Bizalom és növekedés Maastrichtban
Múlt héten került sor Maastrichtban a huszonharmadjára megrendezett Európai Művészeti Vásárra, a TEFAF-ra. A világ egyik legrangosabb és legpatinásabb képzőművészeti börzéjén ezúttal több mint 2,7 milliárd dollár értékben kínáltak antik, modern és kortárs műtárgyakat. A 72 ezer látogató nem csak nézelődni jött, a szervezők jobb évet zártak, mint tavaly. A legdrágább alkotás Cranach közel ötszáz éves bibliai festménye lett.
Van Gogh levelei
Mivel Van Gogh – alig tíz alkotó esztendővel a háta mögött – 37 évesen egy revolverrel mellkason lőtte magát, nem maradtak fenn róla fecsegő kiállításrecenziók, színes napilapbeli hírek vagy adatgazdag interjúk. Ráadásul legfőbb támasza, a Párizsban műkereskedőként ügyködő Theo is meghalt rögtön Vincent után. Ezért felbecsülhetetlen értékű forrás a művészettörténet számára Van Gogh levelezése. A labilis idegrendszerű, zárkózott holland festő többkötetnyi levelet írt össze rövid élete során – ma ezek jelentik a legfontosabb forrást és a kulcsot az életművéhez.
Glenn Brown tárlatvezetés
Március 20-án, szombaton ismét sor került az Artmagazin hűséges olvasói számára megrendezett tárlatvezetésre. A decemberi München Magyarul kiállítás után ezúttal a Ludwig Múzeum aktuális sztárkiállítása került terítékre, Glenn Brown. A kivasalt expresszív ecsetkezeléséről és bizarr művészettörténeti parafrázisairól ismert londoni festő képei között az Artmagazin szerkesztője, Rieder Gábor kalauzolta az érdeklődő közönséget. Grafikusunk, Szmolka Zoltán képriportja következik.
Magyar galériák külföldön
Nem nagyon emlékszünk rá, hogy a nemzetközi műkereskedelmi sajtó zászlóshajójának, az Art Newpapernek piaci rovata mikor foglalkozott utoljára Budapesttel. Most megtette (igaz, csak a weben): hírt adtak a januárban aktivizálódott Magyar Galériák Szövetségéről, ami tovább erősítené a külföldi vásárokon való jelenlétet és újrafazonírozná a Budapest Art Fairt. Pár hónappal ezelőtt márt írtunk a hazai műkereskedelmi börzén tapasztalható anomáliákról és megjósoltuk, kiből lesz majd sztár külföldön. Tényleg beindult a kortárs magyar képzőművészet nemzetközi marketinghadjárata?
Artmagazin 2010/1.
A címlapon Vuillard Puskin Múzeumból való örökbecsűjét vizsgáljuk meg mikroszkopikus alapossággal, belül a Puskin Múzeumot kényszerűségből gründoló orosz textilmilliárdosok gyűjtési praktikáiról rántjuk le a leplet, összevetve a Nemzeti Galériában vendégeskedő Kasser-család szorgalmas ténykedésével. Munkatársunk szóra bírta az esztergomi – feltételezett – Botticelli-freskók restaurátorát, hogy mi is az igazság a falképpel kapcsolatban. Wierdl Zsuzsanna válaszol a művészettörténeti keresztkérdésekre és egy vadonatúj hipotézissel áll elő – mégiscsak van egy Botticellink? Foglalkozunk még a Monarchia Japánba szakadt kincseivel (Vécsey Axel), szóra bírjuk a mindig néma brit kortárs szupersztárt, Glenn Brownt (Winkler Nóra), mérlegre tesszük a közép-európai barokk bizarr nagymesterének, Maulbertschnek a művészettörténeti esélyeit (Serfőző Szabolcs) és kikutatjuk, hogy a korai Bauhaus-házak milyen tarkák voltak a később belénk ivódott fekete-fehér képpel szemben (Ferkai András). Wanted-rovatunkban – az egyik kurátor segítségével – megpróbáljuk kinyomozni a még mindig csak fényképről ismert, lappangó műalkotások hollétét, a nagy pécsi Nyolcak kiállításhoz.
Armory Show
Az Armory Show – a műkereskedelem fővárosaként üzemelő – New York legfontosabb művészeti vására. Bár az igazán nagy, patinás börzék Európában zajlanak, az Armory Show (Fegyverraktári Tárlat) is rendelkezik múlttal: 1913-as elődjén láthatott az amerikai közönség először modern műveket, például Duchamp heves tiltakozást kiváltó kubista aktját. Erre a hagyományra építettek a szervezők, amikor a kilencvenes évek végén műkereskedelmi vásárként újrateremtették az Armory Showt. A március 7-én bezárt nagy szabású rendezvényen – az Art Newspaper szerint – bizakodó volt a hangulat.
Számítógéppel a hamisítványok ellen
A műtárgyak eredetiségének eldöntése nem egzakt tudomány, nagyon jó szem és óriási gyakorlat kell hozzá. Persze a történeti források és a természettudományos vizsgálatok is segíthetik az ítélethozókat. A fizikai analízisek, a látványos mikrofelvételek, a szkennerek és a diagrammok az eredetiség bizonyosságát ígérik, de a szakértőket ritkán győzik meg. Most néhány amerikai matematikus állt elő egy algoritmikus eljárással, aminek segítségével kiszűrhetők a hamisítványok.
Pop Life
„A jó üzlet a legjobb művészet” – idézi a londoni Tate Modern új kasszasiker kiállítása a kereskedelmi képzőművészet legnagyobbját, Andy Warholt. A Pop Life: Egy anyagias világ művészete című kiállítás rögtön megnyitása után a médiafigyelem középpontjába került.
