Henry Darger (1892–1973)

Halász Péter

Chicago, 1972. Henry Dargert, a nyugdíjas kórházi takarítót elfekvőbe szállítják — már nem képes felbotorkálni bérlakásába, ahol hatvan éven keresztül lakott, megszakítás nélkül. Az idős embert a környéken mindenki csak látásból ismeri, amint szemetes kukákban turkál, újságok és magazinok után kutat. Köszön, de nem beszélget. Naponta többször elsántikál a templomba, egy étkezdében megebédel, és aztán haza. Az elfekvőkórházban rövidesen meghal. Testét jelöletlen sírba helyezik el. A bérlakást ki kell üríteni. És itt kezdődik Henry Darger karrierje. A munkások üzennek a tulajdonosnak, hogy különös dolgokat találtak a lakásban, és vessen egy pillantást a holmikra, mielőtt kidobják őket a szemétbe. Nathan Lerner, a lakás tulajdonosa, Moholy-Nagy intézete, a New Bauhaus munkatársa a helyszínre siet.

A látvány döbbenetes.
Mit talált Mr Lerner a házában?
Koszt. A padlót betakaró újságpapírokat. Egy spárgával összekötözött hintaszéket. (Ágyat nem talált.)
És egy többszáz oldalas, akvarellfestményekkel teli, 3 méterszer 1,2 méteres albumot.
Olajfestményeket a falakon.
Tizenötezer oldalas regény kéziratát: In the Realms of Unreal.
Ötezer oldalas önéletrajzi írást.
Naplót.
Időjárás-jelentéseket. Több ezer oldal.
Újságcikkeket és képkivágásokat albumokba gyűjtve. (Scrap book.)
A Bibliát és néhány könyvet. A kandalló felett Jézust ábrázoló festményt (ezt nem H. D. festette).
Festőszerszámokat.

Részletek Henry Darger tizenötezer oldalas In the Realms of Unreal című könyvéből

1893. április 12-én Chicagóban született.
Apja, id. Henry Darger Németországban született, szabómester.
Anyja, Rosa Fullman (Wisconsin) 1896-ban halt meg szülés közben. (Ekkor született H. Darger húga.)

Apjától még beiskolázása előtt megtanult olvasni, írni. Nem rendelkezvén pedagógiai ismeretekkel, apja fontosnak találta, hogy Henry alaposan megismerje az amerikai polgárháború történetét. Így tanult meg írni, olvasni hatéves kora előtt. Tudásban messze megelőzte osztálytársait. De figyelmét leginkább az időjárás változásai, a viharok, a villámlások, és általában az időjárási jelenségek kötötték le. (Egyszer hangosan elsírta magát az osztályteremben, amikor az ablakon kibámulva észrevette, hogy elállt a hóesés.)
 
Darger iskolás éveinek kezdetén igazi bajkeverő volt: gyújtogatások, verekedések. Később öntudatra ébredve, mélyen megbánta cselekedeteit, és a nála kisebb gyermekek védelmére kelt. Furcsa csavart mozdulatokat végzett a jobb karjával, mintha hóesést utánozna. Időnként állathangokat adott ki. Ezek a hangok (hangutánzások) félelmet keltettek az osztálytársaiban, holott ő azt hitte, hogy ez mulatságos. És bár ő volt a legértelmesebb gyerek az osztályban, mégis áthelyezték a gyógypedagógiára. Apja megrokkant, Henry nyolcéves korában árvaházba került. Az intézetben senkivel sem barátkozott. Önéletrajzi írásában többször is megjelenik a mondat: „Rettenetes természetem van.”

Apja halálhíre: 1907 (H. D. ekkor 14 éves).
1908-ban megszökött a menhelyről.
1908-tól, 1963-as nyugdíjazásáig, kisebb megszakításoktól eltekintve a chicagói St. Joseph kórházban takarítóként dolgozott.
Darger tíz órát dolgozott naponta a kórházban, hazagyalogolt, bezárta maga mögött a lakása ajtaját, ír tés festett. Éjszaka ülő helyzetben két órát aludt.

Regényének első hét kötetét hét éven keresztül írta, majd belefogott a folytatásba (öt kötet), ez még több időt vett igénybe. Összesen 15 ezer sűrűn gépelt oldal. The Story of the Vivian Girls, in What is Known as the Realms of the Unreal, of the Glandeco-Angelinnian War Storm, as caused by the Child Slave Rebellion. A Vivien lányok története, avagy a gyerekrabszolga-lázadás következtében dúló Gladeco—Angelénia háború viharáról a Képzelt Birodalomban (In the Realm of Unreal — szójáték — pontosan nem lefordítható).

