Nincs határ – Az „x” az egy jó dolog

Seres Szilvia beszélgetése Gálik Györgyi designstratéga, xdesignerrel

Seres Szilvia

A londoni Design Museum minden évben kiosztja Az év designja díjakat. 2014-ben 76 munkát jelöltek hat kategóriában, ezek közé válogatták be digitális kategóriában Gálik Györgyi PAN Studióval és Tom Armitage-dzsel közösen létrehozott installációját, a Hello Lamp Postot, melyet azután készítettek, hogy megnyerték az első Playable City Awardot Bristolban.


   
A Richmond Színházban megrendezett No Ifs No Buts rövidfilm-verseny zsűrizése Hugh Granttel, Holly Willoughbyval és Rachel Johnsonnal, 2014

 
Seres Szilvia: 2013-ban hirdették meg az első Playable City díjat, amelyet meg is nyertetek. Mi volt a felvetésetek?
Gálik Györgyi: Hat hét alatt dolgoztuk ki a koncepciót és sokat kutattunk, hol lehet ezen a témán új fogást találni. Az egész fókuszában az okos város (smart city) „hatékonyság-orientáltságával” szemben az „emberibb, könnyedebb, játékosabb város” ötlete áll. Például New Yorkban, a Central Parkban vannak padok, amelyeken különböző rövid üzenetek állnak. Nagyon kedves és elég romantikus szövegekkel: „Itt ültem mindig a nagyapámmal.” Az emberek örökbe fogadták a padokat, ahol valaha ültek. Miközben erről beszélgettünk, rájöttünk arra, hogy Angliában minden postaládán, lámpaoszlopon, parkolóórán és köztéri bútoron van egy gyári azonosító számsor. Ezt a már létező infrastruktúrát tudtuk aztán felhasználni ahhoz, hogy az emberek a köztéri tárgyakon keresztül más városlakókkal kommunikáljanak és számukra ismeretlen emberek történeteit olvashassák el. Te vagy az, aki beszélgetést kezdeményezel a tárgyakkal. Például ott állsz egy buszmegállóban és látod #hashtagként az azonosítóját – egy numerikus számsort –, amelyre ráírhatsz, mire a buszmegálló visszaír neked egy kérdést: Hello! Szép napot! Mi újság? Hogy vagy? Merre tartasz éppen? Komolytalan vagy vicces kérdéseket, illetve egészen komoly, mélyebb kérdéseket is felteszünk attól függően, hogy mennyire barátkoztál össze az adott tárggyal. Majd a buszmegálló vagy postaláda megmutatja neked, hogy mások arra az adott kérdésre milyen válaszokat hagytak.
 
Az elképzelés sikere annak is köszönhető, hogy jól reflektált a playable city gondolatára? 
Amikor leadtuk a projektötletet, nem voltunk benne biztosak, hogy lefedi-e a gondolatát és az elvárást. Bejutottunk az első tízbe, és utólag elmondták, hogy az IBM 400-500 dolgozójának is elküldték a pályázatokat, és egytől egyig a mi projektünk megvalósítását támogatták. Ez nagy meglepetés volt. A Hello Lamp Posthoz szándékosan egy nagyon egyszerű technikai megoldást választottunk, hogy senkit se zárjunk ki a játékból. Szimpla sms-ekkel kommunikálsz a rendszerrel, bármilyen mobiltelefonnal használhatod.
 
   
 
   
A bristoli Hello Lamp Post projekt tesztelése és a projektről készült film részletei, Bristol, 2013
 
Mennyire lett sikeres a projekt Bristolban?
Előbb hirdették meg a sajtóban a projekt ötletét és kezdték „hájpolni”, mint hogy egyáltalán megcsináltuk volna. Emiatt elég nagy nyomás nehezedett ránk. Fogalmunk sem volt, hogy tetszik-e majd az embereknek. De végül több mint 25 ezer üzenetet kaptunk négy hét alatt. Így utólag, azt hiszem, azért volt sikeres, mert egyszerre volt egyszerű és mégis komplex. Arra mondom, hogy egyszerű, hogy a megoldás ott hevert a lábunk előtt. A városi köztéri bútorok rendszere gyári azonosítóval, az sms mint technológia, amit mindenki használ és maga az emberi kíváncsiság. Már meglévő dolgokra építettünk. Semmi nagy technológiai újítás nem kellett hozzá. Csak észre kellett vegyük ezeket az elemeket, összekötni őket és várni, hogy mi lesz. Azt hiszem, az interdiszciplinaritás ereje is ebben rejlik. Amikor néha teljesen össze nem illő dolgokat, embereket, technológiákat és szakmákat hozol össze egymással.
 
