"Egyértelműen nem hagyományos bédekker" – Bartha Máté: Anima Mundi
Tizennyolc nap van hátra abból a kampányból, amelynek célja Bartha Máté Anima Mundi („Világlélek/-szellem”) című fotókönyvének közösségi finanszírozásból történő megvalósítása. A fotográfus és dokumentumfilmes alkotó a projekt során különleges nézőpontból, egy fiktív tudós szemszögén keresztül vizsgálja a metropolisz, az urbanizált emberi környezet működését és az amögött meghúzódó elveket – fotografikus megfigyeléseit pedig egy különös enciklopédiába rendezve adja közre.
A világok, kultúrák és szubkultúrák rendszerezett feltárása a fotó műfajának egyik legkorábbi funkciója – gondoljunk arra, hogy a médium miként forgatta fel a (kulturális) antropológia tudományát vagy olyan ikonikus munkákra mint August Sander A huszadik század emberei című sorozata. Az viszont mégiscsak kifejezetten posztmodern jelenség, hogy ezt a felvilágosodásban gyökeredző, modernista és racionalista rendezőkedvet a kortárs fotográfusok (Thomas Rufftól Wolfgang Tillmansig) a feje tetejére állítják, és a világtörténelemmé tágult nyugati káoszt megpróbálják sajátos módon önmagába visszacsomagolni. Ebbe az iskolába tartozik Bartha Máté jelen, több mint négy éve készülő munkája is. Ha belegondolunk abba, hogy a kötet a fény és a Nap által létrehozott képei írásos-digitális kódokból állnak, és ezek állnak össze új rendszerré az Anima Mundiban, a gnosztikus/újplatonista cím is több dimenzióval gazdagodik.
Bár a könyvben tudatosan nem szerepelnek szövegek, közreadjuk a Mucsi Emese által írt, eredetileg angol nyelvű kísérőesszé magyar fordítását, amely társkiadványként kapcsolódik a fotókönyvhöz, valamint a könyv kampányához készült, eddig nem publikált videók egyes darabjait is megtekinthetőek alább. Ezekben az alkotó által felkért művészek, barátok értelmezik a könyvet saját szempontjaik alapján.
A kampány – további képekkel és videókkal – ezen a linken érhető el.
Liber Mundi
Bartha Máté Anima Mundi című munkájában egy fiktív megfigyelő szerepébe bújva olyan képi univerzumot hozott létre, amely a mindenkori metropolisz rejtett oldalát, összefüggéseit igyekszik feltárni. A város a természeti környezet ellentéte, a civilizáció szimbóluma, amelyhez egyaránt kapcsolódnak pozitív és negatív gondolatok. A nagyvárosok összetett struktúráikkal különféle helyzetekben késztetnek valamiféle rendszerszerűség és okság keresésére. Nem véletlen, hogy a városok ismeretlen és titokzatos tereikkel olyan vonzóak a gondolkodók és művészek számára, akiknek alapvető törekvésük, hogy értelmezzék az őket körülvevő világot. A város rétegzettsége gazdag kulturális terepet alkot: a jelenségek ellenőrizhetetlenül nagy számban koncentrálódnak egy helyen. Ha valaki a kortárs városi élet egyfajta enciklopédiáját szeretné elkészíteni, akkor annak célszerű a nagyvárosokban kezdeni a mintavételt.
Bartha Máté készülő Anima Mundi című könyve kizárólag képekből építkezik, kísérőszöveg nélkül, teret adva a személyes értelmezéseknek és a szubjektív élmények megélésének. Munkájában sajátos rendezőelv szerint dolgozza ki a városi jelenségek és szimbólumok taxonómiáját. A szimbólumok gyakran titokzatosak, misztikusak, jelentésüket a hieroglifákhoz hasonlóan meg kell fejteni. Bár túlnyomó többségük – a képi (ikonikus) szimbólumok – olyan természetesen hordozzák jelentésüket, hogy értelmezésük nyilvánvalónak tűnik. A városi környezetben is gyakran jelen lévő nem ikonikus szimbólumok, csak az őket létrehozó kultúra kontextusában érthetők meg. Az Anima Mundi nyolc fejezetével és közel százötven képével egyfajta kézikönyvként funkcionál, amely a nagyvárosi kultúrákon belüli szimbólumok és lehetséges jelentéseik feltárásával betekintést nyújt a városi életbe és kultúrába. Egy ilyen értelmezésre nyitott, mégis zavarba ejtő anyagot a mindennapi élet kézikönyvének tekinteni már önmagában erős állítás. Az Anima Mundi egyértelműen nem hagyományos bédekker; nem kínál egyértelmű válaszokat, inkább kérdéseket tesz fel, amelyek a megértés felé vezethetnek bennünket.
Akkor kel igazán életre, ha könyvespolcra helyezzük, és van mellette némi „segédanyag”, úgynevezett másodlagos irodalom, összehasonlításképpen, mint például a Voynich-kézirat, Robert Fludd könyvei, vagy épp a Codex Seraphinianus. Ezek a rejtélyes kötetek egy világ – vagy a világ – egészét próbálják megragadni, azonban paradox módon közérdekű tartalmaik csak kódolt formában érhetők el, komoly fejtörést okozva ezzel az olvasóiknak. Az Anima Mundi ezekhez a könyvekhez hasonlóan épül fel: a bevezető után a minket körülvevő jelenségek alapvető formáira és alakzataira összpontosít, majd a megfigyelések értelmezése és rendszerezése következik, végül mindezt tágabb kontextusban mutatja be, a tényleges városi miliőtől a társadalmi kontextuson át egészen a kozmikus perspektíváig. Az Anima Mundi a nagyvárosi káosz rejtett struktúráinak kutatása, a metropolisz mint az emberi tevékenység egyik csúcspontjának vizsgálata nyomán a mintázatkeresés és az értelemadás mindenkori kényszerét, a megismerés küzdelmét is bemutatja.
Bartha Máté: Anima Mundi, 120 oldal
Tervezőgrafikus: Carel Fransen
Koncepció: Bartha Máté & Mucsi Emese, a Robert Capa Fotográfiai Központ kurátora
Kísérőesszék: Mucsi Emese & Dr. Paul Dijstelberge, az amsterdami The Embassy of the Free Mind könyvtárigazgatója
Kiadó: The Eriskay Connection
