Praktikus, kicsi, zsebben elfér...
Beszélgetés Kokesch Ádámmal
A Duna-parti „palotában“ ősszel együtt állították ki a STRABAG korábbi és mostani díjazottait. A látványfestészet eddigi regnálását megtörni látszik a zsűri idei döntése. A 10. évfordulóját ünneplő díj kiállításán köldökmagasságban bújtak meg a legutóbbi fődíjas munkái: steril, precíz, törékeny képek. Vagy tárgyak? Sokan elbizonytalanodtak, pontosan mik is ezek. Az idei STRABAG-fődíjassal beszélgettem.
untitled, 2005, 18x28 cm
A STRABAG-díj jelenleg „a” festészeti díjnak számít. Mi a véleményed róla, mit képvisel szerinted?
Én nem értek a PR-dolgokhoz, de úgy érzem, reklámnak sem rossz egy ilyen díj életre hívása. Ugyanakkor, mint művészettel foglalkozó ember, úgy gondolom, élénkíti a művészeti közéletet, motiválja az alkotókat, befogadói oldalon pedig érdeklődést generál. Ezért lenne jó, ha több cég is díjat alapítana például videoművek, installációk, szobrok, művészeti projektek támogatására, kiemelésére.
Te mióta pályázol?
Idén harmadszor adtam be a STRABAG-ra. Az elmúlt tíz évben érdekes, jó műveket díjaztak, de minthogy ez az egyik legmagasabb összeggel járó díj, odaítélésénél egyre inkább a nagyobb méretű olaj-vászon festészetre koncentráltak. Tavaly, amikor az elbírálás után csak pár nap késéssel tudtam elvinni a munkáimat, a biztonsági őr gondterhelt arccal indult a raktárba. Egy perc múlva azonban megkönnyebbülten, két ujja között egy kis szatyrot fogva tért vissza… A hazai „műtárgypiac”, ahogy én látom, eladásokat elsősorban olajvászonból produkál; szerencsére most már nemcsak ebből, de még mindig ez a domináns. Ugyanakkor a kortárs „diskurzust” jelentő, arra ható kiállításokon nem ennyire hangsúlyos a festők részvétele.
Nem tudom megkerülni, hogy meg ne kérdezzem, szerinted van jelentősége ennek a döntésnek a 10. évfordulón? Mi volt a zsűri indoklása a nyertes munkához? Volt egyáltalán?
Nem tudom… szerintem nincs nagyobb, mint az elmúlt években. Nem, indoklás az nem volt, pedig jó lett volna.
Arra gondolok, hogy a zsűri választása egyfajta elmozdulást jelent az eddigi gyakorlathoz képest. Ha körülnéz az ember a tízéves kiállításon, majdnem kizárólag nagyméretű, fotorealista képeket lát.
Igen… talán. Amit csinálok, nehezen illeszthető bele csak a festészetbe.
untitled, 2005, 18x30 cm
untitled, 2005, 15x20 cm
2003-ban végeztél a Képzőn, festő szakon, Maurer Dóra osztályában. Hogy kerültél a festő szakra?
A festő szak mellett Maurer Dóra miatt döntöttem, mert tetszett az az interdiszciplináris szemlélet, amit képviselt és a szabadság, amit a tanítványainak adott. A Kisképzőben az estin akkoriban órákat adó Nemes Csaba és Kósa János bemutató előadásokra hívták az Újlak Csoport és a Helyettes Szomjazók tagjait. Beszéltek Beuysról, Kosuthról, kortársakról, ami jelentős segítség volt. Így amikor a főiskolára felvettek, az objekt és az installáció érdekelt, vagyis a konceptuálisabb vonal, nem annyira a festészet hagyományosnak mondható formái. Polcokat, „kandallópárkányokat” készítettem fából, gipszből… egyszer egy kiállításon két monoszkópot állítottam ki, amit üvegre festettem.
És egészen korai művészettel kapcsolatos élmény? Olyasmire gondolok, ami meghatározó jelentőségű és még most is emlékszel rá. Ami kinyitotta a szenzoraidat gyerekként.
