Artmagazin 93
Alig tudunk elszakadni 2016-tól, pedig elég nehéz év volt. Nagy-Britanniában például a Morus Tamás-évforduló miatt az Utópia éveként hirdették meg, aztán jött a Brexit – maga a negatív utópia. Azért egy sajátos, orosz irodalmon edződött szempontból (szerzőnk a Nabokov-fordító Hetényi Zsuzsa) áttekintjük, hányféle megjelenése volt az utópikus gondolatoknak és milyen fajta kiállításokat szenteltek nekik Londonban, hogy legalább lássuk, honnan kell visszafordulnunk.
Szerencsére a műkereskedelem egyelőre még a kutya ugat, a karaván halad-elv mentén működik, úgyhogy azt is áttekintjük, milyen árrekordok születtek, miért fizettek a legtöbbet azok, akik már Utópiában laknak. Egy pici infografikával azt is érzékeltetjük, hol állnak a magyar piac árai a nemzetköziéhez képest. Ebből a szempontból érdemes megnézni azt is, miért fontos a magyar művészek jelenléte a tekintélyes külföldi múzeumokban, illetve a rangos nemzetközi vásárokon, és hogyan zajlik egy szerzeményezés például Londonban. Egyik interjúnk ezzel foglalkozik, a másikban pedig arról olvashatnak, hogyan valósult meg itthon ez a nemzetköziség, akkor, amikor még alig lehetett külföldre eljutni. Hogyan sikerült a népi hagyományoktól elindulva a világ kerámiaművészeit idecsábítani közös munkára, Kecskeméten. Ennek kapcsán azt is megnézzük, milyen új útjai vannak a kerámiának mint műfajnak, pontosabban, hogy ki miért és hogyan nyúl ehhez a technikához. Szó lesz még teljes életműveket áttekintő kiállítások tanulságairól, és mondhatni körüljárjuk a magyar színháztörténet egyik legfontosabb figuráját, a zöld szamarat, illetve ennek kapcsán a dadaista színház itthoni megnyilvánulásait. Hogy mindezt majd tényleg megfelelő kontextusba lehessen helyezni, ajánlunk egy új könyvet, amely a magyar turanizmus történetét dolgozza fel. A hab a tortán pedig az a cikkünk, amelyből kiderül: valaha egy holland művésztelepen Mondrian magyar cigányzenére mulatott.
Topor Tünde
ARTMAGAZIN 93
TARTALOM:
4 –5 ARTANZIX
6 – 13 Műkereskedelem – Martos Gábor: SOK DOLLÁR, SOK FORINT, SOK HŰHÓ, SOK HŰHA – 2016 legnagyobb és legérdekesebb nemzetközi és hazai műtárgypiaci sikerei
16 – 18 Kiállítás – Fáy Miklós: MINT A CSIRKÉT – Artemisia Gentileschi Rómában
20 – 23 Artmagazin-díj – Szilágyi Róza Tekla: Artmagazin-díj az Art Marketen – A 2016-OS NYERTES: A VIOLUK CONTEMPORARY
24 – 29 Interjú – Topor Tünde: ÚJRAFELFEDEZÉSEK KORA – Interjú Valkó Margittal, a Kisterem Galéria vezetőjével
30 – 36 Esszé – Hetényi Zsuzsa: NEURONIA
38 – 41 Kiállítás – fókuszban a kerámia – Horányi Attila: A GYÚRT TUDÁS SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL – Ai Weiwei és Edmund de Waal kerámiái Grazban
42 – 43 Egy kép – fókuszban a kerámia – Mucsi Emese: Halálfélelem ide vagy oda – CSUTAK MAGDA: KITÜNTETÉS
44 – 48 Interjú – fókuszban a kerámia – Torma Beatrix: A TALENTUMOKAT VISSZA KELL FIZETNI – Beszélgetés Probstner Jánossal, a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió alapítójával
49 Fókuszban a kerámia – Topor Tünde: ROSKÓ GÁBOR: FALBURKOLAT
50 Fókuszban a kerámia – Mucsi Emese: Gyorsan, mint a gondolat – KOMORÓCZKY TAMÁS KERÁMIÁIRÓL
51 Fókuszban a kerámia – Winkler Nóra: MIRA BIRODALMA
52 – 56 Tanulmány – Galácz Judit: S JÖTT A ZÖLD SZAMÁR, ÉS HELYESEN BŐGÖTT... – Avagy a dada mint lehetőség a színház újragondolására
58 – 61 Magyarok – Németh István: ZUNKI JÓSKA, KULCSÁR MÁRTON – Willy Sluijter magyar vonatkozású plakátjai
62 – 63 Gutenberg-galaxis – Katona Anikó: Kelet népe, avagy irány Turán – ABLONCZY BALÁZS: KELETRE, MAGYAR! A MAGYAR TURANIZMUS TÖRTÉNETE
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
Alig tudunk elszakadni 2016-tól, pedig elég nehéz év volt. Nagy-Britanniában például a Morus Tamás-évforduló miatt az Utópia éveként hirdették meg, aztán jött a Brexit – maga a negatív utópia.
A talentumokat vissza kell fizetni
A béke és alkotás szigetének tűnik ma is a Kecskemét belvárosában megbúvó alkotóműhely. A nemcsak megnevezésében, hanem a világ meghatározó művészei által is nemzetközi szellemiségűnek tartott kerámiastúdió már az alapítását követő években nagy elismertségre tett szert. A hetvenes években történt, hogy először találkozhatott itt egy orosz alkotó az amerikai szilikátművészettel, az NDK és NSZK keramikusai egymással. Japán, ausztrál, kanadai, izlandi művészek érkeztek, mert hallottak arról, hogy a szocialista blokk közepén egy, a középkori műhelyek szellemiségét őrző, innovatív intézmény működik. A Stúdió szellemi atyja és irányítója Probstner János volt, akivel pályájáról, a Stúdióról és persze a korszakról beszélgettünk.
