Búbajos, bűbájos szürreáliák
Nagy Sándor és Zilzer Hajnalka extrém kerámiái
Egy váza azonosítása...Nem is gondolnánk mennyi minden jön elő egy-egy különös tárgy meghatározásakor. Amikor kiderül, hogy az első világháború körüli felbolydult években összekeveredhettek a tudat alól előkúszó gondolatok a prekolumbián és a távol-keleti művészet motívumaival, mitologikus témák az éhező hátország legköznapibb képeivel. A fő kérdés persze lehet, hogy továbbra is kérdés marad: hóbagoly, pulyka vagy gólya van a vázán? És mire szolgál a furcsa totemoszlop? Kínálhatnánk belőle szívdesszertet?
Sok évvel ezelőtt barátom vásárolt egy nagyméretű kerámiavázát, ami szokatlan struktúrájával és diszharmonikus színeivel keltette fel figyelmünket. Jelzése alapján Fischer Emil gyárában készült.
A művészi kerámiákat készítő gyárat az 1900-as századforduló előtt alapították. A párizsi világkiállításon már nagy standdal, a pécsi Zsolnay-gyárral szemközt képviselte a magyar kerámiát, többek közt Horti Pál egyszerű vonalú, virágdíszes vázáival.
A Fischer-gyár a következő években a magyar falusi élet mindennapjaiból vett motívumokkal díszített étkészletei, díszkerámiái révén vált egyre népszerűbbé, amelyek jórészt Pálinkás Béla festő és iparművész tervei nyomán készültek. (Ezek főleg külföldi vevőkhöz kerültek.) A tízes évek a művészi útkeresés időszaka volt, ekkor a díszvázákon az alakok váltak dominánssá, általában festményszerű kompozíciókba rendeződve. A háború utáni évekből fennmaradt kevés művön az expresszív népi alakokat felváltják a modern élet art deco figurái nagyvárosi környezetben. Az általános elszegényedés azonban nem kedvezett a díszműiparnak, a Fischer-gyár is csakhamar csődbe ment. Összefoglaló tanulmány mindmáig nem készült a sok embernek munkát adó, részben házi festőket foglalkoztató manufaktúráról.
A fentiek szerint, a stílust vizsgálva és a sorszám alapján vázánk az 1904 és 1912 közötti korszakban keletkezett művek közé tehető, más azonban egyelőre nem derült ki róla. Lefényképezve eltettem a feloldandó rejtélyekhez.
Lassan-lassan azért formálódott a megoldás, hisz a vázát nézegetve hol pulykakakas, hol hóbagoly képe rajzolódott ki. A tervező művész hibrid lénnyé gyúrta össze a két állatot? A pulyka mindennapi, de érdekes formájú állat, több keramikus is megmintázta. Nagy Sándor szőnyegtervvé is stilizálta, ami 1905-ben jelent meg a Mintalapokban. Feltűnt, hogy ennek színvilága megegyezik a Fischer Emil-vázáéval. Az egzotikus hóbagoly ábrázolása sokkal ritkább, de ez a bizarr lény is megjelenik Nagy Sándornál 1902-ben A mi kertünk című festményén. Sőt, egyik dekoratív mintalapján hóbaglyok sora látható kék, sárga, piros színekben.
A váza füleinek értelmezése egyszerűbbnek tűnt. Falusi vakációkból emlékeztem a borzongást kiváltó, nagy, zöld hernyókra. Ismerősöm viszont inkább polipkarokra asszociált, melyek a mélytenger kékjéből nyúlnak ki. Csigaházzá formálódott a rögzítés, meztelen csiga kúszik a váza torkolatához. Viszont ennyire agyament, chimera tervet csak Nagy Sándor készíthetett.
Rajzai közt sok bizarr, Bosch fantáziatobzódását idéző élőlény van. Nem véletlenül emelte ki Fülep Lajos több kritikájában: „Nagy Sándor a kivétel, aki az idén is néhány gyönyörű aprósággal van jelen… a fantáziájában van az ereje, ahogy meglevő motívumokat továbbfejleszt, vagy újakat kitalál, ugyanúgy, ahogy Lechner…” A művész sajnos csak egy festményt (Fantázia a mester műhelyében) készített szürrealisztikus lényeiről. A festmény alsó részén, zavaros vízben kavarognak a csúszómászó herkentyűk, amelyek közül többen emberi hívságokat szimbolizálnak, bár ezek a jelentések materiális világunkban már eliminálódtak. „Ha száz ilyet festett volna, ma világhírű lenne” – jegyezte meg jeles avantgárd-szakértő barátom.
