ANZIX: Úgyis – úgysem
Áprilistól augusztusig tartott volna, ehelyett most szeptembertől januárig lesz a Cindy Sherman-kiállítás Párizsban, a Louis Vuitton Fondationnál. Amire azt is lehet mondani, mekkora szerencse, hogy nem maradtunk le róla, meg azt is, hogy nem mindegy, mikor nem látjuk? Azt is lehet mondani, hogy nem mindegy, mit állítanak ki a Vuittonnál, amikor úgyis elmegy oda az ember, hogy lássa az épületet? Vagy úgysem megy el oda, mert mindenféle második és harmadik hullámok keresztezik az útját.
Ha valamiért mégis minden jóra fordulna, akkor most lesznek új Sherman-képek, folytatódik az Untitled# sorozat, és megint járathatja a néző az agyát azon, hogy voltaképpen hol a határ, hol válik el az önarcképi megszállottság és az önimádat. Miért van az, hogy Rembrandtnál eszünkbe sem jut, hogy ez az ember mennyire bele volt szeretve a saját húsos arcába. Csak mert nem szépítette meg magát? Cindy Sherman néha szépíti, néha rondítja magát – akkor ez most mit jelent? Mi az állítás? Hogy van? De a fénykép már az exponálás utáni másodpercben múlttá válik. Akkor volt? Lehet a múlandóság ellen a múlttal harcolni? Fényképezek, tehát voltam?
Cindy Sherman, Fondation Louis Vuitton, Párizs, 2021. január 3-ig