Artmagazin 2015/2
Ki gondolná, hogy a címlapunkon közölt kép a Nemzeti Hangversenyterem színes falfelületeinek tervvázlata? Hogy ennek alapján készült el az ország egyik legnagyobb köztéri műalkotása, Jovánovics György gipsz reliefsora? Mint ahogy ahhoz is alaposan át kell gondolni az innen-onnan tudott tényeket, hogy összeálljon a kép: a magyar szecesszió egyik legszebb enteriőrje, a Rippl-Rónai által tervezett Andrássy-ebédlő Andrássy Katinka, vagyis a vörös grófnő édesapjának megrendelésére született, és eredetileg ott volt, ahol most a Francia Intézet áll. Az is érdekes adalék, hogy Gerhard Richter főiskolai vizsgamunkája, egy leginkább szocreálnak nevezhető falfestmény a drezdai Higiéniai Múzeumba készült, és az is, hogy a Városligetben van egy magánsír, amin csak egy latin felirat látható: FUIT, azaz VOLT. Van egy cikkünk filmekről is, amiben letűnt vagy soha nem volt világok művészettörténeti kapcsolódásairól írunk, és ha film, akkor olvashatnak egy interjút Forgács Péterrel, amiben egy pár perces, telefonnal, futva készült videó és annak közönség elé tárása a központi elem. Ebben a számunkban szinte minden arról szól, ki hogyan lépett ki a műfaji keretek közül, milyen átfedések vannak film, képzőművészet, iparművészet, építészet és zene között. Az irodalom sem maradhat ki: olvasóinknak Kornis Mihály mondja el, miket gondol Birkás Ákos festményeiről, és arról, hogy Birkás Ákos mit tart, mi a festő dolga.
„...engem sohasem zavart, hogy gyerekként nem ihattam Coca-Colát” // '...it did not really bother me that we did not have Coca-Cola'
Dunaújvárosig - CSAKODA
CSAKODA - Éjszakai Átszálló
Kortárs Művészeti Intézet Dunaújváros, 2014. augusztus 26 - 30.Kortárstánc élénk színekben
Van néhány fiatalabb alkotó és csapat a kortárstáncban, akik mindent picit máshogyan csinálnak, mint elődeik. A Trafó Nextfeszt címmel mutatott be egy válogatást idén januárban az „Y-generáció” darabjaiból, legközelebb pedig március 2. és 8. között találkozhatunk velük a dunaPart3 eseményein. Meglepő, hogy a táncszakma bizonyos szereplői – finoman fogalmazva – elzárkóznak attól a friss és laza koreográfiai nyelvtől, ami ezeket az előadásokat jellemzi. Ennek lehetséges okairól Králl Csaba egy kétrészes interjúban beszélgetett a nextfesztes alkotókkal a Revizoron. A tánckritikust arról kérdeztem, miben újít, vagyis mivel váltja ki a generáció a – ’80-as években már egyszer lejátszott – szemléletbeli vitákat, kitérve e darabok vizuális aspektusaira is.
A Frieze trendjei
A New York Times szerint a dealerek és a gyűjtők már évek óta panaszkodnak, hogy túl sok művészeti vásár van a világon. A Skate's 2015-ös ez irányú kutatása kimutatta, hogy a jelenség túl van a csúcspontján: tavaly 1 032 792 ember jelent meg a világ különböző art fairein, 7,4 %-kal kevesebb, mint az azt megelőző évben. A 2014-es Frieze Art Fairről mi is beszámoltunk.
Macar Kültür Merkezi – Az Isztambuli Magyar Intézet
Ha a magyar és a török nép összetett történelmi és kultúrtörténeti kapcsolatára gondolunk, meglepő hogy csak 2014-ben került sor a Balassi Intézet keleti bővítésére Isztambulban. Kicsit talán megkésve, de annál látványosabban lépett be az Isztambuli Magyar Intézet a helyi kultúrkínálatba egy több helyszínen szervezett programsorozattal. A Budapest, a mi metropoliszunk és a Balaton, a magyar tenger csoportos kiállítás 2015. január 26-ig, az Invisible Press kortárs fanzine-tár 2015 februárjáig látogatható.
„... ők felnőnek és ösztönösen fogják érteni, hogy mi a lényeg.”
Nemes Márton alkotásaiból nyílt kiállítás 2014. november 29-én a Paksi Képtárban. A bemutatóhoz kapcsolódó Kortársalgó című program apropóján beszélgetett vele Joó Julianna művészetközvetítésről, befogadásról és a közönséggel kapcsolatos gondolatairól.