Ott tartunk tehát, hogy a különös ábrázolás vélt feloldása után a teóriát valószínűsíteni kellett. A sokoldalú festő hagyatékában különválogatták iparművészeti terveit, de ezek között nem volt olyan, ami kerámiára utalt volna. A Gödöllői Városi Múzeum tulajdonában van egy hasonló nagyméretű váza, amely esetében egyértelműen Nagy Sándor tervét valósította meg Fischer Emil gyára. Így, összességében, nyugodtan állíthatjuk, hogy a művész saját tervezésű vázáját sikerült fellelni a mi különleges darabunkban is.
Érdekesség, hogy a manufaktúra kerámiáin felhasználtak különböző, a Mintalapokban megjelent terveket is. A Mintalapokat a Magyar Iparművészeti Társulat adta ki iparosok és ipariskolák számára. Találkoztam olyan kerámiával, melynek alsó részét Nagy Sándor ballagó libáival dekorálták, felső peremét pedig fecskefészkek sora övezte, szintén a művész mintalapjaiból véve a motívumot. Középső részén cigánybanda bandukol hazafelé hangszereivel, a havas falusi utcán. Ez már Pálinkás Béla életképe volt. A különböző terveket egybekombinálva kissé töményre sikeredett az összkép.
• • •
Kerámiaművészetünk múltját kutatva időnként szokatlan, furcsa művek bukkannak fel. Démonok döbbenetes kavalkádja tobzódik egy csobogószerűen megformált, egzotikus totemoszlopon. A prekolumbián művészet egymásra gyúrt és rikítóra festett, rémisztő istenségei halmozódnak Zilzer Hajnalka kerámia szoborkompozícióján.
A prekolumbián művészet alkotásai hamar ismertté váltak Magyarországon Horti Pál iparművész jóvoltából.
Horti az 1904-es St. Louis-i világkiállítás után több felkérést is kapott amerikai gyáraktól, bútorok prototípusainak megtervezésére. Elkészült művei sikert arattak, Hortit az amerikai design egyik úttörőjeként tartják számon. Megbízásai teljesítése után, szenvedélyes érdeklődéstől hajtva régészeti feltárások színhelyeire sietett, ott készült rajzait pedig hazaküldte Magyarországra. Tanár lévén mintarajzokat is készített különböző művészeti ágak (például agyag, textil) számára, melyeket rövidesen eljuttattak a hazai ipariskoláknak. Ezek ihletésére több érdekes alkotás is született tanárok és tehetséges diákok kezéből egyaránt. Sajnálatos módon idővel a tárgyak és mintarajzaik szétszóródtak, elkallódtak, emlékezetük is majdnem elenyészett. Zilzer Hajnalka, a mű szobrásza más alkotásain is megszemélyesítette a háborús időszak extrém figuráit. Dőzsölő, hájas Bacchusa számolatlanul szórja könnyen szerzett földi javait a megduplázott bőségszaruból. Pánszerű szatíron lovagol, amelynek fara kecskelábú, tehéntomporú, lófarkas hibriddé alakul. A művész az antik mondavilágot lazán idézgető, könnyed kerámiaszoborba gyúrja a kor jellegzetes, hadigazdagjának alakját. Zilzer Hajnalka expresszív Pán figuráját az Iparművészeti Múzeum őrzi. Ugyanitt találhatók a művésznő által készített, szinte a világ minden tájáról összegyűjtött borzongató maszkok és dekoratív fejdíszek. Ősi, rémisztő kavalkád, amelynek színessége mégis oldja a döbbenetet. A két éve a múzeumban megrendezett Art deco és modernizmus című kiállítás katalógusa mutatja be a kerámiákat. 1931-ben Párizsban a gyarmatokra koncentráló világkiállítást tartottak. Egzotikus pavilonokat építettek, bennük a távoli földrészek népművészetére jellemző csodás fejékekkel, maszkokkal. Ugyanebben az évben jelent meg a Magyar Iparművészet folyóiratban Jaschik Álmos tanulmánya A másik arc címmel. „Az álarc a legtragikusabb és a legfélelmesebb emberi vallomás: az ismeretlentől, az élet túlpartjáról való borzongás jelképes megvallása. Az ősi kultikus álarcok, mind a rettegés és iszony végsőkig fokozott fizikai külsőségeit használták fel az arc mimikakészletéből.” „Az őskor és a primitív élet embere, ha már korszerű szavakkal akarunk jellemezni: expresszionista. A kifejezés erejének démonikus végsőkig fokozása érdekében feláldoz mindennemű formai hitelességet, tárgyi valószínűséget és naturalisztikus adatszerűséget, sőt, eszébe sem jut, hogy a témát ezekből a szempontokból is mérlegelje, mert nem esztétikai célzat ingerli elképzelését, hanem a belső életérzés extázisa fűti.”
