Artmagazin 86
Címlapunkon A bolondok hajója, az 500 éve született Hieronymus Boschtól, hátsó borítónkon pedig a 70-es évekbeli, vajdasági Bosch+Bosch csoport, akik névválasztásukkal ironikusan arra utaltak: a művészetfogalom kitágulóban van, a művészet már nemcsak „szééép dolog”, mint ahogy azt Jeles András valaha volt Monteverdi Birkózókörének tagjai szavalták a mostanra lebontandóvá minősített Petőfi Csarnokban kicsit később.
Vagyis nemcsak Hieronymus a Bosch, hanem a csúcskategóriájú háztartásigép-márkanév is, amelynek termékei a különutas Jugoszláviában már a hetvenes években is elérhetőek voltak, viszont ritkaságuk miatt a mainál jóval nagyobb jelentőséggel bírtak, és megtestesíthették azt is, a jövőben milyen irányba (hétköznapiság, technológia) mozdul el a művek megalkotásának módszere.
Tartalom:
- 4. ARTANZIX
- 6. Sághy Marianne: HERCEGERDŐ CSILLAGA
- 14. Fáy Miklós: A LÁNY SZÉP
- 20. Mucsi Emese: „AZON A NAPON, AMIKOR MEGHALOK MINDENRE EMLÉKEZNI FOGOK." – Umberto Ecoról
- 22. Topor Tünde-Winkler Nóra: „CSAK OLYAN MŰVEK VANNAK NÁLAM, AMIKBEN MAGAMRA ISMEREK" Beszélgetés Alföldi Róberttel
- 30. Kiállításajánló: TÖKÉLETES? Ingres a Pradóban
- 32. Gálig Zoltán: NYOLC NŐ, VAGY A NŐI NYOLCAK?
- 44. Pap Eszter: A PICTOR DOCTUS: KÁKAY-SZABÓ GYÖRGY
- 48. Szikra Renáta: „A KERT AZ ÉN MŰTERMEM" Modern kert a festészetben Monet-tól Matisse-ig, a Royal Academy tavaszváró kiállítása
- 56. Winkler Nóra: MELYIKET A TÍZBŐL?
- 58. MIEZHOLVAN Artmagazin művészeti kvízest a város tetején
- 62. Hornyik Sándor: DUCHAMP ST. TURBA SZÍNE ELŐTT Marcel Duchamp és Szentjóby Tamás „művészetének" metszetei
DUCHAMP ST.TURBA SZÍNE ELŐTT
A kiindulópont a legutolsó metszet, ami egyúttal a legfrissebb oltvány is, vagy ha tetszik, egy olyan mutáns montázs, amely egymás mellé helyezi St.Auby Tamás, Marcel Duchamp, Franz Anton Maulbertsch és Jézus Krisztus munkásságát. A montázs fizikai dimenzióit tekintve nagyjából képeslap méretű, alkotója St.Turba Tamás, aki a műnek 2010-ben a Duchamp auf dem Ölberg (Duchamp az Olajfák hegyén) címet adta.
MELYIKET A TÍZBŐL?
Pár napja publikálták a legrangosabb hazai irodalmi díj, az Aegon Művészeti Díj idei shortlistjét, rajta az itt látható tíz könyv és szerzői. Közülük kerül ki az az egy, aki a hárommillió forinttal járó díjat áprilisban átveheti. Míg a zsűritagok – akik pillanatnyilag egymásról sem tudnak, annyira titkos és online a pontozás menete, és majd csak ezután ülnek össze, hogy a díjazottról személyesen és konszenzusosan döntsenek – szigorúan csak a szövegek minőségével foglalkoznak, mi az idei mezőny külalakját vizsgáljuk. Örömmel látjuk, mennyi erős, jó vizuális világ csábítja magához a mai magyar irodalom olvasóit a borítókról, és hogy a művekben is találni képzőművészeti megoldásokat, ismerősséget.
A PICTOR DOCTUS: KÁKAY-SZABÓ GYÖRGY
Áldás és átok is lehet a kivételes rajztehetség, különösen, ha a nagy mesterek iránti feltétlen csodálattal párosul. A bonyolult technikai eljárások, festészeti fortélyok tökéletes elsajátítása pedig még inkább megnehezíti az egyéni stílus kibontakozását. A Szépművészeti Múzeum híres konzervátoránál, Kákay-Szabó Györgynél a restaurátori elhivatottság bizonyult erősebbnek, pedig festői életműve is rejt meglepetéseket.
NYOLC NŐ, VAGY A NŐI NYOLCAK?
Húsz évvel az eredeti Nyolcak után újra együtt állít ki nyolc művész, csak ők nők. Mi tükröződik képeiken: a művésznői sors, a közben végbement társadalmi változások, vagy a kettő együtt? Művészeti tendenciák és alig kikutatott életutak fantasztikus kombinációi, avagy művésznők, akik közül sokról még azt sem tudjuk, mikor halt meg.
TÖKÉLETES?
Ha a szóbeszédnek hinni lehet, Ingres szerelmes volt nagy képünk modelljébe, a bájos Haussonville grófnéba, akit többször lerajzolt és lefestett a negyvenes évek elején. A képen a 27 éves Louise de Broglié kecsesen dől egy mélykék bársonnyal bevont komódnak, amin virág, finom sèvres-i porcelán, színházjegy és egy látcső hever.
„CSAK OLYAN MŰVEK VANNAK NÁLAM, AMIKBEN MAGAMRA ISMEREK”
Az Alföldi Róbert fotógyűjteményéből rendezett kiállítás megnyitóján nagyjából lehetetlen volt beszélgetni vele a tömegtől. Utána hosszabban külföldön rendezett, mi pedig szerettük volna személyesen kérdezni. Ez sokáig reménytelennek tűnt, de aztán mindenki felderült, mert átutazóban két ország között adódott egy szabad óra Budapesten. Kíváncsiak voltunk, kell-e ahhoz színházi múlt, hogy rezonáljon a képek teatralitására, hogy számára milyen az a szabadság, amit a műveken érez, hasznos-e a színházi tapasztalat a műtermekben, miért hiányzik kép a gyűjteményből, illetve hogy bulizott-e akkoriban az FMK-ban.
HERCEGERDŐ CSILLAGA
Krisztus és Pilátus, Ádám és Éva, démonok és szentek, sarlatánok és szemfényvesztők, remeték és boszorkányok lábasfejű emberek és emberszerű lábasok, tüskés puhatestűek és rákpáncélú virágok, pilleszárnyú patkányok és repülő halak, malacfejű lábak és sétáló tojások, buta tölcsérek és okos kések, üveggömbök és óriásszamócák, sisakos törpék és korsós csúszómászók, dudák és lantok, apácák és fösvények, szöges kerekek és vitorlás fapapucsok, hüllők, hattyúk, baglyok, gombák, fű, fa, virág flamboyant festője, Hieronymus Bosch (ejtsd: Bosz) egy szenzációs kiállítás erejéig hazatért szülővárosába, a hollandiai ’s-Hertogenboschba (Den Bosch, Bois-le-Duc vagyis, „a herceg erdeje”).