Ezt nézd! – Fotó, fotó, fotó
A hétre három fotókiállítást ajánlunk: egyet a Capa Központban, ami feltárja, mi minden foglalkoztatja a fiatal fotográfusokat, egyet az ISBN könyv+galériában, amely a férfi lét és a férfiasság kérdéseit kutatja a női tekinteten keresztül, és egyet az INDA Galériában, amely egy művész sajátos látásmódját mutatja be az elmúlt pár évben készült alkotások vegyítésével.
Idén is a Capa Központ ad otthont az 1991-ben alapított Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj beszámoló kiállításának. A díjat Pécsi József (1889–1956) fotóművész, fényképészeti szakíró és szaktanár tiszteletére hozta létre a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. A 2021-es nyertesek – Balogh Viktória, Bartha Máté, Biró Dávid, Bognár Benedek, Darab Zsuzsa, Fromm Balázs, Piti Marcell, Rédling Hanna, Zagyvai Sára és Zoltai András – munkáit nem lehet egy-egy téma, egy-egy szemlélet köré csoportosítani, hanem a végtelen sokszínűség jellemzi mind a fókuszpontokat, mind az eljárásokat illetően. Némelyik sorozat a fotográfia hagyományos kereteit feszegeti, míg vannak olyan művek is, amelyek a dokumentarista vonalat viszik tovább. Előtérbe kerül a hatalom és reprezentáció vagy az egyéni sorsokon keresztül aktuális társadalmi kérdések – csupa olyan téma, amelyek nem csak a fiatal fotóművészeket foglalkoztatják. A Capa Központ Project Room termében látható kiállítás március 27-ig tekinthető meg.
Az ISBN könyv+galériában már csak a héten, március 4-ig látogatható Simon Zsuzsi Alexandru című solo show-ja. Aki ismeri az alkotó munkásságát, annak elsőre meghökkentő lehet, hogy ezúttal nem a női testkép (mint például a testszőrzet, amely már jó ideje központi téma a művésznél) kerül középpontba, hanem egy férfi. Valójában mégis szervesen kötődik Simon Zsuzsi korábbi alkotásaihoz, szemléletéhez, csak éppen más oldalról közelíti meg a feminizmus és a női lét kérdéseit. És bár egy férfire – nevezetesen Alexandrura – fókuszál legújabb sorozatában, mégis általánosságban kérdez rá a férfi nemben rejlő kutatandó témákra – s teszi mindezt a női tekintet felől. Az alkotó egyrészt figyelme veszi, hogy mik azok a sztereotípiák, amik általánosságban élnek a férfiakkal és a férfi testtel kapcsolatban, másrészt elemez és kritikával él, hogy komplex képet adjon témájáról. Így a dokumentarista jellegű, portrészerű ábrázolás mellett metaforikus képeket is használ, amelyek tovább árnyalják a maszkulinitás dominanciáját, az erő és az erőszak (sokszor látens) jelenlétét, mindazt, ami a felszínen és alatta van, ami a férfi szereppel általánosságban elfogadott, és ami egyre inkább átalakulóban van.
Az INDA Galériában is egy férfi kerül középpontba, de nem a női tekintet, hanem saját szemén keresztül. Neogrády-Kiss Barnabás Szemmunka című kiállítása, amely április 8-ig tekinthető meg, az alkotó sajátos látásmódjának, kép- és sorozatalkotó attitűdjének bemutatása különböző időszakokban készült munkáin keresztül. Az egymástól különálló, de szemléletükben hasonló sorozatok – a Kő, papír, zokni (2016–2018), a Kettős kötés (2018–2020) és a Solitude (2020–2021) és az azoktól független, legújabb munkák keverednek, mosódnak össze és kezdenek kommunikálni egymással a Galéria három termében. Bár az többnyire általánosságban elmondható, hogy a mű az alkotó szemén keresztül mutatja be a világot, de jelen esetben többről van szó: nemcsak azért, mert a művész sokszor maga is megjelenik a képeken (Neogrády-Kiss Barnabás esetében nem a hagyományos önarckép műfajáról beszélhetünk, hanem inkább csak teste egy-egy apró részlete tűnik fel egyes fotóin), hanem mert a fókuszt olyan, elsőre jelentéktelennek tűnő részletekre irányítja, amelyek összeolvasva hol drámai, hol abszurd, hol groteszk, hol pedig misztikus élményeket közvetítenek.