Három emelet boldogság

Korszerű lakás, 1960 – az óbudai kísérlet

Branczik Márta

Ha lesétálunk a Kiscelli Múzeumból a Bécsi út irányába, majd kicsit balra tartunk keresztezve a villamossíneket, érdekes helyre érkezünk: a szocialista utópia panelházaktól ölelt kis szigetére, amely nyomokban őrzi még a valaha volt két emelet boldogság emlékét, sőt három emeletét, mert itt Herskó János filmjének címével ellentétben háromemeletesek a házak. Ez az Óbudai Kísérleti Lakótelep. A Kiscelli Múzeum, amely a várostörténet emlékeit gyűjti, most saját közvetlen környezetének történetéből mutat be egy érdekes fejezetet, megteremtve az annyira áhított kapcsolatot múzeum és élet között. A terveket és egy bejárható, 1:1-ben megépített lakást, számos kortörténeti adalékkal a múzeumban nézheti meg a látogató, a megépült házakat pedig többé-kevésbé eredeti állapotban a Bécsi út, a Váradi, Érc, Selyem, Gyenes és Reménység utcák közti területen lehet körbesétálni.

Tervrajz vagy műalkotás?

Az építészeti tervekre nem úgy gondolunk, mint grafikákra, ezért némiképp kiesnek a művészettörténészek látóköréből. Pedig nemcsak az épületek tartanak szoros kapcsolatot az adott kor képzőművészetével, hanem az építészeti tervek kidolgozása is – és ez még az 1950-es évek építészeti terveire is igaz. A Kiscelli Múzeum kiállításán most olyan, eddig nem publikált és a szűkebb szakma előtt sem ismert homlokzat tervek láthatók, amelyek módosítják azt a képet, amely az ötvenes évek építészetéről a köztudatban él.

Full 002617

Schickedanz Albert: A Lipótvárosi Bazilika távlati képe | Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteménye


A műtárgyak különleges csoportját képezik az építészeti tervek – nem önálló grafikák, nem műszaki rajzok, ráadásul nem önmagukról szólnak, csak leképeznek egy másik alkotást. De ahogy egyre távolabb kerülnek tőlünk az időben, egyre szembeötlőbb finom kidolgozottságuk. A budapesti Operaház 130 éves tervei közül még az ereszcsatornákat ábrázoló bádogosterv is vizuális élmény.

Egy épület tervlapjai között gyakran találunk egy – esztétikai szempontból – kiemelkedő (többnyire perspektivikus) homlokzat-ábrázolást. Ezt a tervfajtát mindig is elsősorban a megrendelőnek szánták, ezért nemcsak dekoratívnak, de érthetőnek is kellett lennie, hogy vonzóvá tegye a laikus építtető számára az építészeti koncepciót. Leginkább talán a reklámgrafikához hasonlítható, abból a szempontból mindenképpen, hogy a korszakban általánosan elfogadott, fogyasztóbarát grafikai nyelvet mutatja.

Full 002618

511 (P3) jelű pályázati terv, homlokzat | Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteménye, karton, lavírozott ceruzarajz, 38 × 83 cm, j. l.: Óbudai Kísérleti Lakótelep. P/3. J. Kockaház. / nyugati homlokzat | épületterv: Kiss E. László, a homlokzatterv szerzője ismeretlen | Fotó: F. Szalatnyay Judit | Restaurátor: Papp Sándor


A homlokzatokról készült ortogonális vagy távlati képek technikája lehet akvarell, tollrajz vagy akár lendületes, expresszív szénrajz is. Szernzőjük gyakran ismeretlen. Általában az adott épület tervezői vagy az építésziroda munkatársai közül a legügyesebb kezű kapta ezt a feladatot. Sokan később maguk is önállóan terveztek, például Schickedanz Albert, aki először Ybl Miklós irodájában dolgozott és készített számos, a jellegzetes SA szignó alapján azonosított távlatrajzot, vagy az 1930-as években Shaeffer Ferenc, aki Györgyi Dénes terveit tette látványossá nagyméretű grafitrajzaival.

Korábban az építészképzésben a szabadkézi rajz fontos szerepet játszott, ezért az építészek többsége könnyedén alkotta meg ezeket az ábrázolásokat, de nagyobb megrendelések esetén gyakran fordult elő, hogy inkább külső tervezőt, sőt festőművészt bíztak meg a homlokzat dekoratív (néha már festményszerű) megjelenítésével: így születtek Nádler Róbert Bazilika-ábrázolásai vagy a budai Királyi Palota tervezett kiépítését mutató akvarelljei. Ma is gyakorlat az építészirodától független, elektronikus grafikára szakosodott grafikustól megrendelni a látványtervek elkészítését.

