Dürer kisméretű akvarellje azért is különleges, mert a korabeli állatábrázolások döntő többségétől eltérően nem bibliai jelenetbe ágyazva, szimbolikus tartalmakkal telítve jelenít meg egy nyulat, hanem valószínűleg élő modell után festett természettanulmányt csodálhatunk benne. Dürer az 1502-es nyári árvíz idején mentette meg a bőrig ázott nyuszit, akinek a szemében minden bizonnyal a nürnbergi műterem osztott ablaka tükröződik. Giovanni Bellinit a nyúl bundájának szinte tapinthatóan természethű ábrázolása kápráztatta el: ő a technika iránt tudakozódva azt kérte Dürertől, mutassa meg, milyen finomságú ecsettel lehet így festeni – a feljegyzések szerint a német mester több eszközt is mutatott, de természetesen nem ezeken, hanem Dürer kivételes képességein múlott a dolog. A Mezei nyulat a festő halála után egy nürnbergi családtól vásárolta meg gyűjteménye számára II. Rudolf császár, 1588-ban. 1796-ban műtárgycsere útján került II. Ferenc császártól Albert szász-tescheni herceg birtokába, így lett a most ünnepelt gyűjtemény egyik csúcsdarabja és a néhány hete nyílt Az Albertina alapítása – Dürertől Napóleonig című kiállítás fénypontja egy olyan seregszemlén, amely a gyűjtemény száz leghíresebb darabját sorakoztatja fel, köztük Leonardo da Vinci, Michelangelo, Rembrandt, Rubens és Caspar David Friedrich remekműveit.

 

 

A tárlat a gyűjteményt alapító Albert herceg és felesége, Mária Krisztina eseménydús életének keretébe ágyazva mutatja be a kollekciót és keletkezésének történetét, így nemcsak műalkotások, de korabeli enteriőrök és más intézményektől kölcsönzött izgalmas tárgyak sokasága, köztük Napóleon kalapja is hozzájárul az atmoszférateremtéshez. Albert herceg 1774-ben bízta meg a genovai műértő, egyben osztrák követ Giacomo Conte Durazzót egy metszetgyűjtemény kialakításával. Két évvel később Durazzo Velencében több mint ezer rézkarccal állt megbízója elé: ezek a mai napig a gyűjtemény magvát képezik. De mert Mária Krisztina Németalföld kormányzója volt, így ezen az úton is sok értékes ritkasághoz jutott hozzá a műértő hercegi pár. A Drezdában, Rómában, Párizsban és Bécsben töltött ötven év alatt 14 ezer rajz és 200 ezer nyomat került birtokukba, de akkor már egész Európára kiterjedő műkereskedői hálózat dolgozott a kezük alá. Így aztán nem csoda, hogy – a későbbi folyamatos gyarapításnak köszönhetően is – az Albertina ma a világ egyik legnagyobb, több mint egymillió műtárgyat nyilvántartó grafikai gyűjteménye.