Kilenc lehetőség
A műtárgypiac kezd kilábalni a gazdasági válságból, az Art Baselen egész kedvező volt a hangulat, egyesek látni vélik már az alagút végét. Az Artprice.com bizalmi indexe felfelé tart. Az Artnet.com kritikusai is felszabadultabbak: Richard Polsky nem a tanulságokat vonja le a mögöttünk álló nehéz időszakból, hanem hasznos tanácsokat ad a nem túl forrófejű, kezdő gyűjtőknek. Arról, hogy milyen hibákat nem szabad elkövetniük. Kilenc lehetőség, hogy sok pénzt veszítsünk a műtárgypiacon (és kilenc magyarázat, hogy hol követtük el a hibát):
„Quadratisch, praktisch, gut...”
A magyar olvasóközönség sajnos nem tudja mihez kapcsolni a címben felhalmozott jelzők sorát, amik egyébként a nálunk is kapható Ritter csokoládé reklámszlogenjeként híresültek el német nyelvterületen. Pedig úgy jobban működne a címsor. Ám ennek ellenére a következőkben mégis a „szögletes, praktikus, jó” mellékneveket – amik eredetiben kétségkívül jobban hangzanak – használjuk a Műcsarnokban prezentált Ruff-életműkiállítás minősítésére. Hogy miért is? Mert jobb, sajnos, nem jut az eszünkbe. Hacsak nem akarjuk a száraz, monoton és aszexuális jelzőket mindjárt itt, a cikk elején bedobni. Mivel ez mégis így alakult, nem marad más hátra, mint kitérni az indoklásra.
Az Éjjeli őrjárat titkai
Kik is szerepelnek az Éjjeli őrjáraton? Névtelen holland polgárok, kackiás kalappal és hosszú muskétával: az amszterdami lövészegylet (Kloveniersdoelen) tagjai. De ez nem is fontos, a lényeg Rembrandt zseniális dramaturgiai érzéke, ahogy nyüzsgő-mozgó életképet varázsolt egy merev és élettelen reprezentatív csoportképből. A művészettörténészek – nevek hiányában – évszázadok óta gyártják a festmény szimbolikus értelmezéseit. Egy holland történész, Bas Dudok van Heel most szenzációs felfedezéssel állt elő: kikutatta az Éjjeli őrjárat szereplőinek a nevét. A muskétások lelepleződtek.
Artmagazin 2009/2.
INTRO
Valami történt Magyarországon. Mintha hosszú évek panaszáradata meghallgatásra talált volna és reménysugarak kezdenék bevilágítani a kortárs művészet eddig inkább felhősnek mondható egét. Kezdjük a pénzzel. Szinte nem múlik el hét, hogy ne jelenne meg sajtóközlemény fiatal kortárs képzőművészeket támogató díj alapításáról – a teljesség igénye nélkül, de azért sorolok néhányat: a K&H Bank, az Eon, a már régóta működő Amadeus Alapítvány (és Fundamenta Lakáskassza) mellé becsatlakozó Műgyűjtők Klubja, az Esterházy Alapítvány az Uniqua Biztosítóval karöltve, majd a Műcsarnok az Avivával közösen. Aztán ott a magyar művészet külföldi reprezentációjának ügye.
Portréláz
Hogy nézett ki a zseni? A széles közönséget mindig lázba hozza, ha egy rendkívüli művész új arcképe kerül elő. Hátha megsejtünk valamit a titkaiból, hátha meghallunk valamit az elhallgatott örökségből. Két olyan nemzetközi sztárművész van, akikről még a legkisebb, de frissnek mondható kutatási eredmény is sajtóvihart képes kavarni. (Hiába ismerjük betéve az életművüket.) Akikre nem csak tudományos szakemberek, hanem laikus kutatók is specializálják magukat. Shakespeare és Leonardo. Az elmúlt egy hétben mindkettőről előkerült egy új arckép!
Öröm és bánat
Miközben a világ küszködik a gazdasági válsággal, a műkereskedelem is vívja a saját harcát. A műtárgypiaci szereplők gyengélkednek, de néha egész váratlan dolgok történnek. Például, hogy egy párizsi kereskedő a tavaly elhunyt divattervező, Yves Saint Laurent íves karfájú, öblös, fekete karosszékéért 21 millió eurót fizet ki, miközben a becsült ár 2-3 millió körül volt csak. Az Yves Saint Laurent-aukció optimizmusra ad okot, míg a non-profit kultúra az állami beavatkozásban reménykedik.
Képzőművészeti Megasztár
Charles Saatchi, a milliomos reklámszakemberből lett műgyűjtő és galériatulajdonos a kilencvenes években művészettörténelmet írt: a nemzetközi színtér csúcsára repítette a fiatal brit művészek (YBA) generációját. Például Damien Hirst-öt, vagy Tracey Emint. Azóta is a siker megismétlésén dolgozik – kevesebb szerencsével. A festészet diadala címre hallgató 2005-ös tárlatsorozatát egy kellemetlen incidens szakította félbe: a városvezetőség a bérleti szerződés sokadik megsértése után bezáratta galériáját. A nyughatatlan Saatchi azóta új helyszínt talált és új vállalkozásokba fogott.