A könyv egy gyerekrabszolga-lázadást követő armageddon-történet egy hatalmas planétán. A háború hősei az alig tizenéves abienniai hercegkisasszonyok. (A glandelének és csatlósaik a rabszolgatartók, az angelének és szövetségeseik a keresztény államok. Bár a háborúban minden nemzet részt vesz, végül a keresztény szövetségesek győzedelmeskednek.) Idilli képek és véres ütközetek sora váltja egymást. Felkoncolt gyerekek ezrei láthatók a képen, az események precíz leírása olvasható a regényben.

Ez a háború kizárólag H. Darger fejében zajlott, attól a pillanattól kezdve, hogy belépett a lakásába a napi munka után.. (Tizenhét éves volt, amikor elkezdte a regény írását. Írói ismeretek nélkül, néhány olvasmány határozta meg stílusát: Twist Oliver, A polgárháború története, Óz a csodák csodája, és még néhány.) Képregényszerű festményein H. D. a meztelen leánygyermekek százait pénisszel ábrázolta. A véres és felzaklató voltuk miatt halála után még tíz évig nem állították ki a festményeket. Felmerült a pedofília és a sorozatgyilkosság gyanúja Dargerral szemben. (Képtelenség. Hitler idilli muskátlis ablakokat rajzolt.) Figuráit gyerekdivatlapokból, öltöztetős papírbabákról kopírozta, nagyította, kicsinyítette és színezte ki. Színes, maga komponálta tájba, vagy háttér elé harmonikusan illesztve jelennek meg alakjai. (A.ndy Warhol technikájához hasonlítható, összhatásában Piero della Francesca falfestményeire emlékeztet.) Képein komoly szerepet játszanak az erdőtüzek, a robbantások, a viharok, a felhők és a virágoskertek.

A regény egy pontján és festményein különös lények jelennek meg, a blenginek (hol sárkányszerű, hol pillangószerű hatalmas testek, gyakran gyermek felsőtesttel, kosszarvakkal). Ők a gyermekek védőangyalai. Szelídek, közömbösek az emberek dolgai iránt, de nem kegyelmeznek azoknak, akik gyerekeket támadnak meg.

H. D. hét kötet befejezése után kezdett bele önéletrajzi írásába, amely ötezer oldal. Ebből 250 oldal konkrét életeseményeket tartalmaz, a többi a regénnyel összefüggő magyarázat. És harminc éven keresztül írta saját időjárás-jelentését nap mint nap. Sok esetben eldönthetetlen, hogy festményei a könyv illusztrációi, vagy egy bekezdés nem más, mint képleírás. A képek meg a regény is önmagukban érvényesek, rendkívüliek. Összetéveszthetetlenek. Aki látta, nem felejti.

Festményein térden állva dolgozott és így öregkorára olyannyira megduzzadt a térde, hogy néhány évvel halála előtt fel kellett hagynia a festéssel. Utolsó otthon töltött napjaiban egy szomszédja levest vitt a már majdnem mozgásképtelen Dargernek. Ő volt az egyetlen személy, aki Henry életében egy pillantást vethetett képeire.

- Henry, maga igazi művész! — kiáltotta. - Igen, tudom — válaszolta Henry. - Ezt ki kellene állítani! - Már késő — így Darger. És mi lesz a képek sorsa, ha meghal? - Égessék el — és kitessékelte a látogatót.

„…Ellentétben a legtöbb gyerekkel, én előre gyűlöltem azt a napot amikor felnőtt leszek. Soha nem vártam. Örökké fiatal akartam maradni. Most meg felnőtt vagyok, öreg és nyomorult. A fenébe.” (Az önéletrajzból)

Először New Yorkban állították ki festményeit az Amerikai Népművészeti Múzeumban (The American Folk Art Museum).
Az elmúlt öt évben, lehet mondani, a művészek és művek közül Henry Darger gyakorolta a legnagyobb hatást az amerikai kortárs képzőművészetre. A világ számos kiállítótermében bemutatták festményeit. Számos, többszáz oldalas monográfia jelent meg életéről és a műről gyönyörű reprodukciókkal. (Keresd az interneten.)

N. Lerner és felesége, Yukio, exhumáltatták, és újratemették H. D. földi maradványait.

A sírkövön ez áll:
Henry Darger 1892—1973
A gyermekek oltalmazója.


A tavalyi Sundance Filmfesztiválon mutatták be az Oscar-díjas rendező, Jessica Wu 85 perces animációs filmjét In the Realms of the Unreal. Henry Darger rejtélyes élete és művészete címmel.