A 2007–2010-es KIBU-s csapatokból sokan izgalmas karriert tudtatok felépíteni. Lakatos Dávid Sold-története – startupját 2013-ban vásárolta fel a Dropbox, a világ egyik leginnovatívabb felhőalapú IT-szolgáltatója – és a te utad is jó példa erre. De mit takar az x a designer szó előtt?
Mindig is érdekeltek a szociális, társadalmi problémák. Ezért örültem nagyon, amikor két éve meghívást kaptam professzor Natalie Jeremijenkótól, hogy az Environmental Health Clinicnek (xClinic) dolgozzam a New York Universityn. Egyszer megemlítettem Natalie-nak – aki az xdesigner kifejezést először kezdte el használni –, hogy mindenki megkérdezi tőlem az előadásaim után, hogy mit jelent az x, és hogy ezzel nem zavarom-e össze az embereket. Azt mondta, ne aggódjak. Az „x” az egy jó dolog. Utalhat extrém sportokra, extázisra vagy épp az exférjemre, exbarátnőmre. Igazából az experimentális szó rövidítése, és azért szeretik használni, hogy ne lehessen bekategorizálni a határterületeken mozgó szakembereket.
 
Milyen projekteket csináltok Natalie-val?
Például pillangóknak építettünk hidat Washingtonban, mert meghalnak a szélvédőkön. Ez egy olyan installáció, ahol különböző típusú virágokat használtunk, hogy eltereljük őket az autóútról. Gyíkok útvonalát is módosítani próbáltuk. Ők is ugyanannyira fontosak, mint a jegesmedvék. Vagy épp emberek százaival hulahoppoztunk egy elhanyagolt parkban és a karikába növénymagokat raktunk. Miközben az emberek sportoltak, beletaposták a földbe a magot. Ezzel próbáltuk a zöld területek nagyságát növelni és a levegőszennyezés mértékét csökkenteni. Különböző projektek, amelyek a városi biodiverzitás problémáira fókuszálnak. Vagy például a kagylók fontossága, amelyek megszűrik és tisztítják a vizet. Szenzorokat tettünk rájuk és a nyíláshoz zenei hangokat társítottunk. Vagyis egy „kagylókórust” építettünk, ami elénekli a vízben lévő szennyezettség mértékét. Új táplálékforrásokkal kísérletezünk, főzünk. A prototípusok persze nem mindig működnek. De az a fajta komplexitás, kreatív gondolkodásmód és szabad kísérletezés, amely ezekben a projektekben benne van, lenyűgöző. Natalie abban hisz, hogy minden emberben benne van a kreatív hatalom és erő, hogy tegyen és változtasson dolgokon apránként, még ha sokszor nem is tudjuk, hogy képesek vagyunk rá. És persze nagyon komoly tudományos kutatás áll a munkái hátterében.
 
   
A Pillangó-híd grafikai terve és az installáció építése, New York, 2012
 
Fontos a kritikus hozzáállás és az aktivitás növelése?
Elengedhetetlen. A munkámból kifolyólag realizálódik bennem, hogy milyen súlyos a helyzet és mennyire gyorsan történik a klímaváltozás. Az emberek még mindig szkeptikusak, és ez nem az ő hibájuk. Az emberi tevékenységek által okozott „klímaösszeomlás” tény, nem kérdés. A tudósok több mint 97 százaléka egyetért ezzel. A probléma ott kezdődik, hogy a vitákban még mindig egy klímaszkeptikus és egy tudós ember ül egymással szemben, nem három klímaszkeptikus és 97 tudós. Ez a felállás mutatna korrekt képet az embereknek. A médiának meghatározó szerepe lenne abban, hogy tudatosítsa bennünk, mi történik.
 
