Állandó újratervezés
Angol nyelvű katalógusokat lapozgatva biztos mindenkit ütött már szíven egy ilyen képaláírás: Lazlo Mednyanszky Austro-Hungarian. Vagy: Slovakian.
Az utóbbi év alapélménye, hogy kiderült, micsoda boldog tudatlanságban éltünk (én legalábbis biztosan) azt illetően, mennyire élő probléma az ukrán–orosz konfliktus. Milyen régóta tart, mennyi fellángolása volt már, hol kényszerű, hol természetes összesimulásokkal váltakozva. Úgyhogy most már nemcsak azt nézhetjük ámulattal és örömmel, hogyan kerülnek elő újabb és újabb női életművek, hanem meg kell tanulnunk megkülönböztetni az ukrán és orosz művészeti színterek különböző elköteleződésű szereplőit, épp úgy, ahogy egy tőlünk nyugatabbra élőnek is vigyáznia kell a nemzetállamokra bomlott monarchia népeinek érzékenységeire, noha néha kívülről megállapíthatatlan, hogy ki éppen micsoda, vagy minek érzi magát.
Képünk a fentieknek is tökéletes illusztrációja lehet: az alkotó, Vagyim Meller Szentpéterváron született 1884- ben, felmenői között svéd, olasz és görög nemesekkel. Az egyetemet Kijevben kezdte, aztán Svájcban tanult, majd Münchenben, ahol Paul Klee-vel barátkozott össze. Rajta keresztül került kapcsolatba a Der Blaue Reiter művészeivel, például Kandinszkijjal, akihez később szoros barátság fűzte. 1912- ben Párizs következett, ahol Malevics, Sonia Delaunay és Archipenko mellett Picasso, Braque, Derain társaságában állított ki. Az első világháború kitörése után hazatért, és Kijevben dolgozott a forradalmi lendületnek megfelelő aktivitással és műfaji változatossággal, a hatalmas festményektől díszlet- és jelmeztervekig ívelően mindenféle műfajban.
Ez a műve Bronyiszlava Nyizsinszka számára készült, akinél szintén változatos a nemzetiség megjelölése a különböző szakirodalmakban, akárcsak testvérénél, Vaclav Nyizsinszkijnél. Lehet lengyel, lehet orosz, de mert Minszkben született, lehetne fehérorosz is. Egy huszárvágással végül „amerikai” lett, mert Bronyiszlava 1939-ben áthajózott az Újvilágba, maga mögött hagyva a sok megoldhatatlanságot. (És testvérét is, aki a háborút a Balatonnál, illetve Budapesten egy Budakeszi úti villában élte át, de már elborult elmével, Pulszky Romola férjeként.) (1)
De 1919-ben, számos szentpétervári fellépés, illetve európai turnék sora után, amit a Gyagilev vezette Orosz Balett táncosnőjeként, illetve koreográfusaként csinált végig, a rövid életű Ukrán Köztársaság fővárosában, Kijevben vezetett épp a klasszikus orosz balettet meghaladó, modern koreográfiákat tanító mozdulatművészeti iskolát és dolgozott együtt az ottani progresszív művészekkel, köztük Vagyim Mellerrel is. Kijev akkor is forrongott: az Orosz Birodalom szétesésekor menekültek ezrei érkeztek oda, majd jöttek a szovjet-oroszok. Bronyiszlava 1921-ben, már kétgyerekes anyukaként lengyel papírokkal el tudta hagyni az addigra SzovjetOroszországhoz tartozó várost, Vagyim Meller azonban maradt: 1925- ben még utazhatott, részt vehetett azon a párizsi világkiállításon, amelyről az art deco a nevét kapta, sőt egy díszlettervével aranyérmet is nyert. Ugyancsak 1925-ben csatlakozott az ukrán művészeket tömörítő Асоціація революційного мистецтва України, azaz Ukrajnai Forradalmi Művészeti Szövetséghez, amely azonban a sztálinizáció térnyerésével – és mert egyre hangosabbak lettek a nacionalizmust és formalizmust emlegető vádak – 1932-ben megszűnt.
A forradalom, az újrakezdés, a modernizmus bűvöletében született rajz jól érzékelteti, hogy a táncművészetben akkoriban ugyanazok a folyamatok zajlottak, mint a képzőművészetben. A konstruktivizmus, a kubizmus, a kép szétszedése és újra felépítése ugyanazt a szögletességet, a rendszerszerűség kutatását mutatja, mint amilyen változás az Isadora Duncan-féle szabad tánc vagy a Dalcroze-féle mozdulatművészet (és a háború által generált látványok) hatására a koreográfiában is bekövetkezett. Vagyis minden szögletes lett, gépies. Modern.
A mű az ukrán modernizmus számos más darabjával most a Kijevnél biztonságosabb Madridban látható, a Thyssen-Bornemisza Alapítvány által rendezett kiállításon.
En el ojo del huracán. Vanguardia en Ucrania, 1900–1930 (A vihar szemében. Az ukrajnai avantgárd, 1900–1930)
Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, Madrid
2023. április 30-ig
1 Nyizsinszkij életútjáról lásd cikksorozatunkat az Artmagazin 2013/8–10., 2014/1. számában