Szexklub a Secessionban
Forr a botrány a sokat látott bécsi Secession körül. Még a magyar sajtót is bejárta a hír: szexklub nyílt a bécsi szecesszió egykori központjának aranyleveles kupolája alatt. „Erkölcsi hanyatlás” – dörögték a politikusok. Az akcióért felelős kortárs művész és a múzeum vezetése örül a hírverésnek, éppen az volt a céljuk, hogy társadalmi vitát gerjesszenek. Állítólag ebből a célból kerültek a Secession termeibe a giccses szobrocskák, a pamlagok, az erotikus festmények és filmek.
Művészeti kurzus a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a KOGART Művészeti Akadémia szervezésében
2010. február 25-én a Képzőművészeti Egyetem programkínálata újszerű kezdeményezéssel bővül. A Kogart Művészeti Akadémiával együttműködésben féléves kurzust szervez, amely harminc órát foglalva magába, betekintést enged a képzőművészeti technikák műhelytitkaiba. Az egyetem neves képzőművészekből és művészettörténészekből álló oktatói által tartott bemutatókon folyamatában figyelhetik meg a technikai eljárásokat, egy rézmetszet vagy egy olajfestmény készülését. Az oktatók között megtalálhatjuk Révész Emesét, Radák Esztert, Sturcz Jánost és Körösényi Tamást is. A harminc részes előadássorozat sorra veszi a legfontosabb grafikai, festészeti, szobrászati technikákat, betekintést nyújt az anatómiai ismeretekbe, látvány- és díszlettervezésbe, alkalmazott grafikai eljárásokba és az új médiák (fotó, videó) körébe. Az egyetem Andrássy úti és epreskerti műtermeiben zajló gyakorlati bemutatókat a technikák történeti fejlődését megvilágító elméleti előadások egészítik ki. A kurzus tandíjaiból származó bevételekből a Képzőművészeti Egyetem és a Kogart közösen két hallgató egy éves alkotómunkáját támogatja egy éven át.
Kortársak az Eiffel-toronyba?
A francia kultúrpolitika továbbra sem mondott le a kortárs képzőművészet népszerűsítéséről. A versailles-i palotába a nagy felháborodást kiváltó amerikai giccs-szupersztár Jeff Koons után japán követője, az ázsiai képregényeket képzőművészetté átformáló Takashi Murakami érkezhet. De nem csak a Napkirály rezidenciáját borítja el a kortárs művészet, hanem a Louvre klasszikus tereibe is beszivárog. Anselm Kiefer és Cy Twombly után a múzeum a nyolcvanhárom éves mestert, François Morellet-t kérte fel, hogy geometrikus absztrakt üvegablakot tervezzen a Richelieu-szárnyba. Sőt, a kiszivárgó hírek szerint már az Eiffel-torony se kerülheti el a végzetét!
Újra csúcson az aukciós piac?
A klíma kedvező az árverésekhez. Egy héttel ezelőtt megszületett a műkereskedelem új Picassója, Giacometti, akinek sétáló pálcikafigura-szobra minden idők drágább aukción értékesített műalkotása lett, 65 millió fonttal! Most a második világháború utáni művészet került sorra a nagy aukciósházak napirendjében. Londonból ismét pozitív jelek érkeznek – a pénzügyi spekulációk által leginkább sújtott kortárs piac is magához tért? A Sotheby's rekordárverése után úgy tűnik, hogy a válasz: igen.
Trompe- l' oeil : A szem mágiája
A Medicik nagy firenzei riválisának valahai székhelye, vagyis a Strozzi-palota újabban közönségbarát klasszikus kiállításoknak ad helyet. Most egy valódi sikertémát dolgoztak fel, a szemet becsapó illuzionizmus, azaz a trompe-l’œil világát. Boccaccio szerint már Giotto bármit olyan élethűen le tudott festeni, hogy „rászedte” a látásunkat. Miután egy évszázaddal később Alberti kitalálta a reneszánsz ablakmetaforát, miszerint a festmény egy falba vágott nyílás a külvilágra, a művészek végleg beleszerettek a valódinak tűnő látszatba.
Giacometti-világszenzáció
Eddig úgy tűnt, rég elmúlt már a hangzatos rekordok ideje, a pénzpiac másfél éve tartó bukdácsolása beárnyékolta a műkereskedelem mögött álló gyönyörű esztendőket. Az aukciós riportok fanyalogva tudósítanak a csörgedező eladásokról. Érkezgettek ugyan a jó hírek a nagy házak klasszikusokat kínáló aukcióiról, de távol állt még a piac az eufóriától. Egészen szerdáig, amikor hirtelen megfordult a világ a műkereskedelem körül. Londonban egy csapásra új rekorder született: egy műalkotás begyűjtötte a legdrágább szobor és a legdrágább valaha (árverésen) elkelt műtárgy díját. Új csillag született!
Műtárgypiac 2010-ben
A klasszikusok megint szépen muzsikáltak. A New York-i Sotheby's január végi nagy Régi Mester-árverései összesen 74 millió dollárt hoztak a konyhára, köszönhetően – többek között – egy holland 17. századi piktor mitológiai zsánerének és egy egykor Leonardóhoz kötött női portrénak. Az eredmények így sem meggyőzőek: a nagy rivális, a Christie's nem remekelt és egyre kevésbé biztos, hogy a műtárgypiac vissza fog térni a 2009 előtti rekord időkhöz.