HAVI ARCHÍV – október

Az Artmagazinnál fontosnak tartjuk, hogy habár napjaink új cikkek írásával és gondozásával, új lapszámok összeállításával telnek, mégse feledkezzünk meg korábbi tartalmainkról – főleg, hogyha azoknak ma ugyanúgy van aktualitásuk.

Éppen azért, hogy az általunk kedvelt, szeretett, sokszor forgatott Artmagazin-cikkek ne merüljenek feledésbe, néhány éve elkezdtük az Artmagazin Online HETI ARCHÍV rovatát, ahol minden szerdán valamelyik munkatársunk választott a heti aktualitásokhoz kapcsolódó tartalmat az Artmagazin nyomtatott és digitális archívumából.

Most kicsit változtatunk a taktikán: ezentúl minden hónap első szerdáján jelentkezünk, és egyszerre több archív tartalmat is ajánlunk, amiből a hónap során szabadon válogathatnak kedves olvasóink.

Íme az első HAVI ARCHÍV, csupa októberi történéshez és kiállításhoz kapcsolódó olvasnivalóval:

Múlt héten startolt a CAPAZINE – Let’s Eat című kiállítás a Capa Központban, amely október 16-ig tekinthető meg. A tárlat előzménye egy workshop volt, melynek fókuszában az étel, az étkezés és a fotográfia kapcsolata állt. A résztvevők – és így a kiállítók – között szerepel Fajgerné Dudás Andrea is, akivel Szikra Renáta készített interjút az Artmagazin 69. lapszámába. A beszélgetésből kiderül, miért volt fontos számára, hogy férjezett nevén váljon ismertté, továbbá fény derül arra is, hogy miért tartja magát nőművésznek, illetve mit gondol a nők ábrázolásáról, a női tekintetről.

Tasnadi1

Tasnádi József: The Persistence of Memory, Busan City, Dél-Korea, fotó: Tasnádi József

A Horizont Galériában egészen október 27-ig látható Tasnádi József Agglegény a szépségszalonban című solo show-ja. Bordács Andrea Az emlékezet konoksága című cikkében, amely az Artmagazin 94. számában jelent meg, Tasnádi József köztéri alkotásait veszi górcső alá. A sort egy busani land art fesztiválra való felkéréssel indítja, majd sorra veszi azokat a műveket, amelyek szorosan kötődnek a Busanban megvalósult projekthez – különböző természeti elemek (különösen a víz) és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó csónak motívumain keresztül.

Pauer Gyula PSEUDO festmények című kiállítása október 29-ig látogatható az acb Galériában. A tárlaton, amelynek középpontjában a művész pszeudofestészeti programja áll, olyan, nagyrészt 2005 után keletkezett munkák láthatók, amelyek a nagyközönség számára mindezidáig kevésbé voltak elérhetők. Pauer egyik legismertebb munkája, amelyet Can Togayjal közösen jegyeznek, a Cipők a Duna parton című köztéri alkotás. A művel több ízben is foglalkoztunk, többek között Boros Géza írt róla átfogóan az Artmagazin 113. lapszámában – amelyben amellett, hogy méltatja a művet, rávilágít a turistahadak okozta „erózió”-ra is. 

Screenshot 2020 02 24 at 10.06.07

Az emlékmű 2019-ben, © Artmagazin / fotó: Boros Géza

Az acb másik kiállítása, amely az Attachmentben látható október 29-ig, Várnai Gyula legújabb műveit sorakoztatja fel. A tárlaton szereplő alkotások pozitív jövőképről tanúskodnak, amelynek hátterében az univerzum felfedezése és az ezzel kapcsolatos új ismereteink bővülése áll. Az Artmagazin 2004-ben, Várnai pályája korai időszakában, az acb Galéria-beli első kiállítása idején közölt egy cikket a művész munkásságáról. Szoboszlai János Intenzív intimitás című szövege arra a következtetésre jut, hogy a művek értelmezését illetően nincs egyértelmű magyarázat, nincs fix megoldókulcs, de éppen ebben a „nyitottság”-ban, játékosságban rejlik Várnai alkotásainak esszenciája.