Kiskoromban volt egy Smithsonian magazinunk, amiben volt egy cikk Joseph Cornellről, az amerikai dadaista-szürrealistáról. Nyolc–tíz éves lehettem, és irigykedve néztem a tárgyait, vitrinjeit, olyan könnyeden tagadták le művészet voltukat. A z ember szembekerült egy magyarázatot követelő, mégsem megoldható talánnyal. Olyan dolgok voltak, mint egy ilyen gyerek építette világ szőnyegszéle, ahol véget ér… vagy ahol kezdődik (nézőpont kérdése). R endrakás… helyükre kerülnek a dolgok.
Miért csinálsz kisméretű munkákat?
Nem is tudom… talán segít megőrizni az intimitásukat. Praktikus, kicsi, zsebben elfér, könnyen szállítható… el is lehet mellette menni.
untitled, 2005, részlet
untitled, 2005, 15x22 cm
Kik hatottak rád? Kikkel érzed rokonnak, amit csinálsz?
Időről időre látok olyan munkákat, amiket hasonló szándék hozott létre… persze amivel teljes azonosságot tud vállalni az ember, az ritka. Gondolom, ezzel más is így van. Ilyesmit ritkán és a legváratlanabb helyzetekben találok: brosúrákban, tévében vagy magazinokban. Ha neveket akarsz, ilyen volt számomra Fraz Graf osztrák festő vagy Reinhardt Mucha.
Mi inspirál?
Például az ő munkáik is. Meg örülök, ha a technikai fejlődés az embert, a társadalmat és a környezetet védi és támogatja.
Hol dolgozol? Van egy szeparált hely? Vagy a mindennapi környezeted része a műterem?
Szerencsére van műtermem, egy pici, tizenhét és fél négyzetméteres kis házban festegetek és dolgozom.
Festesz? Min dolgozol most?
Folyamatosan festek, két-három, néha több dolgot egyszerre, lassan készülnek…
Úgy gondolod, jó helyen vagy mint festő, mint alkotó?
Nem tekintem magam igazából festőnek, a munkáimat sem igazán képeknek. Konstruktőri feladatként, próbálkozva, latolgatva készítem ezeket a tárgyakat.
A munkáiddal hol lehet találkozni? Egy nemrégiben nyílt Király utcai helyen, sok minden között láttam tőled is képet. Büszke is volt a tulaj. Mondta, hogy milyen kevesen veszik észre, ám amikor felhívja rá a figyelmet, akkor mennyire meglepődnek. Fontos számodra az elérhetőség? Hogy szem előtt legyenek a munkáid?
A munkáim a hétköznapokba szeretnének simulni, kérdések és válaszok közé. Tárgyegyütteseket, installációkat készítek, azok alkotóelemeit bővítem, „fejlesztgetem”. Igen, azt hiszem, fontos, hogy szem előtt legyenek, hiszen azért készültek.
untitled, 2004, 6x16 cm
untitled, 2004, 8x16 cm
Ha megkérdezed az embereket, a kortárs alkotók közül az irodalomban, filmben, zenében még tudnak neveket említeni, de a (képző)művészet területéről nem. Vagy nem sokat. Miért ismerik olyan kevesen – például – a kortárs festőket/festészetet?
Vannak, akiket ismernek és vannak, akiket ismerhetnének, mert jók, és most nem csak a festőkre gondolok. Ez szerintem sok mindenen múlik, talán egy olyan site is segíthetne, ami egy webportfólió adatbázisaként tematizálva, rendezve mutatna be alkotókat és irányzatokat, segítené a tájékozódást és biztosítaná a művek jelenlétét…
Ezt megtehetné az FKSE, aminek te is tagja vagy. Úgy tudom, szándékukban is áll hasonló. Mi lehet az akadálya, hogy nem készül el?
Az FKSE jelenleg anyagi források felkutatásával és programjai folytatásával foglalkozik. Elég sok portál van, ígérik lesz majd olyan is, ami egy ilyen léptékű adatbázis kezelésére alkalmas. A stúdió a tiszteletbeli tagokkal együtt a művészek elég nagy hányadát képes képviselni, de nem az összeset. Az valódi probléma, hogy a képzőművészek érdekképviselete nem elég hatékony. Közös álláspontra lenne szükség a támogatási rendszert illetően, ez sok egyeztetést meg egyebet igényel, meg persze egy koncepciót... A portál is jó lenne, de nem ez a fő gond.
untitled, 2006, 15x55 cm és 16x30 cm