Modern akarok lenni!
Kozma Lajos-kiállítás az Iparművészeti Múzeumban
A szecessziós kupolát fejmagasság fölött nem sokkal kifeszített drapériával tüntették el, és ez alatt rendezték be a Kozma Lajos harmincas évekbeli munkáit bemutató enteriőröket, tervrajzokat. Tulajdonképpen Lechner szóhoz sem jutott, de hát csak így volt lehetséges a vörös linóleum és a lakkozott minimál bútorok, valamint a szecessziós ornamentika összebékítése. Ebben a kényszerűségből elpalástolt térben mutatkozott meg leginkább az a kettősség, mely magában a Kozma-életműben is feszül: tízes évekbeli felfogását a magyaros formanyelvre való törekvés fémjelezte, az első világháborút követően tervezte minden formájukban neobarokk úriszobáit. A „Kozma-barokk” után hirtelen fordulatot vett a modern felfogás irányába, és gyökeresen megváltoztatta művészetét.
Nem Kabos Gyula a Lovagias ügy című filmben, hanem maga Kozma Lajos
Annyira gyökeresen, hogy a Kozma-életművet végigtekintve úgy érezhetjük, nem is egy, hanem minimum kettő alkotó munkái ezek. Nem érte semmiféle baleset, melynek következtében megváltozott volna a személyisége, csak igaz lehet rá Füst Milán ironikus megállapítása: „Modern akarok lenni – a mai kor szellemének kifejezője – mondogatja magának Berény és Kozma is… S ez nevetséges! Vagy modern vagyok, vagy nem.” Persze a modernség relatív fogalom, de tény, hogy Kozma újfajta, funkcionalista kubus-házaival még nyugati szemmel is modernnek számított, belsőépítészeti munkái pedig Európa-szerte szerepeltek a nagyobb kiállításokon. A mi szemünk már nehezen veszi észre ezeknek az épületeknek újítóerejét, hiszen számunkra már természetesek a letisztult IKEA-vonalak, tehetősebbek számára pedig a dizájn-bútorok. Arról nem is beszélve, hogy mögöttünk áll hosszú évtizedek kényszerű szocreál „divatja”, és könnyen esünk abba a csapdába, hogy Kozma épületeit is ezzel a mércével mérjük. A szocreál kockaházak és a Kozma-villák közt viszont körülbelül annyi a különbség, mint az instant leves és a Gundelben elfogyasztott vacsora között. És itt nemcsak a minőségre, hanem egyúttal az árra is gondolok: Kozma a felső tízezernek dolgozott, ragaszkodott ugyanis ahhoz, hogy maga tervezze meg épületei belső berendezését is. Ha az épületek szerves részeit, vagyis a berendezési tárgyakat elmozdítjuk eredeti, művészi gonddal megtervezett helyükről, akkor hatásfokuk is nagyon lecsökken, mintha mondjuk a Köpülő asszonynak csak a fejét látnánk. Ezért hatottak rám nyomasztóan a testes lakkszekrények, asztalkák és zsúrkocsik a miniatűr kiállítóterekbe zsúfolva: eredetileg ezeknek a bútoroknak százszor ekkora légteret szánt tervezőjük. A geometrikus formák nem egy gipszkarton fal, hanem a hatalmas üvegfelületek által látni engedett budai hegyek előtt álltak, természetes és mesterséges formák tökéletes összhangban egymással. Kozma egyik legfontosabb elve volt a lakószoba felnyitása és természethez kapcsolása. Ez a nyitottság azonban nagyon intim is volt, hiszen az utcai homlokzat kevés nyílással felbontott, ellenben a kert felőli szinte csupa üveg: „az én házam, az én váram!”