Mint a csirkét
A nagy, az első osztályú, legmaradandóbb élmény Cristofano Allori. Judit, az arcát figyelő szolgáló, mintha azt nézné, milyen érzés. A kard Judit kezében, amiről nem lehet eldönteni, hogy ez most Allori gyengéje vagy ereje. Olyan szerencsétlenül áll, mert nem szokta a nő a fejlevágást. De azért fogja a fejet, aminek mintha nem volna súlya, talán tényleg ennyi egy emberi koponya, agy, öntudat.
Sok dollár, sok forint, sok hűhó, sok hűha
Claude Monet, Willem de Kooning és Rubens: kaszál a festőiség. Még a rekordot elért fotó is festői. Lássuk pontosan, mit is díjazott tavaly a piac.
Kelet népe, avagy irány Turán
„Legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy a turanizmus jellegzetes magyar illúzió, valahol a kudarcos imperializmus és a nemzeti délibábkergetés között” – írja Ablonczy Balázs nemrég megjelent könyve, a Keletre, magyar! összefoglalójában (255. o.).
Roskó Gábor: Falburkolat
Roskó Gábor évtizedekkel ezelőtt kezdett Kecskemétre járni, pályázni a kerámiaműhely nyújtotta lehetőségre, hogy az általa elképzelt lények ne csak két, hanem három dimenzióban is létrejöhessenek. Kezdetben a kerámia (sőt, legelőször a porcelán) még a szobrászi gondolat megvalósulásának anyaga lett nála: egy Osama bin Laden-figura és a tíz antropomorf állatalakból, illetve furcsa lényből álló Minjan-szoborcsoport a főműve ennek a fázisnak.
A 2016-os nyertes: a Violuk Contemporary
A művészeti vásárok látogatójának nincs egyszerű dolga. A nemzetközi szemléken részt vevő képzőművészeti galériák standjai a legkülönfélébb alkotásokat vonultatják fel, elsősorban eladási céllal. Ám a hétköznapi (értsd: a mit vegyek? gondjában nem érintett) látogató szeretné magát inkább kiállítóteremben érezni, a bemutatott műveket, a köztük fennálló esetleges kapcsolódásokat megvilágító kísérőszövegek hiányában mégis nehezen boldogul. Olyan játszmába csöppent, ahol valójában neki nem osztottak lapot.
Zunki Jóska, Kulcsár Márton
Mi köti össze azokat a holland művésztelepen zajló táncesteket, amiken még Mondrian is magyar cigányzenére mulatott, a perzsaszőnyegekkel?
Halálfélelem ide vagy oda
Was das Computer horror – ez a rejtélyes felirat olvasható Csutak Magda (1945, Sepsiszentgyörgy) képzőművész egyik 1978-ban készült munkáján. Bár az egyedi eljárással létrehozott, filigrán csontlisztporcelán tárgy bizonyos tulajdonságai hasonlóak a dísztűfélék jellemzőihez – felhelyezése hasonlóképpen történik, anyagminősége jelentéssel teli –, esetében a külcsín jelentősége háttérbe szorul, átadva kiemelt helyét a tárgy által hordozott és hirdetett üzenetnek. Nem kitűző tehát, hanem Kitüntetés, ahogy ezt a címe is megerősíti. Nem általános, hanem egyedi. Csak annak a mellkasán ékeskedhet, aki méltó rá. De vajon ki érdemel ki egy ilyet és miért?
Gyorsan, mint a gondolat
Legfeljebb négy mozdulattal „szaladnak ki” Komoróczky Tamás kerámiatárgyai, azokban az esetekben legalábbis, amikor közvetlenül ő érinti és formálja a még képlékeny agyagot és nem iparilag előállított tálakat vagy 3D modellező szoftvert használ eszközként.
Fátyol és vászon
Egy retrospektív kiállítás gyakran nem mond többet annál, mint amit a benne megjelenő alkotások korábban egyenként állítottak. Egy évtizedek munkásságát felölelő tárlatban az évszámokkal is jelölt festmények pedig néha csupán magáról az eltelt időről tanúskodnak. Szűcs Attila kiállítása a Ludwig Múzeumban a fenti állítások ellenpéldája.
A gyúrt tudás szükségességéről
Ebben a lapszámban kiemelt figyelmet szentelünk a többség által kifejezetten konzervatívnak tartott kerámiaművészet műfaji megújulásának. A grazi Kunsthausban az év elején két nagyágyú, Ai Weiwei és a mostanra szintén sztárként ünnepelt és ennek megfelelően agyonfoglalkoztatott angol keramikus, Edmund de Waal állított ki. Alkotóként és kurátorként kalauzolnak ősi tradíciók mentén, a néha meghökkentően tiszteletlen, popos gesztusokat érzékeny konceptualizmussal és filozófiai mélységű kutatással kombinálva.
Neuronia
2016 az utópia, vagyis a képzelet és a lehetőségek éve volt Londonban. Egyelőre úgy tűnik a társadalom tökéletesítésének gondolata az ottani múzeumi szakembereket foglalkoztatja a legintenzívebben, az utópiák megvalósulásához pedig egy rövid időre az érezhette a legközelebb magát, aki végigjárta az általuk rendezett a kiállításokat. Például szerzőnk.