Ezt nézd! – Hibrid absztrakció
A hétre három olyan kiállítást ajánlunk, amelyeknél az absztrahálás központi szerepbe kerül, de nem kizárólagosan az határozza meg a bemutatott műveket. Legyen szó nyelvi vagy képi absztrakcióról, személyes történetekről vagy kollektív élményekről, a TOBE Galéria, a Várfok Galéria és a Glassyard Galéria kiállításai érzéki módon, komplex narratívák mentén tárgyalnak meg a társadalom számára (is) jelentős kérdéseket.
Április 2-ig látható Fabricius Anna Száz szó és hét dolog című kiállítása a TOBE Galériában. A művész kiállított sorozata az ismert és ismeretlen szavak, jelentések, asszociációk, képzetek és képek egymásra hatásával dolgozik, melynek dinamikáját, inspirációját gyermeke beszédtanulása adta. A szülő – hasonlóan gyermekéhez – értelmezni próbálja a hallottakat és igyekszik a saját valóságának rendszerébe beleilleszteni. Fabricius időről időre visszatérő, fotográfiáit kiegészítő szövegeit – jelen esetben a nehezen körülhatárolható „babanyelvet”– vizuálisan is értelmezhető definíciókba sűríti és jeleníti meg. Megrendezett fotográfiáival és tájképeit felülíró gesztusrajzaival egy újfajta esztétikai minőséget keres – a végeredmény egyszerre filozofikus, érzékeny és személyes. A kiállítás anyagát kiegészítő „dolgos mama” és „bátor papa” képpár egyfajta keretet biztosít ennek a nagyfokú verbális és vizuális szabadságnak, ami a gyerekkor sajátja.
Április 2-ig tekinthető meg Nemes Anna Egyszerű bonyolult című kiállítása a Várfok Galériában. A művész nagy technikai tudással és precizitással megalkotott műveit újabban a fekete szín domináns használata határozza meg. Absztrakt festékfoltok és azok finom összekapcsolódásai alkotják a kompozíciókat: a festmények által az organikus absztrakció és a figuratív ábrázolás különleges dialógusába nyerhetnek betekintést a látogatók. A legújabb munkák gondolati hátterét a művész a következőképp foglalja össze: „A víz és a pigmentek az eróziónak engedelmeskedve mintázatokat hoznak létre. A kialakult organikus felületek amellett, hogy nagyobb léptékű természeti jelenségekre rímelnek, az emberi testben láthatatlanul jelen levő rendszerekre is emlékeztetnek. Habár a képeken az emberalakok materiális valójukban jelennek meg, a képek tárgyai ezek az örökké működő termodinamikai jelenségek. Az organikus, vagyis absztrakt és a valódi, anatómiai ábráról felismerhető részletek között zajlik a párbeszéd a figurákon belül.”
Április 29-ig látogatható A java csak most jön... című csoportos kiállítás a Glassyard Galériában. A kiállítás négy olyan művész – Robert Gabris, Lukáš Hofmann, Horváth Gideon, Anna Zemánková – munkáit fűzi össze egy organikus és komplementer narratívába, akiknek alkotói gyakorlata az identitásuk megéléséből és léthelyzetük körülményeiből szükségszerűen és erőteljesen kikivánkozó válaszként is értelmezhető. Mind a négy alkotó munkájára jellemző a gazdag, organikus, burjánzó esztétikum, biomorfikus absztrakció érzékeny részletekkel, személyes témákkal, amelyek sokszor a nehezen megélt valóságon akarnak felülkerekedni. Mindannyian olyan kreatív energiákat csatornáznak művészi alkotásaikba, amelyeket máshol nem igazán élhetnek meg és amelyeknek egy személyes, elfojthatatlan önkifejezési kényszer a szünet nélküli belső forrása. A galériában látható intuitív módon összeállt műtárgy-konstelláció bíztatásaképp is értelmezhető azok számára, akik hasonlóan gazdag és bátor kifejezési formákkal kísérleteznek, legyen szó a heteronormatív rendszer elleni küzdelemről, a kisebbségek elnyomásának problematizálásáról vagy az absztrakt, láthatatlan, külső erőkre és a társadalom egészére adott egyéni válaszokról.