Kortárs magyar művészet magángyűjteményekben

Kortárs alkotások gyűjtőiről

Szőke Katalin

A kortárs a művek vásárlását az utóbbi években kezdő gyűjtő átlagos paraméterei a következők: magasan képzett, a pénzügyi-gazdasági világban vagy a médiaiparban dolgozik, az életkora 38-50 év, házas és gyerekei is vannak, hobbija a borászat, az utazás és a művészetek. Így kezdődne egy hivatalos statisztika a kortársgyűjtésről, szereplőiről, vásárlási szokásaikról, a „piacról". Ennek az összegzésnek a megszületése azonban valószínűleg sokáig várat még magára. Addig is a gyűjtők, galeristák, művészek szubjektív beszámolóiból áll össze a magyarországi kortárs műtárgy-piac sztorija. A következőkben az előző egy-két év néhány tapasztalatát szeretném megosztani az olvasókkal.
 

ÁDÁM ZOLTÁN: Cigány fiú 2002 olaj, vászon, 130 x 100 cm
 
Az elmúlt hónapokban a szakmai sajtón kívül is egyre többet hallani a kortárs képzőművészet gyűjtéséről, támogatásáról. Pénzügyi-gazdasági, társasági és életstílus magazinok foglalkoznak a témával mint kuriózummal, a befutott üzletember különös időtöltésével. A felélénkülő médiafigyelem elsősorban annak szól, hogy a pénzügyi világ több komoly szereplője is nyilvánosságra hozta azt a szándékát, hogy nagyobb összeget fektetne kortárs műalkotások vásárlásába és a kortárs képzőművészet támogatásába. A legnagyobb meglepetést a Bankár Holding Rt. tulajdonosa, Kovács Gábor bejelentése keltette hárommilliárdos alaptőkéjű művészeti alapítványa létrehozásáról, de Horváth Béla, az Aviva Életbiztosító Rt. vezérigazgatója is több médiumnak beszámolt hasonló terveiről. Több, az utóbbi években gyűjteni kezdő üzletember művésztelep létrehozását fontolgatja.
 
„Aki megengedheti magának, annak kötelező a jótékonykodás", mondja Kovács Gábor, és Horváth Béla is ugyanezen a véleményen van: „... Amerikában a jómódú emberek számára természetes dolog a social responsibility, a társadalmi példamutatás."  „Szeretnénk, ha a gyűjteményünk értéket jelentene", nyilatkozta 2001-ben, az Irokéz Gyűjtemény bemutatása és katalógusban való publikálása idején Pados Gábor és Pajor Zsolt, a kollekció két tulajdonosa. Az „érték" nemcsak anyagi megtérülést jelent: néhány gyűjtő közvetlenül segíti a művészeket és a műtárgyak létrej öttét és ezáltal, közvetlenül, a kortárs kultúrát. Így a mecénásság és a gyűjtés nem más, mint a kultúrateremtésben való részvétel. Tehát az, hogy milyen jellegű művek születnek meg e magántámogatások révén, a támogatók felelősségére mutat rá. A képzőművészet mellé álló magánembereknek ezt az - egyelőre kisebb - részét a kulturális értékteremtésben való aktív részvétel vágya ösztönzi műtárgyvásárlásra és a művészek és művészeti projektek anyagi támogatására. Azok a gyakran a fiatal, kezdő alkotókkal egykorú vásárlók, akik nem szeretnének ilyen nagyszabású és látványos társadalmi szerepet felvállalni, vagy szerényebb anyagi helyzetüknél fogva nem tehetik meg, befektetésként vagy őszinte lelkesedésből - bár leggyakoribb a kettő szétválaszthatatlan keveréke - szerzik be az általuk megkedvelt vagy a tanácsadó által javasolt darabokat.
 
Ha valaki pusztán befektetésként vásárol kortársat, akkor valószínűleg az idő és a műtárgy piac által már igazolt, biztonságossá vált értékek, „klasszikus kortársak", felé fordul amelyek még viszonylag jó áron megszerezhetők. Másokat épp ellenkezőleg, a most induló, ígéretes fiatal művészek alkotásainak megvásárlására csábít az a lehetőség, hogy a befutott műtárgypiaci értékek árához képest a még ismeretlen művekhez nagyon kedvező összegekért lehet hozzájutni.
 
Tény, hogy egyetlen mai gyűjtő számára sem közömbös szempont, hogy olyan időtálló műalkotásokhoz jusson hozzá, amelyek megtartják értéküket, vagy jó esetben növelik is azt. Azonban legtöbbjükben keveredik a megtérülő befektetés vágya és a művészet iránti lelkesedés. Személyes érdeklődés, indíttatás, a műtárgyak és a művészeti érték iránti tisztelet híján a pénzét kamatoztatni kívánó üzletember valószínűleg könnyebben dönt valamilyen más, biztosabb és rövidebb távú megtérülést ígérő befektetési forma mellett. Egy műalkotás (mint tárgy és mint koncepció) és annak (anyagi és szellemi) értéke, értékképzési folyamata olyan mértékű absztrakció, amelyre való fogékonyság nélkül aligha adja valaki a fejét művészetpártolásra.
 