Épületvágyképek 1958-ból

Nem valószínű, hogy az állami lakásépítés, a típuslakások tervezése kapcsán valakinek is ilyen látványos, dekoratív megoldások jutnának eszébe, de az 1950-es, 60-as évek ebben a műfajban is tud meglepetést okozni. Sajnos nem maradt fenn túl sok a korszakban született látványtervekből, éppen ezért lehetnek érdekesek azok a homlokzattervek, amelyek a Kiscelli Múzeum októberben nyílt Korszerű lakás, 1960 című kiállításán láthatók. Az 1958-ban tervezett és a 60-as évek elején épült Óbudai Kísérleti Lakótelep történetét feldolgozó kiállítás fontos tárgyai a mintatelep egymástól különböző épületeit mutató homlokzat-tervek.

Full 002619

210 jelű pályázati terv, homlokzat | Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteménye, papír, ceruza, vízfesték, tempera, 47,5 × 77 cm, b. l.: Óbudai Kisérleti Lakótelep – 210 jelű épület épületterv: Körner József, a homlokzatterv szerzője ismeretlen | Fotó: F. Szalatnyay Judit | Restaurátor: Papp Sándor


A telep megépítését egy 1958-ban lezajlott lakás-tervpályázat előzte meg, ahol már a pályázati kiírásban szerepelt az az elképzelés, hogy a díjazott terveket később kiállításon mutatnák be. A homlokzattervek nyilván a titkos tervpályázat eredményhirdetése után, 1959-ben készülhettek erre a kiállításra.

Az egyes tervek készítőiről sajnos semmit sem tudunk, alkotójuk lehetett maga az építész vagy a tervezővállalat egy másik munkatársa, ugyanabban a műteremben dolgozó építész, belsőépítész. A szerzőségre vonatkozó támpontot csak az adhat, ha egyes esetekben ismerjük az építész más munkáit is: Körner József több épülethomlokzatát is hasonló éjkék háttér előtt ábrázolta (például a Kiscelli Múzeum Építészeti gyűjteményében található, a Lágymányosi lakótelep épületeit mutató lapokon), Kiss E. László pedig máshol, a Városligeti (akkor még Gorkij) fasori bölcsőde tervén is ugyanezt a leheletszerű akvarelltechnikát alkalmazta, mint az óbudai lakóházát mutató lapon.

Az Óbudai Kísérleti Lakótelep házaihoz készült homlokzattervek – illetve talán alkalmazott grafikák – anyaga és technikája teljesen eltérő, többségük akvarell, de egyeseken temperafestést, máshol színes tust lehet felfedezni. Éppen ez az eltérő technika lehetett az oka annak, hogy az épületegyüttesről 1960-ban készült ismertető kiadványban más, egységes stílusban tartott grafikákon ábrázolták a lakóházakat. Az alaprajzok mellé mindegyik épületről készült egy monokróm távlati kép (perspektíva) – ezeket a vonalas rajzokat inkább a vázlatok lendületessége jellemzi. A reklámokhoz hasonló elemek, „vágyképek” itt sem hiányoznak, az utcarészletek menő autókat, napszemüveges „jó nőket” mutatnak a házak közelében, 1960-ban.

Full 002620

Az 514 jelű épület távlati rajza (1960 Óbudai Kísérleti Lakótelep, ÉM. Lakóépülettervező Vállalat, Budapest, 1960, sokszorosított kiadvány o.n.)


A kortárs grafika, illetve képzőművészet hatása más vonatkozásban is érződik a tervezésben. Az épületdekorációk formai elemei, falképek, virágtartók, de még a korban divatos tört mettlachi padlómozaikok mintázata is a stílusegységet erősíti. Annak ma már kevés látható nyoma maradt, hogy mindezek mellett, még a kerttervekben is felfedezhető a kor „rajzolata”. Nem csak a kert ábrázolása, maga a növényültetés módja, a növényszigetek körvonala, a térdfalak ívelt, aszimmetrikus vezetése is tipikus hatvanas évekbeli grafikai felfogást mutat.

Ugyanazt a merev struktúra nélküli világot, a síkon szinte úszó, lebegő formákat látjuk itt, mint amit mondjuk Miro vagy Gyarmathy Tihamér képeiből ismerünk. Erre is kínált példát az Óbudai Kísérleti Lakótelep kutatása: a Lakóterv III. iroda Dalányi László vezette Zöldterületi osztálya ilyen grafikus stílusú kertet tervezett a lakótelepre. Aszimmetrikus, törtvonalú térdfalai, többrészes, kör alakú homokozói nyomokban még ma is láthatók, ha a növények állapota már inkább egy romantikusan elvadult angolkertet juttat is eszünkbe...


Full 002621

Az Óbudai Kísérleti Lakótelep (I. ütem) helyszínrajza (1960 Óbudai Kísérleti Lakótelep, ÉM. Lakóépülettervező Vállalat, Budapest, 1960, sokszorosított kiadvány o.n.)


Kiscelli Múzeum, Templomtér
1037 Budapest, Kiscelli u. 108.
Nyitva: 2011. október 5 – 2011. december 4.

 

Full 002617