Szelídebb témákat is megtestesített a művésznő. Kofaasszonya két libát tart a hóna alatt, a vásáron. Intim helyre csippent a liba, mintegy Léda és a hattyú dévaj, népi parafrázisaként derülhetünk a pufók asszonyságon. A szakértő eladó mosolyogva jegyezte meg: „Nézd, mintha a Wiener Keramik egyesült volna az orosz bábuskával.” Találóan, mert a mű a köztes területen készült, 1917-ben, a háborús magyar hátországban. Zilzer Hajnalka a két háború közti időszak kedvelt keramikusművésze volt. Kecses bájjal, fürge ujjakkal formázott vidám zenészeket, lebbenő angyalkákat vagy légies madonnákat griberlis kisdedekkel. Rápillantva vidám színeikre átmenetileg feledtették a háború utáni évek halál, majd hontalanság traumáit.
Említsük meg, hogy tanulmányai alatt az Iparművészeti Iskolán a szobrászati szak és kerámia műhely nagyformátumú tanára, Simay Imre volt, illetve későbbi mesterét, Ligeti Miklóst is, aki a rejtélyes és közkedveltté vált Anonymus szobor után portrék kiváló sorát alkotta meg. Zsolnay Miklóst és a pécsi gyár kerámiáit például remekül egybekomponálta. Nemcsak szobrokat alkotott, hanem érdekelte a könnyen sokszorosítható, színes kerámia, alakjai vázákon vagy faldíszeken is feltűnnek.
Cikkünkben csak pár extrém példát emeltünk ki. A kerámiaművészet legjelentősebb gyáregyüttesében, Pécsett, a Zsolnaynál sokkal szélesebb változatban és variációban fellelhetők egzotikus, bizarr „csodalények”. Perui, mexikói kerámiák frappáns újratervezései itt például már a nyolcvanas évektől feltűnnek. A későbbiekben a természet után mintázott tengeri herkentyűk, csúszó-mászók díszítéssé alakulnak, némileg szürreális dísztárggyá nemesülnek. A huszadik század eleji grés sorozatokkal pedig majd megjelennek az avantgárd, absztrakció-közeli ábrázolások.
Zilzer Hajnalka
szobrász- és keramikusművész
(Budapest, 1893 (?) – Budapest, 1947. március 27.)
Apja Zilzer Antal festőművész volt. Szülei jó mintázási készsége miatt, Strobl Alajos tanácsára, művészi pályára szánták. 1911–1915 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola szobrász szakának hallgatója, tanárai Mátrai [Muderlak] Lajos, Udvary Géza és Ligeti Miklós voltak. 1924-ben a Nemzeti Szalon csoportos kiállításán szerepeltek lakásdíszei. Budapesti műtermében elsősorban kerámiaplasztikák – szobrok, falképek, reliefek – vagy többnyire plasztikákkal gazdagított dísztárgyak készültek. Témái igen változatosak: szakrális tárgyak, a görög mitológia, az európai meseirodalom figurái, magyar népi zsánerek, az art deco stílus historizáló aspektusának neogótikus alakjai mellett neobarokk naturáliák – a barokk fajanszművészet hasonló asztali edényeinek 20. századi változatai (például saláták, káposzták) – is szerepelnek. Plasztikáit hol realista ábrázolással mintázta, máskor az itáliai Della Robbiák reneszánsz majolikaművészetét idézik művei, de akadnak a késő szecesszió stílusát követő vagy fafaragásokra emlékeztető szobrai is. Legkiforrottabb művei art deco stílusban készültek. A közel negyvenéves művészpálya gazdag életművéből mintegy kétszáz tételt őriz az Iparművészeti Múzeum Kerámia- és Üveggyűjteménye. (Balla Gabriella)