ANZIX: Nézzünk egymásra!
Nézz rám! – szólít fel a huszonnégy női portrét bemutató kiállítás címe. Felkapom a fejem, várom a vaku villanását, a fényképezőgép kattanását. Akár rólam is készülhetne a portré. De most másról van szó: száz évet utazunk visszafelé az időben, és a húszas évek Berlinjében készült portréfotók sokféleségét fogjuk szemügyre venni. Konvencionális és modernista, művészi és kísérleti portrékat láthatunk kollázsokkal vegyesen a Berlinische Galerie kiállításán. A kiállítás online verzióját pedig akár azonnal megtekinthetjük.
A legtöbb berlini fotóstúdiót nők vezették – a legkeresettebbek az éjjel-nappal mozgalmas Kurfürstendammon voltak színes boltok, butikok, kávézók között. Frieda Riess stúdiója például egészen a művészek és általában a berlini intelligencia legfőbb találkozóhelyének számító Romanisches Café mellett, állandó klientúrát és inspirációs forrást kapva onnan. (A Romanisches Haus aztán egy második világháborús bombázás során teljesen megsemmisült.)
A fotók szereplői között a húszas évek ünnepelt dívái is feltűnnek, történetükkel együtt: tanulmányozhatjuk Anna May Wong arcát (Steffi Brandl fotója, 1928), aki Hollywood első távol-keleti származású színésznője volt, de hamar megelégelte az amerikai filmipar rasszizmusát, és Berlinbe menekült. Vagy Rosamond Pinchot törékenységét (Frieda Riess fotója, 1920–1930), aki már akkor egy mai színésznőceleb életét élte, de harminchárom éves korában maga mögött hagyott hírnevet, válást, két gyereket, az egész földi világot – vajon ez is az arcára van írva?
További érzékeny témákkal is szembesülünk: magány, erőszak és alkohol, a korra jellemző társadalmi, politikai körülmények – mint az életet alapjaiban meghatározó tényezők – is sorra megjelennek néha egészen meglepő formában. Vessünk csak egy pillantást Marta Astfalck-Vietz és Heinz Hajek-Halke Suicide in Spirit (Öngyilkosság alkoholban, 1927) képére, mely a negatívok egymásra hívásával készült.
Az online nézhető portrékba bele is nagyíthatunk, így talán még jobb is, mintha épp ott állnánk a terem falai előtt, a néha annyira más világnak tűnő Berlinben. A részleteket szemlélve átélhetjük: itt is, ott is emberek élnek, ezerféle történettel és arccal, akár száz évvel ezelőtt, akár napjainkban – esendőségünk pontosan ugyanaz.
Schau mich an! Frauenporträts der 1920er Jahre (Nézz rám! Női portrék az 1920-as évekből), Berlinische Galerie, Berlin, 2021. augusztus 2-ig