Kul-túrák Magyarországon I.

Iványi Bianca

Ilyenkor ősszel kellemes egynapos kirándulásokat szervezhetünk itthon, közvetlen közelünkben, vagy akár messzebbre merészkedve. A kultúr-szomjukat oltani vágyóknak (olvasóink márpedig ilyenek) olyan helyszíneket ajánlunk, melyek számukra talán kevéssé ismertek, mert kevésbé frekventált helyen vannak, vagy pedig nem kapnak megérdemelt hírverést (sem). Elsősorban 20. századi, modern és kortárs képzőművészettel foglalkozó intézményeket, helyszíneket, kezdeményezéseket mutatunk be, melyek egy-két kivétellel nem nagy, országos gyűjtemények. A körülöttük kínálkozó látnivalók kellemesen kikerekítik úti élményeinket.

Kezdjük egy távolabbi túrával, és vegyük szemügyre a fővárostól délre eső régiót. Pécs kulturális monopóliuma méltán közismert, de vonzáskörzetének számos látnivalója kevésbé. Ha elindulunk a főleg hétvégén kellően és kellemetlenül forgalmas 6-os úton, álljunk meg először Dunaújvárosban. A város szívében található Kortárs Művészeti Intézetet (az artmagazin egy korábbi számában már olvashattak róla: Petrányi Zsolt: Egy gyűjtemény előszavaként, II. évf., 2. sz., 42-43. oldal) feltétlenül meg kell látogatni! De van itt még egy hely, amit vétek kihagyni, ez pedig a Duna-parti Szoborpark. A vas és acél egykori fellegvárában ügyesen kovácsoltak (öntöttek, hegesztettek stb.) erényt és művészetet az anyagból. Az 1974-ben létrejött Acélszobrász Alkotótelepen (bázisa a Dunaferr Dunai Vasmű Rt.) olyan fémszobrok, térplasztikák készülnek, melyek nemcsak anyagi és technikai értelemben, hanem a műtermi méreteket jóval meghaladó léptékű gondolkodásban, a köztéri szobrászat átértékelésében nyitottak új távlatot a magyar szobrászatban. Meghatározzák a város köztereinek és a Duna-parti sétányoknak a képét, ahol Közép-Európa egyik legszebb szabadtéri szoborkiállításában gyönyörködhetünk. Csodálatos természeti környezetben, a Dunára teraszosan ereszkedő zöld lankákon sétálgatva, a gazdag növényzetbe, a tájba beépülve, de azok ellenpontjaiként több mint félszáz művet fedezhetünk fel. A jelentős, korántsem csak helyi jelentőségű produktumokat olyan alkotók nevei „fémjelzik", mint Bakos Ildikó, Bohus Zoltán, Buczkó György, Budahelyi Tibor, Csáji Attila, Csíkszentmihályi Róbert, efZámbó István, Friedrich Ferenc, Galántai György, Gulyás Gyula, Halász Károly, Móder Rezső, Péter Ágnes, Samu Géza, Schéner Mihály, Szeift Béla, Trombitás Tamás, Várnai Gyula, Vilt Tibor, vagy a külföldiek közül Ingó Glass - lehetetlen az összes nevet felsorolni. Az itt lakók - ritka eset! - szívesen fogadják környezetükben a kortárs alkotásokat, s talán saját munkájuk eredményének is tekintik őket. Az itteni kezdeményezések, intézmények jó példák arra, hogyan erősíthetik egy város identitását és kedvező arculatát. A városba érkezőt egyébként az óvárosi kereszteződésben feltűnő jelként a holland Fritz Vanen nagyméretű, izgalmas konstrukciója fogadja. Ellenpontként, a szoborpark előtt, a Vasmű úton Somogyi József még emblematikusabb műve, a Martinász tűnik fel...
 
HALÁSZ KAROLY: Félúton II. 1973
fotogram-kollázs 18 x 24 cm
 
Tovább indulva, Paksra érve, Halász Károly neve ismét felmerül, aki a városban élve azon dolgozik, hogy ne csak ha-lászcsárdája miatt álljanak meg itt a Pécs felé igyekvők. A Paksi Képtár az ő kezdeményezésére jött létre 1991-ben, és mára a magyar kortárs művészet egyik legizgalmasabban formálódó, országos gyűjtőkörű múzeuma. A gyűjtés 1980-ban kezdődött, a művészek ajándékaiból, vásárlásokból az évtizedek alatt egy nagyon jól válogatott anyag alakult ki. Törzsanyagát az 1980-ban indított Vizuális Kísérleti Alkotótelep gyűjteménye képezi. Gerince az Iparterv-nemzedékhez és az Új Szenzibilitás-tárlatokhoz tartozó művészek szinte hiánytalan listája - a katalógusból találomra merítve: Bak Imre, Csiky Tibor, Fajó János, Gulyás Gyula, Keserü Ilona, Kőnig Frigyes, Nádler István, Jovánovics György, Július Gyula, Maurer Dóra, Szirtes János, El Kazovszkij, Galántai György, Kelemen Károly, Hencze Tamás, Mengyán András. Ez nem akadálya annak, hogy egyre gyakrabban újabb keletű nevek is felmerüljenek, például Csörgő Attiláé vagy Sugár Jánosé. Kiemelten szerepelnek a Pécsi Műhely mentorának, Lantos Ferencnek a művei, fontos csoportot képviselnek a pécsi illetőségű művészek: Ficzek Ferenc, Kismányoki Károly, Pincehelyi Sándor, Szíjártó Kálmán, és még jó néhányan, valamint a Paks közvetlen régiójába tartozó egykori és újabb helyi alkotók.
 