A Budapest XI, kerület Somlói út 33/A alatti Szegő-villa kerti homlokzata
A Budapest II. kerület Hankóczy utca 2 alatti Havas-villa látványterve
A Budapest II. kerület Hankóczy utca 2 alatti Havas-villa látványterve
A mára már nagyrészt átépített villák eredeti állapotát úgy rekonstruálták a kiállítás rendezői, hogy az épületek tervrajzait háromdimenzióssá tették, ezáltal virtuális utazást tehetünk a belső terekben. Úgy vettem észre, hogy itt, a képernyő előtt zsúfolódott össze a kiállításlátogatók nagy része: az arckifejezésekből ítélve nem hiszem, hogy lett volna bárki is, aki nem képzelte el magát ezekben a gigantikus luxusvillákban, mondjuk egy-két 21. századi kiegészítővel, például plazmatévével, jacuzzival is ellátva. Hiába voltak ott az eredeti bútorok meg az épületek tervrajzai, azért a hatás mégis így együtt, a kisfilmen keresztül volt elementáris. Az más kérdés, hogy mennyire barátságosak ezek a mértani pontossággal megtervezett életterek? A Havas-villa fürdőszobájának rajzán például a figyelmes szemlélő észreveheti a szekrénykébe képzelt Odol szájvizes üveget meg a fogmosó poharakat egymás mellett. Nos, az elkészült fürdőszoba fényképén minden pontosan úgy és ugyanott van, mint a terven. Azt hiszem, nem túl abszurd a gondolat, hogy a tulajdonos, aki annyi pénzt adott a neves tervezőnek becses munkájáért, képes volt nap mint nap helyére igazítani az odolos flakont, mert annak biztosan úgy és ott kell lennie. A z sem volt mindegy, hogy például hová tolja a fotelt a takarító háziasszony, mert a mobil bútorokat Kozma fontos tértagoló elemeknek szánta. A z elegancia érzésén túl olyan lehetett az élet egy Kozma-villában, mintha az ember egy Mondrian-képbe költözött volna.
A Havas-villa fürdőszobájának rajza
Ülőbútor és asztalka terve
Kozmához való viszonyom tehát paradox: csodálom, mert zseniális újító volt, Seidner Zoltán művészi fényképei a szobabelsőkről viszont távolságtartásra szólítanak fel; minden csak ott és úgy él, ahogyan azt megtervezte alkotója. A fotókon kimerevítve valóban megdöbbentő a művészi hatás, de el tudjuk-e képzelni ezeken a képeken a székre hanyagul odavetett kabátot vagy a hatalmas fogadótér gomolygó dohányfüstjében kártyázó társaságot? Talán ezért várt az a szomorú sors a legtöbb Kozma-villára, hogyha minden esztétika nélkül is, de a hétköznapi élettel összeegyeztethetőbb módon átépítették őket.
Kombinált bár- és könyvszekrény rajza, 1930-as évek eleje
Kozma Lajos (1884–1948)
A 20. század magyar építészetének és iparművészetének legnagyobb hatású, nemzetközileg is elismert alkotói közé tartozik. Nagy ívű pályájának egyik legizgalmasabb fejezete 1930-as évekbeli építészeti és belsőépítészeti tevékenysége. Ebben az időben tervezett nagyobb és ismertebb épületei (Átrium-ház, Régiposta utcai bérház, Üvegház stb.) mellett családi és bérvillái a modern magyar építészet kiemelkedő alkotásai.
A korszerű lakóépület- és enteriőrtervezésről vallott nézeteit az 1941-ben Zürichben, a Grisberger kiadónál német nyelven megjelent Das neue Haus (Az új ház) című kötetében adta közre. A z Iparművészeti Múzeum Adattárában őrzött Kozma-hagyatékban ezen könyvhöz készült terveiből, illetve más általa tervezett lakóházakról igen értékes rajz- és fotóanyag található, mely – néhány, már több ízben kiállított fotó kivételével – eddig még nem került bemutatásra, és a tervek egy részének azonosítása is csak a közelmúltban történt meg.
Kozma harmincas években épült villáinak többsége – részben átépítve – még ma is áll. A kiállításon bemutatott 15 épület berendezését szintén Kozma tervezte – ezek egy része az Iparművészeti Múzeumban, más része az egykori építtetők leszármazottainak személyes tulajdonában van. A kiállítás építészeti tervek, rajzok, archív fotók és az egykori enteriőrök fennmaradt, azonosítható bútorai, lakberendezési tárgyai segítségével idézi fel egykori állapotukat.