Artanzix / 76

Szikra Renáta

VÉGTELEN HÁZ

„Házaink koporsók, melyek toronyként emelkednek a földtől az égig. (...) Koporsók légzőnyílásokkal” – ez volt Friedrich Kiesler véleménye a felhőkarcolókról, miközben olyan házról álmodott, amely átengedi magán a körülötte lévő világot, és egymásba olvadó belső tereivel a psziché folyamatosan változó állapotához igazodik. Háza a puszta funkcionalizmus ellenében, a szürrealistákhoz hasonlóan, az álom és a tudatalatti vágyak fontosságát hangsúlyozza. A Möbius-­szalag­ként tekeredő, megszakítatlan külső héjjal borított biomorf épület sajnos csak makettek formájában maradt fenn. Nemhogy sorozat­gyártásra nem került, de még a MoMA 1958-­ban megrendelt lakható modellje sem készült el végül. Vízió maradt a „repülő város”, viszont tervei szerint épült meg „az első 100%-­os mozi”, a New York-­i Guild Cinema 1929-­ben, ahol az új médium adta lehetőségeket tökéletesen kihasználva falra és mennyezetre is vetítettek, újszerű virtuális térélménnyel ajándékozva meg a nézőket. A Monarchia szülöttje­ként Bécsből induló Kiesler Moholy-­Nagyhoz és Breuer Marcellhoz hasonlóan vált modernista amerikai építész­-designerré. Kivételes színháztechnikai újításairól, köztük a háromdimenziós térszínpadról írtunk már két évvel ezelőtti müncheni és bécsi kiállítása kapcsán (Galácz Judit: Széthulló kulisszák, Frederick Kiesler színházi víziói, Artmagazin, 2013/4, 26–32. o.), de idehaza elsőként az Osztrák Kul­turális Fórumban nyílt fotókiállításon ismerkedhetünk meg pályája főbb állomásaival, lenyűgöző vízióival.

Friedrich Kiesler. Művész, építész, látnok. Osztrák Kulturális Fórum, 2015. április 2-ig.

76 anzix1

Friedrich Kiesler: A „Végtelen ház” nagy modellje, New York, 1959, © A Friedrich Kiesler Stiftung jóvoltából
 

 

PICASSO FODRÁSZA

Azonosították Picasso „fodrászát”, aminek hírértéke – ha hús­-vér emberről volna szó, a jellegzetesen tar fejű művész esetében leg­alábbis vitatható. A La Coiffeuse azonban a Pompidou raktárából több mint egy évtizeddel ezelőtt kicsempészett és 2001-­ben eltűnt­nek nyilvánított kubista festmény, ami december közepén egysze­rű postai küldeményként bukkant fel New Yorkban. A Belgiumban behajózott FedEx küldeményt a postai feladószelvényen „művészi alkotás/játék” kategóriába sorolta és 37 dollár értékűnek becsülte feladója (bizonyos „Robert”), aki még a „Joyeux Noël” karácsonyi üdvözletet sem felejtette le a csomagról, címzettként pedig egy queensi klimatizált raktárt jelölt meg. A Long Islandről a newarki kikötőbe továbbított csomag szúrópróbaszerű átvizsgálása során fedezték fel a vámhivatal tisztviselői a festményt, amit azonnal lefoglaltak. A múlt hónapban francia szakemberek vetették össze az ellopott kép dokumentumaival, és megállapították, hogy tényleg Picasso 1911-­ben festett „fodrásza” került elő. Bár a bűntény még messze nincs felderítve és a titokzatos feladó kilétét is sűrű homály fedi, a festmény hamarosan visszatérhet hazájába. A La Coiffeuse a francia állam tulajdona és valós értéke 2,5 millió dollár.

76 anzix2

Picasso: La Coiffeuse / Fodrásznő, 1911, olaj, vászon, 33 × 46 cm, © u.S. Department of Justice jóvoltából
 