A gyűjtés, feldolgozás és a szervezési feladatok javát Aknai Katalin és Merhán Orsolya végzik. Az oktatásban Ritter János, Takács Éva és ifj. Ficzek Ferenc tevékenykednek. A régióban és a városban folytatott munka fő mozgatórugója ugyanis példamutatóan a képzőművészeti oktatás és továbbképzés, a művészeti információk gyűjtése és továbbadása, valamint a kiállítások és alkotótelepek szervezése.
 
HALÁSZ KAROLY: Részlet a szekszárdi installációból 1989
 
Ezután a Mecsek felé vesszük utunkat, melynek hegyvölgyei, hangulatos települései Árpád-kori templomaikkal, váraikkal, a népművészeti hagyományt őrző tájházaikkal, barokk kastélyaikkal kulturális örökségünk nagy kincsei. A hegység lábánál, közvetlenül a főút mentén helyezkedik el Mecseknádasd: Szent István-temploma a XIV. században épült, szép látnivaló a volt püspöki kastély és a tájház. Utána már a Dunántúl legmagasabb hegyvidékén járunk, a kanyargós útról letérve Zengővárkony következik, a völgyben megbúvó kis falu, mintegy 28 hektáros védett szelídgesztenyéssel övezve. 
 
Számunkra legfőbb érdekessége, hogy a neves művészettörténész és filozófus, Fülep Lajos 1927-től 1945-ig a falu református lelkésze volt. Az otthonául szolgáló paplak hajdani könyvtárszobájában állandó kiállítás látható műveiből, személyes tárgyaiból és néhány szép, általa gyűjtött néprajzi tárgyból.
 
Visszafordulva a főútra, hamarosan feltűnik végcélunk, Pécsvárad: a mediterrán jellegű, festői sváb település Pécs közvetlen közelében fekszik. Messziről feltűnik a vár és a bencés apátsági templom tornya. A mai hangulatos István király szállónak helyt adó hajdani bencés monostort Szent István alapította, templomát 1015-ben szentelték fel, egyik legjelentősebb középkori emlékünk (a várkápolnában hazánk legrégebbi freskóinak egyike látható). A Vármúzeumban történeti és képzőművészeti kiállítások várnak minket; itt található László Károly grafikai gyűjteménye (szó volt arról, hogy kollekcióját a városban helyezik el), Kígyós Sándor szobrai és egy Bali-szigeti szoborgyűjtemény.
 
A várudvar Szent István mellszobra Borsos Miklós alkotása. Pécsvárad a szobrászok kedvelt központja, többen telepedtek le a városban (Kígyós Sándor, Szabó István, Garami László), nyaranta itt él és fejleszti nemzetközi alkotásokból álló szoborparkját (melyet az érdeklődőknek szívesen megmutat) a magyar származású nürnbergi szobrász, Botond.
 
SAMU GÉZA: Installációs kísérlet 1982
 
A legújabb és egyben legérdekesebb nevezetesség Samu Géza múzeuma, mely pár évvel ezelőtt ebben a városban, önálló épületben kapott helyet (a Samu Géza Alapítvány, elsősorban Balipap Ferenc és Kő Pál éveken át tartó igyekezetének eredményeként). A kiállítás a teljes életművet feltárja, a hetvenes évek elejétől készített, a népi tárgykultúra rekvizitumainak, használati tárgyainak újrafogalmazott, népmesei, balladai elemeket regélő bálványait, bábfigurákra, antropomorf és zoomorf figurákra emlékeztető műveit éppúgy, mint az évtized végén keletkezett szabadtéri és kiállítási enteriőrbe fogalmazott installációit, environmentjeit és assamblage-ait. Műveiből elementáris erő sugárzik, hangvételük egyéni, mással nem rokonítható. Pécsvárad egy barokk műemlék-épületben méltó helyet biztosított e jelentős életmű számára.
 
A városi könyvtárban, mely egyben képzőművészeti kiállítóközpont, található még Nemes Endre festőművész és Nagel Lajos könyvkiadó emlékszobája, Platthy György festőművész emlékkiállítása. A városból több irányban tehetünk kirándulásokat a Zengőre, melyet sajnos most leginkább a híradásokból ismerhetünk, a közeli Árpád-kori műemlékeket őrző falvakba (Kővágószőlős, Kővágótöttös, Cserkút, Mánfa), vagy az üdülőhelyekre (Sikonda, Orfű, Abaliget). Valamivel messzebb pedig ott van Villány, mely a jó bor mellett szabadtéri kőszoborparkjáról híres, mely 1968 óta mutatja be a siklósi szobrász szimpózium vendégeinek alkotásait, a Villány melletti Nagyharsányi-hegy elhagyott kőbányájában. A hegybe vájt múzeum létrehozásában a szobrászművészek mellett építészek, táj- és kertépítők is részt vettek.
 
Folyt.köv.