TEFAF - MAASTRICHT 2004

Interjú dr. Soraya Stubenberggel, az Uniqa biztosító művészettörténész-szakértőjével

Winkler Nóra

Márciusban 17. alkalommal került megrendezésre Maastrichtban a világ legjelentősebb műkereskedelemi vására, a The European Fine Art Foundation szervezésében.

Kinek az ötlete volt a maastrichti vásár megrendezése? 
 
Az egyik legjelentősebb holland műkereskedőtől, Noortmantól származik az alapötlet. A helyszín több szempontból is kiváló: közel van London, Párizs, Brüsszel, Amszterdam, van repülőtér, és nincs más program a városban, nem oszlik meg a látogatók figyelme. A17 évvel ezelőtti induláskor harminc galéria volt jelen, azóta nőtte ki magát a TEFAF a világ legfontosabb régiségvásárává. Itt az egész világ elérhető, a vevő átsétálhat Milánóból Londonba, onnan Párizsba, New Yorkba, és mindenhol a legjobb minőséget találja. Eljön az egész világ, folyamatosan érkeznek a Jetek a vásár idején, minden múzeum, gyűjtő, befektető megfordul itt. Fontosabb esemény, mint az Armory Show New Yorkban, a Palm Beach Art Fair, vagy a bázeli vásár.
 
 
Kik a legjelentősebb nemzetközi műkereskedők?
 
A legnagyobb Richard Green, három galériája van Londonban. Ott vannak minden jelentős árverésen, csúcsárakon vásárolnak, csak kiemelkedő dolgokat.Amióta Bernheimer megvette a Colnaghit, ő a második. Jean-Luca Baroni, aki a Colnaghinál a főnök volt, már előtte megvette az egész készletet. Bernheimer Otto Neumanntól elhozta Rachel Kaminskyt, aki az egész amerikai klientúráját vitte magával, és ráadásul jó művészettörténész is. Nagyon jó műkereskedő Johnny van Haeften, és persze nagyon fontos a maastrichti Noortman, akinek a kínálatában jelenleg például két Rembrandt is van.
 
 
Kik a legfontosabb vevők? 
 
Jelentősek a múzeumi vásárlások. Amerikában majdnem minden városnak saját múzeuma van, amelyeket a helyi nagyvállalkozók támogatnak, akik ezért jelentős adókedvezményekhez jutnak. Mindegyik a legjobb tárgyakat akarja, és meg is tudnak venni bármit, állandóan alapítanak újakat is. Persze sokszor lemaradnak, mert általában nem tudnak azonnal fizetni, gyűjteniük kell, vagy meg kell várniuk a kuratóriumuk döntését. A legnagyobb magángyűjtőkkel ezért gyakran nem tudnak versenyezni. Idén voltak új spanyol és dél-amerikai galériák, sok volt a spanyolvevő, de a március 11-i madridi merénylet után érezhetően csökkent a vásárlási kedvük. Új vevők az oroszok, de ők még kezdők Maastrichtban.
 
 
Mi a vásár erőssége? 
 
A festmények mellett nagyon erős a francia bútor-vonal, a gyönyörű komódok, object de art-ok, szőnyegek, órák. Régebben a modern képeket nem is engedték be, azzal a felkiáltással, hogy akit ez érdekel, az menjen Bázelbe. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy Picasso a legdrágább művész, meg Van Gogh. Az utóbbi öt évben már beengednek mai festményeket is, például Gerhardt Richtert, aki az egyik legdrágább kortárs festő.
 
 
Mióta vesz részt a vásáron? 
 
Ötödik éve segítek a bécsi Galerie Sanct Lucas tulajdonosának, Roman Herzognak, aki már harmadik generációt képviseli a családi üzletben. Specialitása a 17. századi festészet, nagyon jó kapcsolata van elsősorban svájci, nemet és osztrák gyűjtőkkel.
 
 
Mekkora tehetett idén a TEFAF forgalma?
 
Nincsenek nyilvános adatok, hozzávetőlegesen félmilliárd euró, persze ennek jó része csak a vásár után realizálódik.
 
 
Hányan fordulnak meg a tíz nap alatt? 
 
Idén több mint 75 ezren, ami óriási szám. Mindenki bejöhet, aki vált jegyet, így a szakma, a fontos kereskedők és gyűjtők mellett igazán különös emberek is megfordulnak. A standon, ahol dolgoztam, megkérdezte valaki a kiállított 17. századi képről, hogy én festettem-e. Udvariasan megmondtam, hogy ehhez túl fiatal vagyok. A legszűrtebb kör a vernisszázsra jön, ahova meghívóval lehet csak belépni. Méregdrágán persze ebből is lehet vásárolni.
 
 
Hány magyar kereste fel a vásárt? 
 
Körülbelül húsz magyarral találkoztam, köztük ismert kereskedőkkel és gyűjtőkkel. Ez nem túl sok, de minden évben nő ez a szám. Rájöttek, hogy érdemes körülnézni és figyelni. Tudni, kell, hogy mi történik a nemzetközi piacon és Maastricht kiváló tanulási lehetőség. Közelebb van, mint Palm Beach vagy New York, és a vásáron kívül semmi nincs a városban, ami elterelné az ember figyelmét, ami például Párizsban könnyen előfordul.
 