PÁRDUC

Ha bizonyítást nyer az a feltételezés, hogy a cambridge-­i Fitzwilliam Múzeum gyűjteményében őrzött párducon lovagoló férfiak valóban az ifjú Michelangelo kezétől származnak, akkor bennük csodálhatjuk a mester egyedül megmaradt bronzszobrait. Bár alapvetően már­vánnyal dolgozott, a források szerint Michelangelo több bronzszob­rot öntött. Kétharmad életnagyságú Dávidja francia megrendelésre készült (ám a forradalom alatt nyoma veszett), II. Gyula pápa hatal­mas szobrát pedig röviddel elkészülése után beolvasztották. A két vadul acsarkodó párducot diadalmasan megülő mezítelen ifjú és nála jóval idősebb társa régi-­új attribúciójának egy 500 éves váz­lattöredék adott friss lendületet. Michelangelo neve ugyanis már akkor szóba került, amikor a 19. században Adolphe de Rothschild megvásárolta a különös lovasokat, de sem származástörténetük, sem a mester szignója nem támasztotta alá a feltételezést. Emi­att később Tiziano Aspetti, Jacopo Sansovino, sőt Benvenuto Cellini neve is felmerült az egyébként máig csak „Rothschild­-bronzok­ként” emlegetett szobrokkal kapcsolatban. Tavaly ősszel bukkant rá Paul Joannides, a Cambridge-­i Egyetem nyugalmazott professzora a Musée Fabréban (Montpellier) őrzött, 1508 körülire datált vázlatra, amelyen egy Michelangelo-­tanítvány másolatában szereplő Miche­langelo-­művek között, az egyik sarokban egy párducon lovagló ifjú alakja is feltűnik. A vázlat mind az alak tartását, mind a rajztechnikát tekintve nagyon hasonlít a mester szoborvázlataihoz és a cambrid­ge-­i szobrok egyikéhez is. A Cambridge-­i Egyetem és a Fitzwilliam Múzeum nemzetközi szakértőgárdát hívott össze a felfedezés meg­vitatására, melynek eredményét a 2015. július 6-­ra meghirdetett nemzetközi konferencián tárják majd a nagyközönség elé.

A Michelangelo-bronzok. Fitzwilliam Museum, Italian Gallery, Cambridge, 2015. augusztus 9-ig.

76 anzix3

Michelangelo (?): Párducon lovagló meztelen baccháns (részlet), 1506–8 k., bronz, 102 cm, Fitzwilliam Museum, Cambridge, © wikimediacommons / Fotó: Libby Norman
 

 

BOTTICELLI ÉS A TAROT

Az Arte televíziós csatorna új francia dokumentumfilmje a mar­seille-­i tarot­kártya titkait kutatja. A film készítői a Lorenzo Medici udvarában működő humanista pap és a neoplatonista tanokat ké­sőbb a keresztény szellemiséggel összeegyeztető filozófus, Marsilio Ficino tanait sejtik a tarot 22 allegorikus alakja mögött. Ficino mun­kásságát jól ismerte és nagy becsben tartotta Hunyadi Mátyás is, bár a király minden igyekezete ellenére személyesen sosem találkoztak. A dokumentumfilm a Mediciek pártfogását élvező Sandro Botticelli számos alkotásában véli felismerni a neoplatonista szimbolikán ala­puló tarot figuráit, sőt megkockáztatja azt a feltevést, hogy Ficino és Botticelli is közreműködtek a ma ismert alaptípusok megalkotásában. Így került képbe Vitéz János esztergomi érsek studiolójának a négy sarkalatos erényt ábrázoló freskó­szekkója is. A helyreállított nőalakok közül ugyanis a Mértékletességet ábrázolót Wierdl Zsu­zsanna és Prokopp Mária kutatásai (és 2009-­ben publikált, nagy vi­hart kavaró elmélete) szerint a munkával megbízott Filippo Lippi mű­helyében dolgozó ifjú Botticelli készíthette. Az egyik korsóból a má­sikba vizet töltő alak, a filmben megszólaltatott Wierdl Zsuzsanna szerint nemcsak korsót emelő kezét, de félrebillentett fejtartását és hajdíszét tekintve is meghökkentően hasonlít ahhoz a Temperantia­-ábrázoláshoz, amely a 15. század végi eredetivel azonos formában ma is mindenütt kapható 78 lapos tarot­kártyában szerepel, igaz, ez utóbbit angyalszárnyak is ékesítik.

A marseille-i tarot misztériuma (Les Mystrères du tarot de Marseille). Rendezte: Philippe Truffault, Christophe Poncet, Arte 7, 2014, 52 perc

76 anzix4

A keresztény teológia Platóntól átvett négy sarkalatos erényének freskósora: Prudentia (Bölcsesség) – Temperantia (Mértékletesség) – Fortitudo (Erő) – Iustitia (Igazság) alakja Vitéz János esztergomi érsek ötszögletű dolgozószobájában, az egykori palota Fehér­tor­nyában, ahol a boltozat hevederívére festett zodiákus töredékei egészítik ki az allegorikus nőalakok sorát. A freskó mérete 4 × 5 méter | Forrás: wikimediacommons