Közel egy hete látogatható a pécsi Janus Pannonius Múzeumhoz tartozó Magyar Modern Képtárban Pinczehelyi Sándor Karanténban című kiállítása, amely november 3-ig tekinthető meg. A tárlat – ahogy címéből is következik – a koronavírus-járvány idején, a karanténban keletkezett alkotásokat mutatja be. Az Artmagazin Online-on mi is foglalkoztunk egy ilyen művel, a Műveletek csillaggal, korpusszal (2020) című fotóval. A nyomtatott Artmagazin 19. számában pedig Helena Markusková Történelmen innen, történelmen túl című cikke mutatja be Pinczehelyi munkásságát – előtérbe helyezve a 70-es évekbeli főművek átértelmezését és a 2000-es évek közepén jelentkező, új utakat kereső tendenciákat.

full_005325.png
Az emlékezet konoksága

Vízben álló tárgyak, amelyek kognitív disszonanciát tartanak fenn az általunk felfogható időn túl, miközben mégis az ellentétek összebékítésének emlékműveivé válnak. Tengerben álló kapu, vízben ázó zongoraváz, gémeskút egy tóban, amik között önállóan mozgó, evezős ágy-járat közlekedik.

full_003364.jpg
Intenzív intimitás

Várnai Gyula Empátia című alkotását egy elemlámpából, tükörből és egy szőnyegdarabból állította össze. Az ódon zseblámpa fénykörét a tükör visszaveri, s azonos méretben a lámpatest mellé, a szőnyegre vetíti. A falra szerelt tárgyegyüttes olyan, mint egy baldachinos ágy. A rajta heverő lámpa teste mellett annak asztrálteste, virtuális, már-már spiritiszta kivetülése a fénykör. A mikroméretek miatt mikrokörnyezetbe lát be a néző: egy intim, emocionális tartalmú életképbe pillant, amely egy, az életvilágban létező vagy feltételezhetően létező emberi viszonyrendszer metaforája. Az előző mondattal megszemélyesítettük a lámpát, emberi vonásokkal ruháztuk fel (hever az ágyon asztráltest-partnere mellett). Nyilvánvalóan tetszik nekünk ez a mű, amely kiváltja érdeklődésünket, leköti figyelmünket és felgyújtja képzeletünket. De ha valaki más, egyéb módon értelmezné, mondjuk jelentés nélküli fénykompozíciót látna benne, nos, semmi alapunk nem lenne vitába szállni ezzel az interpretációval.

20070905165056.jpeg
Történelmen innen, történelmen túl

Pinczehelyi Sándor (1946) munkásságából tavaly ősszel adott ízelítőt az érsekújvári Művészeti Galéria, mely az utóbbi évtizedben intenzívebben figyel a magyar művészetre. A Kassák városában működő intézmény, hűen a nagy ős ars poeticájához, arra törekszik, hogy a jelenben éljen, színvonalas kortárs művészeti kiállításokat rendezzen s fellazítsa a határokat a hazai és külföldi művészet között. Három évvel ezelőtt Pinczehelyi Sándor részt vett egy párbeszéd jellegű kiállításon – Július Kollerrel (1939), mely egyaránt rámutatott a művészek közös és egyéni vonásaira. Ezután merült fel az idei önálló kiállítás gondolata, amely Látogatás címen 2006. szeptember 7. – október 14. között meg is valósult. A kiállítás tényleg ízelítő volt, hisz érintette az előző korszakokat, a hangsúlyt a 70-es évekbeli főművek átértelmezésére és az utóbbi évek termésére helyezve. Párhuzamosan voltak jelen a visszatekintő-átértelmező és újat kereső tendenciák.

Screenshot 2020-02-24 at 10.06.07.png
Eleven emlékmű

Amióta 2016-ban az Architectural Digest a pesti Duna-parton sorakozó vascipőket beválogatta a világ legjobb köztéri szobrai közé, Pauer Gyula és Can Togay alkotását egyre többen keresik fel. Talán már túl sokan is. A holokauszt-emlékhelyeket kutató Martin Winstone szerint Európa egyik leghatásosabb holokauszt-emlékműve Budapesten található a Parlament közelében, ahol a rakpart terméskő szegélyére rögzítve hatvan pár elnyűtt lábbeli sorakozik (The Holocaust Sites of Europe: An Historical Guide. I. B. Tauris, London, 2010). Az útikönyveknek és a turisták kiposztolt fotóinak köszönhetően a Duna-parti vascipők ma Budapest legnépszerűbb és világszerte legismertebb kortárs köztéri műalkotása. Méltán.

pinczehelyi.jpg
Csillaggal, korpusszal

A MANK pályázatot hirdetetett vidéki képzőművészeknek, hogy támogassák az alkotó közösségeket, műhelyeket, bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak számukra. Az eseménysorozat három megyeszékhelyen valósult meg, ennek egyik állomása a veszprémi Dubniczay-palotában látható Test / Harmónia kiállítás, ahol az emberi alak, a test kultúrája kerül középpontba.