Művész-lelkész - Január Herceg HORO OLH pioneer művész Baksa-Soós Jánosról székesfehérvári kiállítása kapcsán
Antal István
„A Planéta személyiség
szellemtesti mérete
mennyisége
holdas napos Planétás
környezete ami az ő
igaz életegyenleteinek
építési terveinek forrása
Az emberiségtest integrálva
a kollegatársi alkotó teremtő
közösségek között állat növ. bogár
mikro organizmus ásvány fémek
gázok elemek az egész embe-
riségtest szellem életegyenletei
az originál a használható
építő tervek utunk építési
térképe.
(…)
Nem jön kétszer
Nincs
második sansz
Csak most van űrhajózáskor
hajnala
Csak most kell és lehet
tisztázni utunkat
irányunkat
feladatainkat
kötelességeinket
(…)
Indul az űrhajó
Éljen a Galaxy part
tessék beszállni!
Éljen az evolúciós
teremtő utunk
Ébredj emberiségtest!”
(Részletek Januárnak egy régebben született irodalmi munkájából, amelynek címét és keletkezésének pontos idejét nem tüntette fel)
Ez az írás abból az alkalomból született, hogy Január Herceg… Baksa-Soós János végre képzőművészeti, írói, zenészi, diakészítői-filmes, gondolkodói rangjához méltó lehetőséget kapott a székesfehérvári István király Múzeumtól, hogy bemutathassa az őt tisztelőknek, mit gondol az emberi élet(felfogás) alapvető problémáiról, kirakhassa a nézők elé az utóbbi években vagy korábban ehhez a témakörhöz kapcsolódó legfontosabb műveit.
Január Herceg időnként eljön közénk berlini otthonából, és különböző méretű kiállításokon megmutatja, hol tart a világ az emberiség életvitelével kapcsolatos problémáinak tudatosítása tekintetében, és hol tart ő, a művész-lelkész, ahogy találóan meghatározza önmaga és a hozzá hasonló módon gondolkozó, alkotószellemű társak társadalmi státuszát, ennek a helyzetnek a művészeti alkotásokkal történő megvilágosító munkája, a problémák sikeres megközelítésének lehetőségeit bemutató pionír tevékenység tekintetében. Nem könnyű a szerep, amit önmagának kiválasztott, vagy amelyik kiválasztotta őt az életformák és szerepek jelentőségének kreatív közvetítőjeként. Ha végiggondolom a magyar művészettörténet hasonló típusú küldetéstudattal megáldott alkotói sorát, arra a megállapításra jutok, hogy a képi-szellemi minőségeket ennyire átfogó jellegű harmóniával és finom intelligenciával kezelő személyiséget nem találok közöttük. (Egészen más vonatkozásban, Hamvas Béla tevékenysége említhető hasonló erejű szellemi aura megteremtése okán, de nála, úgy érzem, hogy az egyes írások kontextusát tekintve, a magyarázatok indokolatlan mennyiségi burjánzása általában a gondolatok minősége ellen dolgozik. )
A gyermek vagy a romlatlanságát megőrző emberi lény tisztasága, élet iránti őszinte érdeklődése hatja át Baksa-Soós János világképét, és ennek köszönhetően valamennyi munkáját. Alkotásait szemlélve tudatosodik a nézőben, hogy az ő esetében a leképezett világ maga a világ. Nincsenek határjelek, egymástól elkülöníthető tartományok: a Baksa-Soós János által érzékelt és általa mások számára is érzékelhetővé váló világ maga a világ: nem a világ képe. Nem önkényes ábrázolata a körülöttünk lévő világnak. A „körülöttünk”, „kívül”, „belül” szavak az ő esetében használhatatlan, értelmetlen kifejezések. Olyan világtudata, és ebből fakadóan, olyan világképe van, amelyik egységében tudja, ismeri, dolgozza fel és örökíti meg a „világot”, és tudva tudja azt, hogy annak személy szerint ő is integráns része, alkotó, építő, felhasználó tagja, része, eleme, és nem felejti el azt sem, hogy annak menetén otromba önzésből, rosszul értelmezett önérdekből rontani is tud, amivel öntudatlanná váló elemként, önmagát is elpusztítja. Bár tudom, hogy ez a nyitott planétatudat évek óta jellemzi őt, és folyamatosan finomítja azt, szerencsés művészi és szellemi találkozásként értékelhető az is, hogy a düsseldorfi képzőművészeti akadémián mestere volt Joseph Beuys.
„Nézem a sűrű anyagot
az átlátszó levegőt
méretében 1:1 méretében
kékbe nyúlik ki.
Több tonnás
utasszállító madarak
búgva repülnek benne.
Egy súlyos összetett
átlátszó gazdag
friss anyag a
látatlanban
is szép, levegő
Közepében
felhő
karavánok
legelésző
atmoszférában
szánkóznak
( …)
Figyelem egy
éneklő beszédű
veréb madár
auráját
az egész nagy világ
derűje hatja őt át
ezt látom sugár fényben
szeméje körül.