 
Nincs is nagy élet ilyenkor? 
 
Azért este igen. Sok eldugott étterem van, mindenki igyekszik a legjobb vevőit a legjobb helyekre elvinni. Ahogy a szállodákban, az éttermekben is egy évvel előre le kell foglalni az asztalt. Ha nem mondod le, feketelistára kerülsz. Így aztán, ha a kliensed esetleg lemondja a vacsorát, iszonyú pánikban zajlik a helyek cserélgetése. De ha végre mindenki ül, nagyon jó társasági élet alakul ki, a világ minden tájáról érkezett szakemberektől rengeteget lehet tanulni.
 
 
A milliós tételek a kereskedők tulajdonában vannak, vagy megbízásokat teljesítenek? Milyen a bizományosi értékesítésre átvett tételek aránya? 
 
Szerintem a tételek 98 százaléka a kereskedők tulajdona. Ezek tőkeerős cégek, multimilliomos tulajdonosok, saját gépeiken repülnek, egyenrangú partnerek bármilyen társaságban, csúcsárakon vásárolnak a legnagyobb árveréseken.
 
 
Mi garantálja a vásár magas színvonalát?
 
A kiállító galériáknak előzetesen be kell küldenie a kiállítandó tárgyak listáját, fotóját, dokumentációját, amit nagyon alaposan összevetnek az Art Loss Registerrel. Minden ellenőriznek a restitúció szempontjából is, nem lehetnek kérdéses, vitatott tárgyak kiállítva.
 
A vásár előtt két napig ellenőriz egy múzeumi szakemberekből, kurátorokból álló zsűri - persze ebben nincsenek műkereskedők -, mindenen végigmennek, és a legnagyobbaknál is kivetetik a kiállításról azokat a tárgyakat, melyek nem felelnek meg az előírt kritériumoknak, nem elég kvalitásosak, vagy a megengedettnél nagyobb arányban restauráltak, esetleg az eredetiségük megkérdőjelezhető.
 
 
Magyar vonatkozású tárgyakat nagyon ritkán láthatunk Maastrichtban. Idén találkozott valamivel? 
 
Néhány Moholy-Nagy volt a svájci von Barthánál, vagy Etienne Beöthy. Ritkán korai Bortnyik, Kassák is van, vagy előfordul a Bauhausban dolgozó magyarok közül valaki, de nem jellemző. A régi magyar gyűjtemények mint proveniancia fordulnak elő. Egy szép darab volt a Galerie Neuse standján, egy az egykori Nemes Marcell-gyűjteményből származó középkori német ezüsttárgy.
 
 
Hogy lehet kiállítóként bejutni? 
 
Gyakorlatilag sehogy. Van egy testület, amely eldönti, ki kerülhet be, ha kiesik valaki - mert tönkremegy és nem bírja fizetni a horribilis bérleti díjat vagy meghal, és az örököse nem akarja továbbvinni az üzletet. Itt évekig várólistán állnak galériák, persze sokan hiába.
 
 
Ha egy gyűjteményből eladásra kerül egy-két darab, mi dönti el, hogy aukcióra vagy kereskedőkhöz adják be? 
 
Fix áron ma már nem nagyon szeretnek eladni, izgalmasabb, hogy egy árverés esetleg sokkal többet hozhat. Nagyobb benne a fantázia. De ha olyan képről van szó, amely eddig sose forgott a piacon, nem szerepelt aukciókon, akkor szenzációszámba megy és olyan árat ér el egy rangos kereskedőnél Maastrichtban, amit máshol meg se közelítene. És míg egy árverezőház csak átvenni tudja a képet, majd az aukció után kifizetni, egy tőkeerős nagy kereskedő azonnal tud fizetni. És megteheti, hogy tíz évet vár egy képpel. Nagyon kevés már a remekmű, ritka az olyan Rembrandt vagy Rubens, ami nincs agyonrestaurálva és jó a provenanciája. Itt a vásáron az a csalóka kép élhet, hogy sok remekmű van még a piacon, de ez nincs így. Azok a képek, amelyek múzeumba kerülnek, többet már nem bukkannak fel a piacon.
 
 
Amerikában sokkal jobban szétválik a kereskedői és az aukciós rendszer? 
 
Ami Magyarországon működik, hogy valaki egyszerre galéria és aukciósház is, nem megy más országokban. Ez két külön műfaj. Manapság mindenki aukción szeret eladni és vásárolni. Elterjedőben van a „private sale" műfaja. Ha van valakinek egy gyönyörű Schieléje, beviszi a Sotheby's-hez, de nincs kedve öt hónapot várni a következő aukcióig, szeretné gyorsan eladni. Az aukciósház utánanéz a képnek, és ha mindent rendben talál, a megbeszélt fixáron eladja. Azért vállalja, mert ellenkező esetben egy kereskedő veszi át és fizeti ki a képet a beadótól, aki könnyen érvelhet azzal, hogy ki tudja, mi lesz majd a Sotheby's-nél. Nemrég egy Fabergé-gyűjteményt adtak el így közvetlenül egy orosz vevőnek. Kimarad a marketingmunka és elvész a presztízs is, de előnye, hogy gyorsan „kipörög" az áru.
 
