Ezt nézd! – Város, ház, struktúra
Ezen a héten az építészet, illetve az ahhoz közvetlenül vagy közvetve köthető témák, területek kerülnek középpontba. A sort a Trapéz kiállításával indítjuk, ahol egy irodalmi mű alapján kerül terítékre többek közt az építészeti tervezés és az építés viszonya. A Hegyvidék Galériában egy egyéni kiállításon jelennek meg tervrajzok – vagyis pontosabban funkciójukat elvesztve, üvegszobrokba „zárva” egészen más szerepbe kerülnek. Az Einspach Fine Art & Photography kiállítóterében pedig egy olyan kiállítás látható, amely nem kapcsolódik szorosan az építészeti tematikához, azonban fontos kérdéseket vet fel – átvitt értelemben nemcsak az absztrakt képzőművészettel kapcsolatban.
Május 20-ig látogatható az Architecture Uncomfortable Workshop (azaz AU Workshop) Krespel Házak című kiállítása a Trapézban. A kiállítás alapja E. T. A. Hoffmann 1818-as Krespel tanácsos című novellája, amelynek címadó főszereplője tervek nélkül kezd bele egy építkezésbe. Csak a munkálatokhoz szükséges anyagok, a helyszín és a munkások adottak – minden más a pillanatnyi döntéseken, az érzéseken alapul. Az irodalmi alap egy sor kérdést vet fel, nem csak az építészeti tervezés és az építés viszonyáról. A kiállítótérben egy kollektív munka során létrejött, grandiózus installáció kapott helyet. A gipszből készült hegyek, csúcsaikon viaszaszépítményekkel, amelyek mind-mind más struktúrát alkotnak, sőt különféle fűszereket is magukban rejtenek, a házak karakteréhez passzolókat. A falakon pedig E. T. A. Hoffmann novelláinak részletei olvashatóak – a német romantika miliőjébe állítva a kiállítótér installációját.
Már csak a héten, május 7-ig látható Gáspár György Lenyomat város című solo show-ja a Hegyvidék Galériában. A kiállításon olyan művek sorakoznak fel, amelyeket a művész előzetes, építészeti rajzokra emlékeztető vázlatok alapján, festett üveglapokon, vonalzó mentén kapart ki geometrikus absztrakt szerkezetekké, vonalhálókká, saját konstrukciójú rendszerekké, majd ezeket a vonalazott üveglapokat rendezte, ragasztotta egymás alá és fölé. Az így létrejövő szobrok a fény-árnyék játéka és a térbeliség révén optikai illúziót keltenek. Az alkotások kiindulópontja a művészt foglalkoztató múltbéli és utópikus terek voltak: indusztriális hangulatú, de mégis funkciómentes architektúrák. A kiállításon Gáspár György szobrai mellett először láthatóak a képzőművész plasztikákhoz kapcsolódó papírmunkái, egyedi rajzai is.
Május 24-ig tekinthető meg Jovánovics Tamás Az absztrakció örök dilemmája című kiállítása az Einspach Fine Art & Photography kiállítóterében. Bár a kiállítás nem kapcsolódik szorosan az építészeti tematikához, fontos kérdéseket vet fel, s átvitt értelemben nemcsak az absztrakt képzőművészettel kapcsolatban. Ahogy Jovánovics Tamás vallja: „Az absztrakció örök dilemmája, igazából a minimalizmus dilemmája is egyben. Hogy mennyire lehet egy festmény egyszerű, esszenciális. Ugyanakkor az is izgat, mennyire lehet kaotikus, burjánzó egy festmény. Csupa dilemma, hisz nyilván el kell kerülni, hogy a két pólus kioltsa egymást, valamilyen módon egyszerre kell a »majdnem semmit« és a »burjánzót« is éltetni. Azt hiszem a számomra legkedvesebb kortárs absztrakt festőknek is hasonló dilemmáik lehetnek: Stanley Whitney, Beat Zoderer, Daniel Buren, Francois Morellet, Peter Halley, Sean Scully, Dillwyn Smith, Imi Knoebel, Károlyi Zsigmond mindnyájan – persze más-más módon – a vizuális nyelv redukciójával, és ennek a redukált vizuális nyelv csűrésével-csavarásával hozták létre absztrakt festményeiket, alkotásaikat. Ebből a labirintusból nincs kiút, ez a labirintus maga az absztrakt festészet.”