Hitel műtárgyfedezet mellett, avagy a magyar műtárgypiac egy pénzintézet szemével
Bálint Attila
A magyarországi műkereskedelem történetét vizsgálva a mindenkori pénzvilág számos meghatározó szereplőjének nevével találkozhatunk. Elég, ha csak a Posta Takarékpénztárat említjük, mely az Árverési Csarnokkal egyesülve a két világháború közötti aukciós élet vezető szereplője volt, de gondolhatunk olyan neves bankárokra is, akik gyűjtőként vagy mecénásként komoly szerepet játszottak a kor művészeti életében, például báró Kornfeld Mór műgyűjtő, vagy Fruchter Lajos, a Gresham-kör fő támogatója.
A rendszerváltás óta új nevekkel bővült a névsor; közülük is elsőként a Raiffeisen Bank ismerte fel a kultúra, és annak szerves része, a kortárs képzőművészet támogatásának fontosságát. Gyűjteménye felépítésével, folyamatos fejlesztésével, kiállítások rendezésével, kiadványok támogatásával aktív és jelentős szereplője a képzőművészeti életnek.
A Raiffeisen Bank Private Banking üzletága nyolc éve működik azzal a céllal, hogy magas szintű igényekkel rendelkező, vagyonos ügyfelei pénzügyeit, befektetéseit kezelje. A bank koncepciója szerint a klasszikus Private Banking-szolgáltatások nemcsak a pénzpiaci befektetések körét jelentik, hanem az ingatlanpiaccal, biztosításokkal, adózással összefüggő vagyontervezési tanácsokat, valamint természetesen a műtárgypiaci befektetéseket is, melyeknek nemcsak pénzügyi, de kulturális és társadalmi vonatkozásai is fontosak.
A Raiffeisen Private Banking, mely szegmensében piacvezető Magyarországon, a hazai bankok között gyakorlatilag egyedülálló módon, már évek óta ügyfelei rendelkezésére áll műtárgyfedezet mellett nyújtott hiteleivel, annak ellenére, hogy a terület újdonsága, az ismeretlentől való félelem és a bankok hagyományos kockázatkerülő magatartása következtében a magyarországi bankszektorban a műkincsfedezet melletti hitelezés még gyerekcipőben jár.
A Raiffeisen Private Banking a fenti tényezők ellenére azért döntött a műkincsfedezetű hitelezés elindítása mellett, mert megítélése szerint a magyar műkincspiac az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül:
- Kialakultak azok a galériák, aukciósházak, melyek folyamatos és megbízható működésükkel megteremtették a jó műtárgypiac tárgyi és intézményi feltételeit.
- Az uniós jogrendszerrel harmonizáló és folyamatosan finomodó törvénykezés biztosítja a jogi feltételeket.
- A behozatalra vonatkozó szabályozás az utóbbi három évben már gyakorlatilag akadálytalanná tette a műtárgyak Magyarországra áramlását: vám és forgalmi adó megfizetése nélkül, bejelentési kötelezettség mellett zajlik, ezzel is biztosítva a piac folyamatos működését.
- Nem utolsósorban pedig létrejött egy gyűjtőkből, magán és intézményi befektetőkből álló vásárlóerő, melynek következtében a magyar kulturális örökség szempontjából fontos és jelentős tárgyak esetén, ahogy ez a világ minden fejlett műkereskedelemmel rendelkező országában működik, a belső piac vált a legerősebbé, a legkoncentráltabbá.
A bank szemszögéből olyan tárgyakra kerülhet zálogjog, amelyeket az ügyfelek hosszú távú befektetésként tartanak számon, illetve amelyeknek értékesítése érzelmi okokból fel sem merülhet. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy a fedezetként elhelyezett műtárgyak kivételesen biztonságos körülmények között, a műtárgy állagmegóvásának figyelembevétele mellett kerülnek tárolásra, sőt a tulajdonosok számára a bank igény szerinti rendszeres ellenőrzési lehetőséget is biztosít.
A bank eddig alapvetően klasszikus magyar és külföldi festmények esetében nyújtott hitelt, olyan fedezet ellenében, ahol a piac számos referenciaárat tudott már felmutatni. Olyan képeket preferált, melyek nincsenek kitéve divatoknak, rövidtávú hullámzásoknak, bizonyos esetekben nem zárkózik el kortárs műalkotások befogadásától sem.
A hitel elbírálása két független, a bank által kijelölt igazságügyi festményszakértő értékelése és véleményezése alapján indul el. E szakvélemények birtokában a szokásos hitelbírálati mechanizmusok vezetnek a hitel felvételéhez. Tekintettel arra, hogy a járulékos költségek magasabbak, mint a jelzáloghitelek esetén (gondolva itt a biztosítás, a tárolás és a szakértői díjak költségeire), jellemzően 30 millió forint feletti hitelösszeg esetén érdemes a folyamatot elindítani. Zsinórmértékként értelmezhető, hogy a becsült forgalmi érték 30—35 százaléka erejéig számíthatunk a hitel összegének megállapítására, az ügyletek átfutási ideje pedig minden adminisztrációs nehézséggel együtt is egy–másfél hónap alatt marad.
2004/1. 60. o.