Ezt nézd! – A hosszú hétvége elé

A húsvéti hosszú hétvége előtt több izgalmas programot is ajánlunk Budapesten: a Capa Központ előadását, valamint az Óbudai Társaskör Galéria, az INDA Galéria és a Ludwig Múzeum kiállításmegnyitóit. Az e heti kedvenceink a Magyar Nemzeti Galéria és a Virág Judit Galéria Weininger-kiállításai.

Hétfőn 17:30-kor Gyenge Zsolt tart előadást a Capa Központban. A Bemozdul a tér, megdermed a pillanat. Vizualitás fotó és film határán című előadás Nagy András operatőr fotókiállításához kapcsolódik: a fotó és a film határterületeit, a két médium sajátosságait helyezi középpontba, hogy megismerhessük a kép és a valóság fotografikus és filmbeli ábrázolásának különbségeit és egyezéseit.

Image may contain: indoor
Forrás: facebook.com

Kedden 18:00-kor nyílik Kaszás Tamás Transzparens montázs című kiállítása az Óbudai Társaskör Galériában. A tárlat egy kitalált művész fiktív munkáit mutatja be: az alkotó idős korában a városból vidékre költözött és visszavonult. Szabadidejében továbbra is alkot: a közvetlen megfigyeléseit és a napi munka során szerzett élményeit egyszerű eszközökkel, hétköznapi vagy talált anyagokra rögzíti.

Szerdán 18:00-kor új kiállítással jelentkezik az INDA Galéria: Ábel Tamás Supermoon című tárlatán a bemutatott munkák megmutatják, hogy a fiatal alkotót nem az üvegdizájn érdekli, hanem a konceptuális kortárs képzőművészet. Annak ellenére, hogy az alkotónál az üveg a fő anyag, mégis látszik a különféle határterületek – mint a fotográfia és a videóművészet – felé való nyitás. A kiállításon a 2015 és 2019 között, eltérő technikai megoldásokkal készült sorozatából láthatunk darabokat.

No photo description available.
Forrás: facebook.com



Csütörtökön 18:00-kor a Ludwig Múzeum is új kiállítással jelentkezik: SIGNAL – Konceptuális és posztkonceptuális tendenciák a szlovák képzőművészetben. A tárlat a kortárs szlovák képzőművészet elmúlt ötven évét mutatja be, beleértve a hatvanas-hetvenes évek nem hivatalos közegének konceptuális művészeti pozícióját, valamint a 90-es évek posztkonceptuális törekvéseit és a legújabb tendenciák képviselőit.

Ezt nézd! EXTRA


Topor Tünde


Akármilyen furcsa is, két Weininger-kiállítás is fut egy időben Budapesten (Bauhaus100. Absztrakt Revü – Válogatott művek Weininger Andor hagyatékából, Weininger Andor. A Bauhaustól New Yorkig); a háttérben magángyűjtő és közgyűjtemény valamikori harca áll, de úgy tűnik a csatabárdot nem ásták el a felek, és ma sem közösködnek még egy ennyire szerény hagyaték esetében sem. Így két helyre kell mennie az embernek, ha képbe akar kerülni azt illetően, hol vannak a Bauhaus színház és Weininger Andor festészetének gyökerei. A festészetet illetően mindkét helyen Rippl-Rónaihoz jutunk, de színpadtervek és későbbi művek esetében a nemzeti galériabeli kiállítás, a kurátor Bajkay Éva intenciói szerint, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet Pécsre, és a többi pécsi Bauhaus-növendék, főleg Molnár Farkas és az úgynevezett itáliai mappa alkotói által teremtett közegre, és Weininger De Stijl múltjára. Érdekes, hogy a Virág Judit Galériába pedig épp Pécsről érkezett egy válogatás, ami a magángyűjtő Körner András és a Pécsi Képtár, illetve a PIM – Kassák Múzeum anyagából áll össze, és amiben inkább Weininger színpadi oldala az érdekes, bár valamennyire kirajzolódik a későbbi pályaív is. Fotók mellett itt még a Weininger által tervezett gömb alakú színpad makettjét is meg lehet nézni, de a legérdekesebb az a szöveg, ami elmeséli, hogyan kell elképzelnünk egy dadaista dal (ami aztán a Bauhaus-nóta lesz) kialakulását. Mi volt az a helyzet, amiben megszülethetett ez a szöveg:

Kuri, kuri, kuri ne znaj kumpan, Kuri a bagázs.

Nyomd rá bella, nyomd rá bella, signorina, signorina, hopp, hopp, hopp.

Illa vesta majd elvesztó, majd elvesztó illaván,

Amore more morem amore chokolado

Van már triesta, nem kell budapesta,

a van (...) muti, tutti frutti.  

Elolvashatjuk a falon egy hangfelvétel kapcsán Weininger visszaemlékezését, és teljesen képbe kerülünk azt illetően: a Bauhausba különböző országokból érkezett fiatalok (nekem gyerekek) közül néhányan, pár hónappal az előtt, hogy dadaistának nevezhető bulikat rendeztek volna, még lövészárkokban tetvesedtek, háborúban harcoltak, de aminek a vége felé ugyanúgy keveredtek egymással, és keveredett a nyelvük is, mint aztán Weimarban, az iskolában.

Ha ebbe belegondolunk, őrült luxusnak látszanak a kis békebeli harcaink. Mondhatni felesleges luxusnak.