Artmagazin 85
A világ leghíresebb festményétől indulunk, a klasszikus kompozíció és mintaszerűen szerkesztett perspektíva legtökéletesebbnek tartott megvalósulásától, Leonardo Utolsó vacsorájáról. De csak hogy lássuk, milyen magaslatokat nem volt érdemes újra meg újra ostromolni, és mitől fordultak el a modern művészek az afrikai maszkok, az orosz népművészet vagy a prehistorikus tárgyak – az "ősember művészete" – felé. Olvashatnak arról, mit jelentett az új utak keresésekor a dzsessz az európai, majd amerikai művészeknek, kik mutattak iránta érdeklődést és kik utasították el akár faji alapon. Láthatjuk azt is, hogy az elfordulás az akadémikus normáktól milyen sokféle lehetett, akár egy korszakon, egy országon, sőt egy városon belül is, attól függően, ki állt nemzeti alapon és kiből lett "Nyugat-imádó".
Aztán végigtekinthetünk egy különös művészi pályán, Mokry-Mészáros Dezső korszakait sorra véve – ő sem volt a klasszikus értékek híve, inkább az érdekelte, amit még nem hamisított meg a történetírás. Építészetről is írunk: a ki nomultságtól elforduló brutalizmusról, ami iránt Európa-szerte egyre növekvő érdeklődés mutatkozik, így mi összeszedtünk néhányat az irányzat magyarországi példáiból is. Még nem mindenki látja meg a szépséget a hatalmas, nyersbeton felületekben, a körülöttük lévő teret szinte szétrobbantó architektonikus tömbökben, de például Angliában a brutalizmus legjellegzetesebb épületeit nem lehet lebontani: védettséget élveznek, és léteznek már brutalista városnéző túrák is. Interjúalanyaink sem szokványosak, mindegyikükre jellemző az eredeti és friss gondolkodás, a természetesség és némi formabontó aktivitás.
Bár a tavalyi év műkereskedelmi rekordjait nehéznek tűnt ebbe a sorba illeszteni, talán nyújthat némi segítő szalmaszálat, hogy Gauguin házasodásról beszélő lányai tahitiak, és Picasso csúcsárat elért műve sem a klasszicizáló korszakából való, mindkettőre tekinthetünk úgy, mint a klasszikus európai hagyományt más kultúrák felé tágító folyamat egy-egy állomására. Patkó Károly festészete aztán jelenthet némi megnyugvást a sok képi izgalom után, F. Györ y Anna illusztrációi pedig szépen visszaterelnek minket oda, ahol jó esetben még minden egyben volt: a Mosó Masa mosodája- korszakunkhoz. Már akinek még volt ilyen. Akinek nem volt, az vigasztalódhat egy aukciós csúcsárat elért Star Wars-figurával.
Tartalom:
4 ARTANZIX
6 Fáy Miklós: ANTILEONARDO LIGA
8 Martos Gábor: SOKAN, TÖBBET – HARMADSZOR! – 2015 legnagyobb és legérdekesebb
nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei
14 Vadas József: "ÉRZEM A RITMUST" – Kortárs művészet dzsessz kísérettel Stuttgartban
18 Gergely Mariann: KÁRÓ BUBI – SZAMÁRFAROK – CÉLTÁBLA
– Az orosz avantgárd művészet neoprimitivista irányzata az 1910-es években
22 Váraljai Anna: SOKFÉLE FOGLALKOZÁS GYŰJTŐJE LETTEM...
– Mokry-Mészáros Dezső művészete
32 Mélyi József: TÜNTETŐ-TÁBLA-KÉP. Nemes Csabával beszélget Mélyi József
38 Szikra Renáta - Topor Tünde: "NEM PARANOIÁSAN, DE AZÉRT REFLEKTÁLTAN KÖLL ÉLNI"
– Beszélgetés Mucsi Emesével, a Jelentés kiállítás kurátorával
44 Branczik Márta: NYERS, BETON – Goldfinger Ernő nyomában
50 Gréczi Emőke - Topor Tünde: JOBBAN MEGY NEKÜNK, AMIKOR BEHÍVJUK A VEVŐT A
GALÉRIÁBA ÉS BESZÉLGETÜNK VELE, VAGY MEGISZUNK EGY SÖRT...
– Beszélgetés Jurecskó Lászlóval és Kishonti Zsolttal, a több mint 25 éve együtt vezetett
MissionArt Galéria tulajdonosaival
56 Kelen Anna: PATKÓ KÁROLY MŰVEINEK UTÓÉLETE – és eddig ismeretlen kiállításai
62 Szikra Renáta: PÖTTYÖS PANNI A MÚZEUMBAN
F. Győrffy Anna-kiállítás a PIM-ben
Tüntető-tábla-kép
Nemes Csaba huszonöt éve folyamatosan – a globális művészeti rendszerek felől is jól láthatóan – jelen van a kortárs magyar képzőművészeti életben. Ez már önmagában is ritka jelenség, esetében azonban a jelenlét egyben az állandó megújulást, a legváltozatosabb médiumok használatát, friss látásmódot, a művészidentitás újragondolását jelenti. Az elmúlt öt évben a festőművész-szerep mellett megjelent az aktivistáé is, s így a legfontosabb kérdés, miként fér meg egymás mellett a tüntetőtábla és a táblakép.