 
Hogyan látod a magyar piacot? A hatalmas boom után megáll vagy összesik?
 
Nem hiszem, hogy össze fog esni. Nagyon sok külföldi kliens érdeklődik a magyar képek iránt. De az nálunk is megfigyelhető, amit Maastricht kapcsán mondtam, hogy egyre kevesebb a jó kép. Aki pár éve vásárolt, nagyon jó gyűjteményt tudott összerakni magának.
 
 
Növekvő külföldi érdeklődés mellett mikor lesz az, hogy magyar képek nagy számban megjelennek nemzetközi vásárokon?
 
Ez a következő tíz év programja. De a magyar piac még mindig nem elég nemzetközi. A Sotheby's ugyan dolgozik rajta, azzal hogy minden évben van náluk magyar aukció - amit én tíz éve szerettem volna összehozni, de akkor még korai volt. Most júniusban már a harmadikat rendezik.
 
 
Milyen magyar festői életműveket látsz esélyesnek a külföldön befutásra?
 
Vannak jó magyar festők, bár a legjobb képek már mind valakinél vannak. Kezdik is őket felfedezni, részint azért, mert olcsóbbak, bár az abszurd, hogy egymillió euróért megy el egy Munkácsy, amikor ennyi pénzért Maastrichtban például Salomon van Ruisdael-képeket lehet venni.
 
 
Volt olyan idő is, hogy Munkácsynak Rembrandt-ára volt. 
 
Régen, igen. De régen Waldmüller is nagy festő volt, de ki akar ma egy gyerekes portrét tőle? Senki. Változik az emberek ízlése. Ma mindenki színeset akar. A fauve most nagyon fut. De ez jól jön a magyaroknak is, mert ebben igazán erősek. Sokan tanultak és éltek Párizsban, és a mesterségbeli tudásukat mindenki elismeri. Eljön még a magyarok ideje.
 
 
 
Az idei TEFAF látogatóinaka száma 75 522 volt, amely több mint 16 százalékos emelkedés 2003-hoz képest. A számos magángyűjtő mellett, az állandó vásárlók között a világ legrangosabb múzeumait találjuk, tizenegy ország közel ötven intézményét, olyanokat, mint a New York-i Metropolitan, a londoni és washingtoni National Gallery, Párizsból a Louvre és a Musée d' Orsay, a madridi Prado, a moszkvai Puskin Múzem, a Stattliches Sammlungen Berlinből, de a nagyobb holland múzeumok is aktív vásárlók.
 
Noha a TEFAF alapvetően kereskedelmi esemény, a vásár szervezői igyekeznek kulturális-ismeretterjesztő profilját konferenciák, előadások, könyvbemutatók szervezésével erősíteni. Az erre áldozott energia és négyzetméter ugyan évről évre csökken, a kiállítók között van, aki profiljához illő kiegészítő programokat hoz. A világ legnagyobb egyedi zongora-készletével bíró New York-i székhelyű MAXIMILIAAN nemcsak aprólékos restauráló munkáiról ismert, de limitált szériájú designer zongoráiról is. Tervezői között Peter Marino, Alexander Gorlin vagy Richard Meier nevét találjuk. Az idei TEFAF-standjukon egy díjnyertes Gorlin-design, egy Porsche-tervezte Bösendorfer és egy gyönyörűen restaurált Steinway & Sons zongora állt. A kiállító szervezésében amszterdami jazz kvartettek és énekegyüttesek adtak naponta koncertet.
 
Márciusban jelent meg Art Market Matters címmel az az esszékötet, melyben ismert művészeti kritikusok, múzeumi szakemberek, jogászok és professzorok írnak a művészeti piac releváns kérdéseiről. A múzeumok és a piac, a kereskedők és a művész, illetve a műkereskedelem és a kultúra más ágai közötti viszonyt boncolgató írások mellett vitaindító felvetések olvashatók a műkereskedelemmel kapcsolatos előítéletekről, jogi szabályzásról vagy akár arról, hogyan járultak hozzá a kereskedők a műélvezet vagy a kutatások felvirágzásához.
 
Becslések szerint a világ műkereskedelmében a régi mesterektől megvásárolható képek 70 százaléka szerepel a TEFAF-on. 87 kiállítóval az Antik Művészet-szekció a legnagyobb. 16-20. századi bútorok, szobrok a középkortól egészen a 20. századig, textíliák, keleti tárgyak, antik ékszerek, porcelán-, kerámia-, üveg- és ezüstművek láthatóak a standokon. A vásár 27 000 négyzetméterének egynegyedét foglalja el 36 kiállítóval a kortárs és modem művészet. A világ legjobb galériának standjain többek közt Picasso, Klee, de Chirico, Bacon, Warhol, Léger és Magritte képei szerepelnek.