogy milyen messzire rugaszkodtunk általa a barbárságtól, s az a remélt publikum, amely a jövőből figyel bennünket, mire tapsol, s mikor kezd unatkozni.”