PATKÓ KÁROLY MŰVEINEK UTÓÉLETE
Vannak művészek, akikről alig tudunk valamit. Jó esetben műveik beszélnek róluk, feltéve, ha azok meg nem szóródtak szét. Ilyen talányos alak a magyar művészettörténetben Patkó Károly is; épp ezért fontos minden adalék, ami életére, művei sorsára vonatkozik. Nézzük tehát, hogyan is kerültek külföldre fontos Patkó-képek, és hogyhogy Bécsből jött haza egy, a római Magyar Akadémián zajló társasági életet megörökítő főmű?
NYERS, BETON
Az Artmagazin legutóbbi száma részletesen foglalkozott Goldfinger Ernő egyik legismertebb – persze a többihez hasonlóan vitatott – alkotásával, a Balfron Tower néven ismert lakóházzal és a megmentésére készült izgalmas, szociális vonatkozású kortárs képzőművészeti munkákkal. Ma ösztöndíj viseli Goldfinger nevét, de kevéssé tudott, hogy az építész a 60-as években is egyedülálló módon támogatta fiatal magyar kollégáit, legális munkához juttatva őket Angliában.
„NEM PARANOIÁSAN, DE AZÉRT REFLEKTÁLTAN KÖLL ÉLNI”
Az Artmagazin Online szerkesztője Mucsi Emese, aki most dolgozott először önálló kurátorként. A szerkesztőség szomszédjában lévő Capa Központban (régebben Ernst Múzeum) készített elő és rendezett kiállítást, Esterházy Marcell, Forgács Péter és Gerhes Gábor felkérésére. Minthogy hónapokig figyeltük, miként alakul a közös munka a Capa Központ égisze alatt, alig vártuk, hogy végre feltehessük a kérdéseket, amik közben foglalkoztattak minket, és amelyekhez a kiállítás megnyitása után újabbak is adódtak (míg mások eltűntek, mert a kiállítás választ adott rájuk). Bennfentes interjú, de közérdekű tartalom!
PÖTTYÖS PANNI A MÚZEUMBAN
Pöttyös Panniról majdnem mindent, míg rajzolójáról szinte semmit nem tud az, aki a hatvanas-hetvenes években volt gyerek, ami természetes, hiszen a meseillusztrátorok sorsa a bábművészekével rokon: az illúzió akkor teljes, ha ők maguk fehér lap, illetve fekete bársony mögé rejtőzve keltik életre a mesehősöket.
JOBBAN MEGY NEKÜNK, AMIKOR BEHÍVJUK A VEVŐT A GALÉRIÁBA ÉS BESZÉLGETÜNK VELE, VAGY MEGISZUNK EGY SÖRT...
A miskolci eredetű és máig kétlaki MissionArt Galéria volt az első, amit művészettörténészek alapítottak, és ez a tény máig meghatározza működésüket. Hogyan indultak, hogyan alakították át az addigi Nagybánya-képet, hogyan fedezték fel a moden magyar festészet neós gyökereit, mi az ő Mattis Teutsch-sztorijuk, és hogy jöttek a képbe nyulak?
SOKAN, TÖBBET – HARMADSZOR!
Mikor házasodsz meg? Ez ma a világ legtöbbet érő kérdése, legalábbis a műtárgyak világában. Ahol sokat fizetnek még többek között algíri nőkért, aktokért, virágokért, nőrablásért, Star Wars-figurákért, ivó lovakért vagy üvegbe zárt, világító uránért is. Következzenek 2015 legnagyobb és legérdekesebb, nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei.
SOKFÉLE FOGLALKOZÁS GYŰJTŐJE LETTEM…
Halakat vizsgált Herman Ottóval, a mikroszkóp alatti világot figyelte a mosonmagyaróvári Akadémián, jégkárbecslő lett és Gulácsyval barátkozott Pesten, oroszul tanult Gorkijtól Capri szigetén, táncot tanított Párizsban, rovarokat gyűjtött Ceylonban, ősemberek nyomait kutatta Aggteleken, szőlőt művelt Miskolcon, a török–magyar rokonságot tanulmányozta Törökországban, teozófiával foglalkozott Budapesten, rovásírást fejtett, csinált kerámiákat, festett képeket, barátkozott Kövesházi Kalmár Elzával, kiállított Czóbellel... Ki az?
„ÉRZEM A RITMUST”
Jó látni, milyen hatalmas felfordulást okozott az afrikai kultúra beszivárgása az európai művészet már egyébként is repedező klasszikus máza alá. A jól nevelt kezdeti izmusok után az úgynevezett primitív hatások hatalmas felszabadító ereje mutatkozik meg a kubizmusban éppúgy, mint a vele párhuzamosan alakuló expresszionizmusban. Amikor aztán az afrikai gyökerű zene kap egy amerikai gellert, és így találkoznak vele a festők, nem csoda, ha valósággal felrobbannak a képek. Ennek a hatásnak, illetve különböző megnyilvánulásainak próbált utánajárni a stuttgarti Kunstmuseum kiállítása. Avagy mit adott a képzőművészetnek a dzsessz?