Magánszféra és múzeum
A Budapest Art Fairen – természetesen – 2008-ban is volt Artmagazin Fórum. November 21-én a Műcsarnok mellé tapasztott fóliasátorban, a kortárs galériák közötti pódiumon Geskó Judit (a Szépművészeti Múzeum munkatársa, a múzeum kortárs anyagának kurátora), Bencsik Barnabás (a Ludwig Múzeum igazgatója), Petrányi Zsolt (a Műcsarnok igazgatója), Pados Gábor (az Írokéz Gyűjtemény és az acb Galéria egyik tulajdonosa) valamint Vass László (a veszprémi Vass László Gyűjtemény tulajdonosa) beszélgetett az állami intézmények és a magánszemélyek kapcsolatáról, az Artmagazin főszerkesztőjének, Topor Tündének a vezetésével.
Fazonigazítás Egerben
Az egri Dobó István Vármúzeum 2009. február 26. és április 19. között rendezi meg a „Fazonigazítás” című kiállítást új kiállítótermében, a Dobó-bástyájában. A kiállításra kerülő anyag története izgalmas. 2007 őszén a budapesti Nagyházi Galériába bevittek egy hagyatékot, melynek nagy része régebben vagy újabban készült hamis kép, műkedvelő festő kezétől származó másolat, vagy éppen csak gyenge próbálkozás volt. A galéria első gondolata az volt, hogy megsemmisíti az összes képet, s így csökkenti a műtárgypiacon fel-felbukkanó hamisítványok számát. Néhány papírképet el is égettek a Falk Art Fesztivál keretében. Ezt követően egy művészettörténész, Nagy T. Katalin elhatározta, más megoldást ajánl a megsemmisítésre, mégpedig az újjászületést.
A globális pénzpiaci válság hatása a nemzetközi műtárgypiacra
Összeomlás nem, csak korrekció várható, avagy a nemzetközi helyzet „fokozódik”, de a piaci szereplők bizakodók. Helyzetelemző rövid interjúk Claude Pieninggel, a Sotheby’s londoni 19. századi európai festményekkel foglalkozó osztályának igazgatójával, Karl Schweitzerrel, a UBS svájci központú, nemzetközi befektetési bank Art Banking részlegének vezetőjével és Vologya Tsarenkovval, a Londonban és Moszkvában élő műgyűjtővel az év végi pénzügyi válság műtárgypiaci hatásairól.
Yves Saint Laurent hagyatéka
Rég elmúlt már a kulturális forradalom ikonoklaszta hevülete, amikor tűzre került a Mennyei Birodalom számtalan becses kincse. Az egyre inkább kapitalistává váló Kína most már megbecsüli saját kulturális örökségét. Az ázsiai nagyhatalom – most először – beleszólt a nemzetközi árverezőházak ügyleteibe! A kínai kormány a Christie's február végi aukciójáról két bronzszobrot követel magának. A vitatott antik plasztikák Yves Saint Laurent fantasztikus gyűjteményéből valók.
Obamánia
A tengerentúli művészvilág messiásként várja az új demokrata elnököt, bár Barack Obama csak pár konkrét ígérgetett tett nekik a kampányában. A lelkes muzeológusok még ezek beváltását sem tudták kivárni: a washingtoni Nemzeti Arcképcsarnok még a beiktatási ceremónia előtt, januárban megszerezte Obama legendás kampányportréját. Nem sokkal később, február elején az AP hírügynökség pedig beperelte a plakát készítőjét, mert jogdíj nélkül használta fel munkatársuk fotóját. A street art a médiafigyelem középpontjába került.
11. Műgyűjtők éjszakája
Ismét itt a Falk Miksa utca negyedévenként jelentkező ünnepe! Hét új kiállítás harminchat művész alkotásaiból – a 11. alkalommal megrendezendő Műgyűjtők Éjszakája mint mindig, ezúttal is számos újdonságot kínál a képzőművészet kedvelőinek. A február 12-én a budapesti galériás negyedben, az V. kerületi Falk Miksa utcában és környékén délután 5 óra és éjfél között zajló rendezvényen a vizuális művészet minden válfajának képviseletében nyílik kiállítás ezen az estén: fotó, grafikai, szobor és festmény-tárlattal is várják az érdeklődőket – nem is akármilyenekkel. A képzőművészeti fesztivál még színesebbé tételéről az előadások, koncert és tárlatvezetések gondoskodnak.
Műtárgypiac csata után
A gazdasági krízis kezd megszokottá válni, a műkereskedelem nem ért véget, még ha meg is változtak az erőviszonyok. Mindkét nagy nemzetközi aukciósház megvált pár munkatársától, de vezetőik tagadják a cégek eladásáról keringő híreket. A régi műkereskedelmi bölcsesség szerint ilyenkor nem a bizonytalan (bár emelkedő árú) kortársakba kell fektetni, hanem a százszor kipróbált klasszikus értékekbe. A Christie's és a Sotheby's legutóbbi nagy árverésein pontosan ez történt!
Divat és kortárs művészet
Mikor a kortárs művészet divatos és drága, könnyen flörtöl a luxusiparral. Így volt ez a hatvanas években, mikor a pop art meghódította a divattervezés világát, és így volt ez az elmúlt egy-két esztendőben is. A méregdrága divatcégek sorra kötötték a szerződéseket a csillagként ragyogó kortárs művészekkel. Damien Hirst a Levisnek tervezett gyémánttal kirakott farmereket, a japán Takashi Murakami pedig a Louis Vuitton táskáknak kölcsönzött manga-külsőt. De mi történik a gazdasági válság után? A korábbi ügyfelek kezdenek elhidegülni egymástól.