ELŐD ÁGNES: Szívecske 2003
 
 
Szellemi nyitottság, érzelmi elkötelezettség és „esztétikai bátorság" szükséges a szenvedélyből összeválogatott gyűjtemény létrehozásához. Különböző vásárlókat nagyon különböző személyes érintettség vezet el a galériákba, műtermekbe. Sokan nem „elkezdenek" műalkotásokat gyűjteni, hanem „visszatérnek" a művészettel való korábbi, általában fiatalkori foglalatoskodáshoz. Ez esetben egy tárgy kiválasztásakor gyakran a művészet mint tevékenység, maga az alkotás - tehát a művészeti alkotásban rejlő szabadságfaktor - iránt érzett tisztelet a legjelentősebb tényező. Egy gyűjtő önmeghatározásának elemévé is válhat egy-egy kortárs műalkotás beszerzése, amely egy bizonyos kultúrához tartozást jelezhet. Komoróczky Tamás, Szarka Péter műveinek vásárlása a kortárs digitális kultúrához, a különböző szubkultúrákhoz való viszonyt fejezheti ki. Egy-egy alkotás ezeknek az esszenciáját képviselheti, vagy ironikus kommentárként működhet. Előd Ágnes áltudományos, humoros és megejtő szobrai vagy printjei evidens részét képezhetik egy késő hatvanas években született, a hetvenes-nyolcvanas évek popkultúrájának forradalmait átélt, s a rendszerváltáskor pályáját kezdett fiatal gyűjtő kollekciójának. A kortárs művészet egyes lelkes hívei számára a fiatalok gyűjtése a vágyott eltérést, különbözést jelenti a szabványtól, a normától, az uniformizált viselkedésmintáktól, a munkahelyi és üzleti élet mindennapjainak szigorúságától. Hogy ez egy intim, privát kifejezésmódvagy összhangban van a gyűjtő nyilvánosan gyakorolt attitűdjével, nos, ez igen változatos képet mutat. A kortárs produktumot jól ismerő gyűjtő önismeretéről, önmagáról kialakított képéről is referálnak a birtokába került alkotások.
 
„A gyűjtemények iránya rendszerint tanulási folyamat eredményeként rögzül. Érdemes mások véleményét is kikérni: úgy művészettörténészekét, mint barátokét.... A gyűjtés társas jellege ahhoz is hozzásegít, hogy a kollekciót ne csak befektetésként és üres státusszimbólumként lássuk, hanem a művekért s a rajtuk keresztül adódó emberi kapcsolatokért becsüljük."
 
A kortárs gyűjtést az elmúlt években kezdő, a kínálattal újonnan ismerkedő vásárlók minél hamarabb szeretnének maguk is a terület ismerőivé, értőivé válni. Figyelemmel követik az általuk kedvelt - kezdetben még tanácsadók javaslata alapján kiválasztott - alkotók pályáját, egyre gyakrabban járnak kiállításokra, galériákba, műtermekbe, rövid idő alatt beszerzik a kortárs művészeti szcénát bemutató katalógusokat, kiadványokat. A folyamatos tájékozódás eredményeként mind biztosabb szemmel vásárolnak, az elsőként megismert alkotók mellett újabb produktumokra is nyitottá válnak. Hamar ráéreznek arra, hogy egy-egy művész életművének, különböző korszakainak vagy egy stílus több képviselőjének az ismerete olyan izgalmakkal fűszerezi á tárgyak kiválasztását, amelyek az alkalmi vásárló számára ismeretlenek. A komoly gyűjtő előbb-utóbb műértővé válik.
 
Az újdonsült gyűjtők kalauzai a kortárs művészet területén tevékenykedő szakemberek: a nonprofit és a profitorientált világban dolgozó művészettörténészek, galeristák, művészek, tapasztaltabb műgyűjtők. A legtöbb gyűjtő figyel a szakértők véleményére - ha más módon nem, hát a galériák választásainak és az aukciók eredményeinek követésével. Néhányan több tanácsadó álláspontját is kikérik, mielőtt vásárolnának és a kollekció profilja is formálódhat a konzultációk során. A művészeti tanácsadók olyan felelősségteljes bizalmi pozícióban vannak, amelyben közvetlenül a gyűjtő biztonságáért, közvetett módon azonban - kissé patetikusan megfogalmazva - a kortárs képzőművészet ügyéért is felelősek. Az ő feladatuk a leendő műgyűjtők orientálása. Nekik jut az a szerep, hogy bevezessék a művészi kvalitásra kezdetben inkább ösztönösen ráérző érdeklődőket a művészeti alkotások megítélésének és értelmezésének szempontjaiba, hogy rámutassanak az általuk addig fel nem ismert értékekre és hogy feltárják számukra egy adott műalkotás vagy művész lehetséges hazai és nemzetközi stílusbeli, tematikus, történeti stb. referenciáit. Az egyes galériák kiállításai önmagukban is irányadók. Néhány budapesti kereskedelmi galéria - például a Knoll, a Vintage, a Deák Erika és az acb Galéria -kínálatában már évek óta jelen lévő fotók, printek, videók, konceptuális jellegű alkotások egyre több érdeklődőt hódítanak meg és jelentős szerepet játszanak abban, hogy a vásárlók kortárs művészetről alkotott képe folyamatosan gazdagodjon, s hogy „esztétikai bátorsággal" felvértezve feltérképezzék a kortárs produktum sokféleségét.