   
Pillangó-híd jelzőtáblák, New York, 2012
 
Jelenleg az angol kormány tanácsadójaként dolgozol. Hogyan kezdődött ez az együttműködés?
A doktori témám „láthatatlan szennyeződésekkel és azok egészségünkre gyakorolt hatásaival” foglalkozik, és a zaj egy másik fő terület volt. A Heathrow repülőtéren egy harmadik kifutópályát akarnak építeni, ahol már most egymillió ember nem tud aludni a minden 90 másodpercben leszálló gépektől. A zaj nagyon sokaknak insomniát (alvászavart) okozott, ami szívelégtelenséghez és különböző egészségügyi problémák kialakulásához vezetett.
    Elkezdtem ezzel foglalkozni, és megkerestem a HACAN-t (Heathrow Association for the Control of Aircraft Noise), akik szeretnék megakadályozni az építkezést, amely több mint 750 ezer leszállást hozna magával egy évben. Tíz éve kezdték el a harcot, és ezalatt egy pert sikerült megnyerniük az akkori kormányzati tervek és repülőgéptársaságok ellen. Akkor David Cameron azt mondta, hogy nem lesz harmadik kifutópálya. Tavaly azonban összeállított egy tanácsadói testületet, hogy újra elővegyék a terveket. A HACAN pedig létrehozott egy koalíciót parlamenti képviselőkkel és független környezeti aktivistákkal. Ennek lettem én is a tagja, és a feladatunk, hogy meggyőzzük az angol kormányt, hogy ez egy nagyon rossz ötlet.
 
Hogyan próbáljátok ezt elérni?
Első lépésként egy vírus videó-versenyt hirdettünk meg, hogy ezeken keresztül mesélhessék el az ott élők a történeteiket. A 65 beérkező pályaműből 15-öt választott ki a zsűri, melynek Hugh Grant, Holly Willoughby és Rachel Johnson volt a tagja. Összeállítottak belőle egy „mozgóképes csomagot” a kormánynak és minden politikusnak, aki döntéshozó a kérdésben. Ez egy nagyon érdekes változás és pillanat a világban. Hívhatnánk ezt legislative artnak is. A művészet, design és a tömegkommunikáció ereje képes megváltoztatni dolgokat, beleszólni politikai folyamatokba, és lehetőséget ad az embereknek arra, hogy megmondják, milyen jövőt akarnak. Jó látni, hogy az emberek kezdik megkövetelni a maguk helyét ezekben a folyamatokban.
 
 
Az Environmental Health Clinic AgBag című installációjának előkészítése, BiodiverCity, New York, 2013
   

Salamander Superhighway a Socrates Sculpture Parkban, New York, 2012
 
 
A Designs of the Year 2014 kiállítás augusztus 25-ig tekinthető meg a londoni Design Museumban.
A cikk szerzője Magyary Zoltán ösztöndíjas (TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program). Posztdoktori kutatása az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
 
Kitchen Budapest (KIBU)
Az innovációs labor 2007-ben indult a Magyar Telekom támogatásával. Különböző területről érkező ösztöndíjasai (fiatal mérnökök, képzőművészek, designerek, programozók) interdiszciplináris gondolkodással és kollaboratív munkamódszerek használatával formabontó technológiai ötletek és projektek létrehozására törekednek.
Lehelet angyal, installáció, Budapest, 2008
  

Gálik Györgyi
A MOME videó szakán végzett 2009-ben és a Kitchen Budapest első ösztöndíjasai között volt 2007–2009 között. Később Montrealban a Concordia Egyetem Open Media szakán tanult és a Hexagram Research Labben dolgozott. A New York University Environmental Health Clinic kutatójaként Natalie Jeremijenkóval dolgozik együtt több éve. Idén kezdi meg doktoriját a Royal College of Art Innovation Design Engineering PhD-programján. Kutatási területe a jövő városa; láthatatlan szennyeződésekre, különböző környezeti problémák és a klímaváltozás kreatív kommunikációjára fókuszál. Jelenleg szabadúszó tervezőként Londonban él és a brit kormány környezeti innovációval kapcsolatos tanácsadója.
Natalie Jeremijenko
New Yorkban élő művész és mérnök. Jelenleg a Steinhardt School of Culture, Education, and Human Development Intézet professzora a New York Universityn. Munkái különböző társadalmi és környezeti problémákra reflektálnak. Rockefeller-ösztöndíjas.
 
A cikk megszületését a B.Braun támogatta.