ő áll a tető sarkán
klimapózban
mint egy végtelenül vidám „Wetter seujle”
időjárás oszlop”
(Részletek Január Herceg Török szekfű illat című kötetéből)
Január utóbbi években látható képzőművészeti alkotásait, az azokkal szervesen összefüggő, költői ihletettségű, filozofikus szövegmeditációit, a képzőművészeti tárgyak életterét bemutató vetítéseit és a mindezek hangauráját megteremtő kazettáit végiggondolva evidenssé válik, hogy ugyan különböző kifejezési eszközökkel megvalósuló, de nyilvánvalóan egységes, a hordozóeszközöket megteremtő és azokat a maguk módján működésbe hozó alkotói és gondolkodói szellemiség irányítja és fogja össze ezt a sokirányú kreativitást: az egyes alkotások és az azokból összeálló egységek az általa létrehozott, vagy leképezett, az élet dimenzióit egy az egyben követő univerzum természetes részei. Őszintén szólva Baksa-Soós ezzel a következetesen megvalósított művészeti módszerrel a legmagasabb színvonalú, mert költői és univerzális szinten szubjektív (írhatnám, szubjektíven objektív vagy objektíven szubjektív) dokumentáló, figurális, sőt, ha komolyan belegondolok, a planétavilág valóságának megfelelő szintű, etnográfiai életművet és életformát épít, ismereteim szerint, a magyar képzőművészet történetét tekintve, egyedülálló színvonalon és mélységekben. („Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs más módja annak, hogy tegyünk valamit az emberiségért, mint amit a művészeten keresztül teszünk. … Amennyiben valaki készen áll arra, hogy a művészetet és a művészet eszményét teljes erővel segítse, ami magában foglalja a tudomány és ennélfogva, a teljes emberi kreativitás eszményét is, eljut ahhoz a felismeréshez, hogy a körülmények átalakítása csak az emberi akaraton keresztül kivitelezhető. … Mert, a jövő valódi politikai törekvéseinek művészieknek kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy azoknak az emberi kreativitásból és az emberek személyes szabadságából kell eredniük. … A művészet, véleményem szerint, az egyetlen evolúciós erő. Ez azt jelenti, hogy csak az emberi kreativitás által változhatnak meg a körülmények. És hiszek abban, hogy sok ember érzi úgy, hogy a humanizmust leginkább a művészet által lehet tovább fejleszteni.” Joseph Beuys)
„Életemet alkotó munkába
invesztáltam. És jól tettem…
Sikerült 45 éves jó munkával a
lépést az új korba megteremteni,
az utunkat jól, élethűen illusztrálni.
Én B.S.J. Január pioneer
művész az új kor űrhajózás kora
mechanizmusának a hajnali
képviselője egyike vagyok. A
világ mechanikai képe igazodik
a tudományos ismeretünkkel
társadalmi szellemtestünk
modernizálását reklámozom
termékeimmel.”
(Idézet Január Herceg HORO OLH pioneer művész Baksa-Soós János székesfehérvári kiállításának a katalógusából)
A Székesfehérváron megtekinthető kiállítást, a korábban látott Január-tárlatok közül az évekkel ezelőtt, a Dorottya utcai Galériában rendezettel tudom a legközvetlenebb kapcsolatba hozni. Ott csapott meg először ekkora erővel az egységes világ művészi elemekkel történő felépítésére irányuló vágy és az azt megvalósító képességek és gondolati felkészültség nyilvánvaló harmóniája. Az a világ azonban akkor még egymástól jobban elkülöníthető, a forrásokat illetően szerteágazóbb elemekből állt, más típusú alkotórészek szövevényeként vált egységgé, a talált és a tudatosan behelyezett műtárgyaktól kezdve az abban az időben – a mai, egységében összeállt, harmonikusan megépített művészeti univerzumhoz képest – szétszórtabban elhelyezett összetevőkkel. Nem volt tökéletlenebb az a látomás vagy érzékelés a mainál, csak egy korábbi stádiumában jelent meg. A belső rend nyomai látszottak már, de a művész, kifinomultabbá vált érzékenységének köszönhetően, mára találta meg a felépített elemek pontos helyét. Felidézem példaként azt, hogy a Dorottya Galériában is szerepelt gyönyörű műalkotás Baksa-Soós Györgytől és kisméretű szobra erőteljesen hatott is rám. Az idősebb mester/felmenő iránti tiszteletadás, főhajtás gesztusaként fogtam fel ezt a műtárgy- és szellemidézést, igaz, Januártól korábban már hallottam, milyen mélyen tiszteli Baksa-Soós György művészetét. Székesfehérváron is érezhető volt természetesen a főhajtás súlyos volta, már csak azért is, mert ott voltak a szobor mellett Január szeretetteljes fotói is, de ezúttal, a kiállítás nagyszerű rendezői konstrukciójából fakadóan, a két művészkolléga Baksa-Soós összetartozó anyagainak hangsúlyosan elkülönített kiállítási egységként történő szerepeltetése generációkon átívelő és a családi kapcsolatnál is fontosabb összetartozást hangsúlyozott: művész-útitársakká avatta őket. Az út azonos, még ha a lépés formája olykor különbözik is.
Írásom végén arra hívom fel a figyelmet, hogy a kiállítás ideje alatt, a januári univerzum felépítésének terepéül szolgáló hosszú asztal mellett vetítik az annak részleteit érzékletesen láttató diasorozatot. Már ezért az élményért is érdemes a Csók István Képtárba ellátogatni.
2007/3. 48-53. o.